Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. Magyarországban 0'7, Jugoszláviában 2'0, Romániában 6'0, Bulgáriában 0*2, Görögországban 1'3 millió hektárra terjedt ki. A legkiterjedtebben, a legnagyobb mértékben Romániában vették igénybe a földet földbirtokreform céljaira. Nálunk kisebb mértékben vették igénybe a földet, holott itt 10.000 holdas birtokok és még nagyobb birtokok is vannak, amilyenek igazán nem voltak másutt. De a nagy baj az volt, hogy annakidején, amikor magasak voltak a gabonaárak, ezeknek a gabonaáraknak megfelelően állapították meg a kártalanításokat a gazdák javára, úgyhogy ezek a birtokhoz juttatottak nem bírják ezeket a terheket és még ma sincsenek normális viszonyok között. Azóta annyira leszálltak az árak, hogy teljes lehetetlenség és képtelenség, hogy ezeket a díjakat megfizessék. Tehát nem bírják el a terheket. Sokan házhelyhez hozzájutottak, a Eaksz.-tól kölesönt vettek és házat építettek, de ezek a kölcsönök olyan óriási terhet jelentenek a házhelyhez vagy földhöz juttatottak számára, amellyel megbirkózni nem bírnak. Itt vannak a védett birtokok érdekében tett intézkedések. Az előbb hallottam, hogy sokan lemondanak arról a védelemről, amelyet nekik ez az újabb törvény nyújt. Miért mondanak le? Azért mondanak le róla, mert a helyzet az, hogy a védett birtokok rendszerét azért létesítették, hogy ne lehessen elárverezni ezeket a birtokokat, — hiszen csak potomáron lehetett és lehetne eladni és akkor elvész a birtok, birtoktalanná lesz a kisbirtokos, de elveszíti pénzét a bank is — így tehát tulajdonképpen, mint annakidején megmondottuk, itt a bank-, a pénzügyi érdekeltségekről van szó, és a védettség, a kötöttség nem éppen a kisparasztok, a kisgazdák érdekében történt, hanem azért történt, hogy bizonyos adófizetésekre, kamatfizetésekre kötelezzék ezeket a gazdákat, tehát ennek ellenében nem szabad őket elárverezni. Ez a kötöttség azután azt jelenti, hogy sokan azok közül, akik a védettség megállapítását kérték, már lemondtak erről, mert ez így nagyobb terhet jelent, mint az, hogyha a kötöttségen kívül esnek. Azelőtt a^kisgazda nem volt kötött birtokára nézve, elárverezni nem tudták, fizetni nem tudott, tehát nem fizetett. A magyar állam ráhelyezkedett arra az álláspontra, hogy nem fizeti külföldi adósságait, de a kisgazdáknak ezt nem engedi meg, tehát formálisan kötötté tették a birtokát, szép beburkolást, csomagolást adtak neki, de kötelezettségeiket nem tudják teljesíteni, sőt menekülnek ettől. (Propper Sándor: Megszűnik, beszárad a hitel.) A mezőgazdasági munkások munkabére, a semmivel sem rendelkezők sorsa, borzasztóan nyomorúságos, úgyhogy legkétségbeejtőbb a helyzetük. Amellett nincs kivándorlási lehetőség, nincs lehetőség munkaalkalomra. A technika bevonult a mezőgazdaságba is, holott az ország lakosságának nagyrésze az, amely mezŐgazadsággal foglalkozik. Hiszen a legutóbbi, az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a lakosság lélekszáma 8,634.740, a mezőgazdasággal foglalkozóké 4,863.000, tehát a lakosság 56%-a, a keresők száma 2,200.000, ebből nő 750.000. A törpebirtokosok, tehát az 1—5 holdas birtokosok száma 435.000, míg az összes birtokosok száma 859,502. Nincs földje 1,340.498 földmunkásnak. Öriási szám ez, a lakosságnak hatalmas nagy része, amely ha nem jut munkához, nem tud keresni és tehetetlenül áll az itteni események

