Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

478 Az országgyűlés képviselőházának 26S. illése 1934 április 27-én, pénteken. tött, hogy megállapították számszerűleg, hogy Chicagóban több magyar lakik, mint amennyi lakosa van Szegednek, Megállapították, hogy az amerikai szénbányákat magyair mezőgazdasági munkások törték fel. Megállapították, hogy az argentínai és egyéb őserdők kiirtásában kivándorolt magyarok vettek részt és ugyanakkor — tessék csak elgondolni — méltóztatnak emlékezni a kisbéri telepekre? Méltóztatik emlékezni arra, hogy erre az állami telepre lehoztak szlovák, tót munkásokat, hogy a magyar munkások harcát, küzdelmét lehetetlenné tegyék. Méltóztatnak emlékezni Darányi deres-törvényére 1 Méltóztatik emlékezni arra, hogy ugyanaz a helyzet állott elő, amely fennállott a korábbi évszázadokban, amikor Grünwald Béla megállapítja, hogy a magyar urak elűzték a magyarokat az uradalmakból a felvidéken és tótokat, szlávokat telepítettek le oda. Ebben a liberális korszakban a magyar urak kiűzték a magyarokat az olcsó munkabérek kedvéért és idetelepítettek, idehoztak sommás arató munkásokat, akiket május végétől júliusig itt tartottak az állami telepeken, esztendőcről-esztendőre és ha a magyar munkások magasabb bért követeltek, nem kaptak aratási szerződést, sőt becsukták őket. Ez volt a helyzet abban a korban és itt kell emlékezni még arra, hogy az erdélyi mágnások hogyan oláhosították el — mint ahogy mondják — a székelyeket. Mert azok tették leginkább románná a székelyeket, ezek a mágnásbirtokok, amelyeket nem adtak oda olcsón, nem parcelláztak kisembereknek, székelyeknek, hogy azok könnyebben boldoguljanak, hanem odaadták a román bankoknak, amely román bankok többet adtak és a román bankoknak ezen keresztül lett befolyásuk Erdélyben, ezen keresztül lettek urai a székelyeknek is. Ez a magyar birtokpolitika. Most beszéljek a dolog másik oldaláron Beszéljek arról, hogy 1891—1894-ig micsoda harcok, küzdelmek voltak már a magyar Alföldön? Beszéljünk az 1891-i és az 1894-i békéscsabai, hódmezővásárhelyi, orosházi, battonyai lázadásról Í Beszéljek arról, hogy a nép éhezett itt a nagybirtok területén, kivándorolt és aki kivándorolni nem tudott, nem kapott megfelelő munkát és munkaalkalmat? Pedig akkor a magyar kubikosoknak rendelkezésükre állott nemcsak az osztrák-magyar monarchia egész területe, hanem Németország, Szerbia és Románia is. Ha volt valahol építkezés, azt ezek a magyar kubikos munkások végezték. Magyar kőmívesek építették Belgrádnak. Bukarestnek egy részét. És mégis az volt a helyzet, hogy ebben a f-elserkenő liberális-kapitalista korszakban olyan volt a mezőgazdasági berendezkedésünk, hogy a nép kénytelen volt kivándorolni, fellázadni, az urak hoztak idegennyelvű munkásokat, hogy a magyar 'munkásokat letörjék és a béremelésüket lehetetlenné tegyék. Kiűzték őket a földről, mint hajdanában kiűzték a földesurak a magyarokat a területükről és hoztak idegen nemzetbelieket. De beszéljünk arról a szociálpolitikáról, amely szociálpolitikát az úgynevezett Darányiféle jelzővel szoktak idézni? Beszéljünk arról, hogy ez a Darányi-féle törvény hozta meg az úgynevezett deres-törvényt? Beszéljünk arról, hogy a magyar parasztságnak, a magyar mezőgazdasági népességnek itt nem volt szociálpolitikai védelme? Hoztak egy betegsegélyezésrőí szóló törvényt, amely alig jelent valamit a mezőgazdasági