Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 19BU április 27-én, pénteken. kint, ami körülbelül megfelel a birtok normális ' hozamának. A kis egységek még súlyosabb ! helyzetben vannak, mert a kezeim közt levő, de nem kivételesen kiválasztott adóív szerint egy 4-5 katasztrális holdas kisbirtok és egy szobakonyhás kis viskó után 90 pengő adót fizetnek. Ha ezt a holdak számával elosztom, akkor holdankint 20 pengő adóteher jön ki. A mezőgazdaság fix adóalapjával és emelkedő tendenciájú közterheivel szemben az ipar közterhei csökkenő tendenciájúak. A pénzügyminiszter úr az idei költségvetésben két millió pengővel kevesebb bevételt preliminált a társula,ti-adóbevétel rovatban. Ezt nem tartom igazságosnak. Azt hiszem, hogy a nagy iparnak ép úgy kell viselnie a terheket, mint ahogy viseli a magyar mezőgazdaság. Ha a magyar mezőgazdaság mai elesettségében is kénytelen a boldog időkben kivetett adókat viselni, akkor szükséges, hogy a nagyipar is fizesse azokat az adókat, amelyeket, a konjunkturális időkben fizetett, és szükségesnek látnám azt, hogy a nagyipar az 1928—29-es adójánál kevesebbet ne fizethessen. Már pedig ma az a helyzet, hogy ügyes fellebbezésekkel, eljárásokkal az akkori adóteher 50%-ára, sőt sok esetben 25%-ára szálltak le. (Malasits Géza: Csak a nagy kapitalisták! A kicsinyek nem! Azok fizetnek, csak úgy nyögnek!) Ez annál kevésbbé méltányos, mert hiszen a nagyipari nagyvállalatoknál — mint tudjuk — tartalékalapokat szoktak gyűjteni. Ezek a tartalékalapok végeredményben mégis csak a részvényesek osztalékából tartatnak vissza. Ha tehát a magyar mezőgazdaság és a magyar házbirtok — úgy, amint azt a pénzügyminiszter úr is egy alkalommal itt a Házban kifejtette, — a vagyonából is fizeti az adót, akkor fizessenek az ipari vállalatok is legalább ezekből a tartalékalapokból. {Helyeslés.) Lehetséges, hogy egyes nagyipari vállalatok ma már nincsenek olyan rózsás viszonyok között, mint voltak a konjunkturális időkben, de azért meg kell állapítanunk, hogy mégis csak elvegetálnak, sőt — mint az ő lapjukban, a »Pesti Tőzsde« című lapban szoktam olvasni, — a nagybankok vezetői, a nagyipari vállalatok vezetői mais szorgalmasan látogatják azokat az előkelő és drága külföldi fürdőhelyeket, amelyeknek látogatására bizony nekünk mezőgazdáknak pénzünk nincs. Mi magyar mezőgazdák meg lennénk elégedve azzal is, ha a mi magyar földünkből annyi jövedelmet tudnánk produkálni, hogy évi munkánk után pihenni a magyar tenger mellé, vagy akár csak szerényen Kékedfürdőre vonulhatnánk visszaA pénzügyminiszter úr, igen helyesen, azt a bejelentést tette, hogy az adóalapok tökéletesebb ki nyomozására nagy gondot fog fordítani. Ez a bejelentés rendkívüli fontosságú. Legyen szabad felhívnom a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy amikor ezeket^ a nyomozásokat eszközölteti, szíveskedjék pár esztendővel visszamenni és méltóztassék megvizsgáltatni, hogy akik házvagyont, ingatlanvagyont vagy földvagyont vásároltak, vájjon előzőleg tőkevagyonuk után adóztak-e és általában méltóztassék felkutattatni, hogy miből történtek ezek a vásárlások. Azt hiszem, ha az üzleti titok és a banktitok nem részesülne olyan indokolatlan védelemben, mint aminőben részesül, igen sok érdekes adat kerülne felszínre és ezek az adatok éppen az államkincstárra nézve nagyon is értékesek volnának. Azt is bejelentette a mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy az ingóvagyon és az ebből eredő jövedelem megfelelő megadóztatását is gondoskodása tárgyává fogja tenni. Ezt mi, magyar mezőgazdák nagyon is nagy lelkesedéssel üdvözöljük és arra kérjük a pénzügyminiszter urat, hogy ha ezeknek az újabb intézkedéseknek a révén nagyobb jövedelem fog előállani, akkor ezt a jövedelemtöbbletet méltóztassék az elesett magyar mezőgazdaság és az elesett magyar kisipar javára felhasználni. A pénzügyminiszter úr szíves volt bejelenteni, hogy a gazdavédelem terén véget vet a generalizáló intézkedéseknek és az egyéni elbírálás terére lép. Ezt az álláspontot rendkívüli módon helyeslem, szükségesnek tartom azonban, hogy ezzel kapcsolatban sürgősen bevezettessék a magánegyesség és a vegyes szakbírói eljárás. Azt (hiszem, ha ez megtörténik, sok kényes kérdés nyerhet majd megoldást, különösen ha ezek az eljárások a paritásos alapon megszervezett Országos Mezőgazdasági Hitelvédő Egylet kezébe adatnak át. Szerény nézetem szerint azonban egy ponton mégis szükség van generális intézkedésre is. Ez pedig a kamatfront, úgy a belföldi, mint a külföldi adósságok szolgáltatásánál. Felbecsülhetetlen az a szolgálat, amelyet a, kormány ezen a téren a gazdavédelem szempontjából tett, bizonyos azonban az is, ami ma már mindenki által megállapítható, hogy az adósvédelmi rendelet által felállított kamatfizetéseknek sem tud eleget tenni a gazda a legtöbb esetben. Szembe kell helyezkednem egyes gazdaellenes szaklapokban közölt amaz állításokkal és tendenciákkal, hogy a búza vagy általában a mezőgazdasági termeivények árának emelése esetében a magyar mezőgazdaságnak védelemre szüksége nem lesz. Még fel sem emelték a terményárakat és már is_ jelentkeznek a másik oldalról, akik kifogásolják a gazdavédelmet és akik ezt a védelmet, amelyben tényleg részesül ma a gazda, már is el akarják venni tőle. Azt hiszem, a gazdatársadalom négy esztendő alatt olyan nagy vérveszteségen ment keresztül, hogy a védelemre még akkor is szüksége lesz, ha a konjunkturális viszonyok jelentékenyen javulnak és^ még akkor sem fog a magyar mezőgazdaság egy-két éven belül talpraállni. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Most pedig nem arról kell beszélni, hogy mit vegyünk el a gazdától, hanem igenis, arra kellenének intézkedések, hogy a magyar mezőgazda az ő termelésének folytonosságát megőrizhesse. Nem szabad nagyobb terhet rakni a gazdára, mint amennyit kibír. Éppen azért céloztam ennek a bekezdésnek az elején arra, hogy a kamatfronton enyhítéseket kérünk, mert a magyar mezőgazdaság 4%-os kamatnál többet viselni nem bír. (Ügy van! Ügy van!) A védettség esetében is szükségesnek tartanám, hogy a kamat legfeljebb 3% -ban állapíttassék meg, (Helyeslés.) ezzel kapcsolatban pedig megszüntetném a törlesztési kényszert. A középosztály védelme szempontjából szükségesnek tartanám a 14.000. számú rendelet kiegészítését. A most érvényben lévő rendelet szerint az a közalkalmazott, katona vagy nyugdíjas, aki — mondjuk — száz hold földdel rendelkezik, nem részesülhet a gazda kamatkedvezményéiben azért, mert a 100 hold kataszteri tiszta jövedelmének négyszeres szorzatánál nagyob'b nyugdíja vagy fizetése van; de ha az illetőnek véletlenül nem 100 hanem 300 holdja lenne, akkor a 300 hold kataszteri tiszta jövedelmének négyszeres szorzata nagyobbá válván, mint az ő fizetése vagy nyugdíja, részesülne kamatkedvezményben. Ezt én teljesen