: kel szemben, akkor nyilvánvaló, hogy a baj ülése 193% április 27-én, pénteken. 479 óriási méretű és óriási méretű lesz mindaddig, amíg a viszonyok nem javulnak. De hogyan állunk ma ezen a téren? Ismeretes önök előtt az az úgynevezett inségmunkabér. Ezek az inségmunkabérek ma már oda fajultak, hogy aratási szerződéseknél — jegyezzék meg az urak, aratási szerződéseknél! — veszik figyelembe ezeket és nem akarnak többet fizetni, mint azokat a bizonyos inségbéreket. Borzalmas állapot ez ebben az országban, nem is képzelik el milyen lehetetlen állapot. En nem tudok rettenetesebb dolgot elképzelni mint ezt. Tucatszámra vannak itt nálam levelek és jelentések vidékről. Mind tele van panasszal. Vannak helyek, ahol ilyen körülmények között nem vállalják el a munkát. Okosan teszik. 50 filléres, meg 60 filléres napibérért nem lehet aratni, kaszálni, sommás munkát végezni. Én már beszéltem itt a Házban arról, hogy a hevesmegyei gazdasági felügyelő maga állapította meg jelentésében, hogy a mezőgazdaságnál borzalmas módon visszaélnek a gazdák azzal a nyomorult helyzettel, amelyben a mezőgazdasági népesség van. Ez a gazdasági felügyelő maga tett jelentést arról, hogy ezeket az alacsony inségbéreket akarják alapulvenni a mezőgazdasági béreknél és ha ilyen körülmények között helyben nem vállalkozik valaki erre a munkára, akkor egyáltalán nem adnak az illetőnek munkát. Mit csináljon ez a magyar nép, mi lesz vele? Lopjon, raboljon? Ez az eljárás nem más, mint az embereknek olyan végtelen nyomorúságba való lezüllesztése, hogy lopniok kell, mint ahogyan én tudom, hogy vannak falvak, ahol lopásból élnek az emberek, máskép nem élhetnek, mert nincs miből megélniük. Tudom, hogy azok az emberek elmennek éjjel a nagybirtokra lopni, mert máskép nem tudnak kenyérhez és élelemhez jutni, kénytelenek tehát erre vállalkozni. Nagy baj, nagy társadalmi baj tehát ez, nagyobb baj annál, mint ha a 10.000 holdas birtoknak rosszul megy és adósságot kell csinálnia. Ez annál nagyobb baj, de ezzel nem foglalkoznak. Nem lehet egy nemzet, egy nép életéiben borzasztóbb bajt elképzelni, mint hogy olyanok a szociális viszonyok, hogy lehetetlenség a megélhetés és ezek a viszonyok nyilt bűntényekre viszik rá az embereket, mert a nyomor hajt, a nyomorral nem lehet vitatkozni, a nyomort nem lehet megokosítani, a nyomorral szembe nem lehet csendőrszuronyt állítani, mert azzal sem lehet megszüntetni, azon is áttör, mert 'az emberek keresik a módját annak, hogy valahogyan éljenek. Akiben életösztön van, az természetes, hogy élni akar és életösztön van mindenkiben. Ha csirkefogó lesz az emberből, akkor is élni akar, ha becsületes ember lesz, akkor is élni akar, de a viszonyok teszik azzá, amivé lesz. Borzalmas állapot az, ami itt van, olyan borzalmas állapot, hogy ennél borzalmasabbat el sem lehet képzelni. Munkanélküliség van az országban, a munkalehetőség olyan valami, amihez nem tudnak hozzájutni az emberek. Munkát akarnak találni a mezőgazdasági munkások, de az nincsen. Írják az egyes körzetekből, hogy ha hozzájutunk, dolgozunk három napig, négy napig s akkor kapunk 80 fillért, egy pengőt — egy pengő 20 fillér az már sok — s azután háromnégy hétig megint nem jutunk munkához, addig megint nem tudjuk, mit csináljunk. A gyermekek nem tudnak iskolába r járni. Borzalmas állapotok vannak az országban, el sem 69*