népesség számára. Hoztak azóta is egy csomó törvényt, amelyek semmit se jelentenek a számukra. Mert mi történik ebben a mezőgazdasági szociálpolitikai berendezkedésben? Semmi a világon. A mezőgazdasági népesség számára nem volt itt védelem, ha csak az nem, hogy lenyomták a bérét, nem engedték meg számára az egyesülési és gyülekezési szabadságot s hoztak helyettük idegen munkásokat. És ha ma tudnának sztájkolni ezek a szegény emberek, vagy tudnának egyezkedni, mint más államokban tudnak, egészen bizonyos, hogy ma is hoznának helyettük más emberekét. Hát kié ez a föld? Azé, aki kapta, iki lopta — ahogyan Lloyd George mondotta. Nyujt-e megélhetést az itteni népességnek? Dehogy nyújt. Ki van zárva a lehetősége annak, hogy megélhetést nyújtson. Hoztunk itt törvényeket, házhatározatokat, a második nemzetgyűlés törvényt hozott, hogy meg kell csinálni a mezőgazdasági munkások betegség

1 és baleset elleni biztosítását. (Propper Sándor: 1907-ben mér egy határozat kötelezi erre a kormányt!) Ügy van, t. képviselőtársam és mégsem történik semmi, mert az agráriusok nem akarják. Tettünk javaslatot arra, hogy teremtsék meg a nyolcosztályú elemi iskolát. A világért sem csinálják meg, mert a nagy agráriusok ellenzik. Az Omge.-nek nem tetszik ez, mert azt tartja, hogy neki napszámosnak az jó, aki minél kevesebbet tud. (Propper Sándor: Hétéves korában már jó libapásztor a magyar gyermek!) Pedig ma már a mezőgazdaságiban is intelligensebb, szorgosabb, forgalmasabb munka kell, mert gépeket használnak a mezőgazdaságban. A kapitalizmus is ellenezte addig az elemi oktatást, amíg nem volt intelligens' munkásokra szüksége. Ma már a mezőgazdaságban is szükség van a fürge, intelligens munkásra és mégis ellenzik az iskoláztatást, mert most is ragaszkodnak a régi felfogáshoz. Ez volt a helyzet a mezőgazdasági szociálpolitikában a háború előtti időben, így értünk el a világháborúhoz. Volt itt a világháború alatt elég ígéret a Házban. Tisza Istvántól kezdve mindenki ígérte, hogy a haza, a hon hálás lesz fiainak, akik elmennek a háborúba, akik áldozatot hoznak a hazáért. ígértek is sok mindent. Választójogot, födreformot, ígértek mindent és született egy korcs földreform, egy olyan földreform, hogy a földhöz juttatottak egy része kénytelen volt elszökni az e törvény alapján nekik juttatott földekről. Mert mi is történt itt a földbirtokreform körül? A földet elsősorban is magas áron adták. (Propper Sándor: Ma harmadrész áron lehet megvenni becsületes úton ugyanazt a földet!) De tegyünk egy kis összehasonlítást más államokkal. Nézzük meg, hogy mi történt itten ebben az agrárországban, A magyar földreform egyike azoknak a földreformoknak Euró; pában és Középeurópában, amely a legkevésbbé elégíthette ki az itteni földmívesnépességet. szemben más, sokkal kisebb agrárjellegű államok földreformjaival. Mert 3326 községben 410.307 egyén között szétosztottak 692.518 hold földet; 58.598 katasztrális holdon 259.696 házhely létesült s így 296.188 új törpebirtok keletkezett. Tehát 296.188 törpebirtok az, ami 1—2„ maximum 5 holdig terjed. A földibrtokreform Európában általában sokkal nagyobb volt, mint nálunk. így például az agrárreform kiterjedése az egyes országokban is így oszlik meg: Finnországban 1*5, Észtországban 2'3, Lettországban 3'7, Litvániában 0*8, Keletnémetországban 0*4, Lengyelország! ban 1*5, Csehszlovákiában 4*0, Ausztriában 0'2,