Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-268
476 Az országgyűlés képviselőházának ; jük őszinte szeretetét a magyar föld népe iránt, 'hivatott arra, hogy mindezeket a súlyos kérdéseket orvosolja, ezeket a problémákat megoldja. Eöviden még egy dologra szeretnék kitérni. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam előadta elgondolásait a választói jog reformjáról. Amit ő elmondott, abból azt hiszem, igen sokat mi is elfogadnánk a tárgyalások alapjául. Mi sem akarunk erőszakos választást és hogy a kormány nem akar a választások alkalmával erőszakot alkalmazni, azt leginkább bizonyltja a túloldalról annyira kifogásolt és annyiszor kifogásolt nemzeti egység szervezkedése. Mi, igenis, a meggyőzés fegyvereivel akarunk küzdeni és ha erőszakra gondolna a kormány vagy diktatúrára, akkor erre a nagy munkára nem volna szüksége. (Meskó Zoltán: Itt nem lehet diktatúrát csinálni!) Mi azonban nagyon jól tudjuk, hogy nekünk a legnagyobb és leghatalmasabb propaganda eszközünk az lesz, ha a kormánynak minden vonalon sikerülni fog a gazdasági életet megjavítani. (Erdélyi Aladár: Ez igaz!) Ezzel fejezem be beszédemet, hogy azt hiszem, ellenzéki t. képviselőtársaim sem fogják rossz néven venni, ha ezzel a propagandaeszközzel a kormány minél nagyobb mértékben fog élni és ennek a sikeréhez velünk együtt kérik Isten áldását. A költségvetést általánosságban elfogadom. {Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam arra hivatkozott, bogy a kormány normális eszközökkel, meggyőzéssel iparkodik küzdeni a maga elveiért, a maga politikai felfogásáért. Tagadásba kell vennem előttem szólónak ezt a felfogását, mert majd leszek bátor adatokkal is szolgálni arra, hogy a kormány a maga híveit a maga táborába, az egységespártba nem a meggyőzés, nem a népmeggyőzés fegyverével, hanem inkább a kényszer eszközeivel kényszeríti és hajtja be. Hiszen ha a kormánynak az volna a célja, hogy valóban a meggyőzés eszközeivel hirdesse a maga politikai felfogását és csináljon propagandát, akkor ennek előfeltétele az egyesülési és gyülekezési jog biztosítása és az a szabadság lenne, amely nélkülözhetetlen mindenki számára, aki politikai téren propagandát akar kifejteni. A kormány azonban nem ezt teszi, hanem inkább szűkíti a jogokat. T. Ház! Egy megjegyzést kell tennem az előttem szólott képviselő úr felszólalására, amelyben dicsérte a kormánynak a hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel és hadiárvákkal szemben tanúsított politikáját. Meg kell állapítanom, hogy a bőséges pénzpazarlás idején, amely pazarlást itt évtizedeken át folytatták a kormányok, nem jutott eszükbe az, hogy a háború rokkantjait, nyomorultjait, özvegyeit és árváit úgy lássák el, ahogy azt joggal elvárhatták s ahogy azt megígérték a háború alatt. Ezt meg kell állapítanom. (Propper Sándor: Még mindig pengős év járadékok vannak, szégyeljék magukat miatta!) T. Ház,! Az előttem szólott képviselő urak közül többen foglalkoztak a mezőgazdasági problémákkal, általában a gazdasági problémákkal. E tárgykörben én a földkérdéssel és a földdel összefüggő szociális problémákkal kívánok foglalkozni. S. ülésé 193 h április 27-én, pénteken. Illés t. képviselőtársam tegnap azt mondotta, Ihogy a diplomás ifjúság problémája a magyar föld problémájával együtt oldható meg. Ehhez én hozzáteszem, hogy csak a magyar föld helyes és igazságos megoszlásával oldható meg a kisipar, kiskereskedelem, a középosztály, az inteliektuellek és a fizikai munkanélküli proletárság problémája, ha egyáltalában megoldható, mert más kivezető út nincs. Azért akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert ráakarok mutatni arra, hogy a magyar földkérdés, a magyar agrárkérdés problémáját nem lehet úgy megoldani, ahogy eddig kezelték és kezelik most is, mert ezzel a módszerrel elűzik a magyarságot ebből az országból, mint aihogy a magyar urak a történelem folyamár annyiszor elűzték. A magyar politikának évszázadokon át alapvonása volt a nagybirtokrendszer, erre építette fel a maga állami organizmusát, a maga kormányzását és a maga politikáját. Az egyoldalú agrárérdek vezette a mindenkori kormányokat, ez vezeti a magyar kormányzatot ma is, habár változott viszonyok között élünk, olyan viszonyok között, amikor a régi politikát nem lehet tovább folytatni. Ez a politika egyoldalú volt nálunk mindig. A föld fontosnak látszott és látszik az emberiség történetében ma is, trónok dűltek össze miatta, államok alakultak miatta, harcok dúltak a föld körül s a magyar történelem véres lapjai beszélnek arról, hogy a magyar föld körül micsoda véres és borzalmas harcok dúltak, s hogyan pusztultak el miatta népek és nemzetek. A föld mindig fontos volt, s a magyar történelemben az iskolában azt tanítják, hogy a magyarok más nemzeteket elűztek a megművelt földről s azt elfoglalták. T. Ház! A parlament elnöki fogadószobájában van egy kép, amely Árpád bejövetelét ábrázolja, s amely azt mutatja, hogyan hódolnak meg előtte az idegen népek és nemzetek, mert fegyveres erővel foglalta el, tehát erőszakkal szerezte azt a földet. Amikor az emberek megállapodnak, akkor nemzetek és társadalmak alakulnak, a hadifoglyokat munkára fogják be. Ezekből lesznek a rabszolgák, az urak különválnak és amikor a föld magántulajdonba megy, kialakul az a magántulajdon-rendszer, amelyben ma is élünk: a jobbágy bérmunkarendszer, a rabszolga-rendszer, az urak veszekedése a magyar földért. Ha végignézünk a magyar történelmen, akkor azt látjuk, hogy Werbőczitől kezdve minden nagy úr birtokot szerez magának, minden nagy úrnak külön uradalmai, külön szolganépe, külön falvai, külön járásai vannak. Ezek az urak élvezik a föld gyümölcseit és ezek élnek jól. Hiszen látjuk a magyar történelemből, hogy még a királyság intézményének alakulásával is szorosan összefügg a magyar föld. Ha valaki egy királyt pártolt, attól földet kapott. Ha azután győzött annak a királynak az ellenfele, akkor elvették a földjét és odaajándékozták másnak. A királyok hitbizományokat teremtettek, földet adtak egyes uraknak, úgy hogy ennek fejében azoknak bizonyos állami funkciókat kellett végezniök. Ezek az urak szolgáltatták a katonaságot, vezették az államigazgatást. Emlékezetes dolog, hogy nem is olyan régen, 1848 előtt a magyar úr a magyar jobbágynak teljhatalmú ura és bírája volt, jobbágyát deresre húzathatta, üthette-verhette. Ennek igazolására nem kellene másra hivatkoznom, mint a történelemírókra és citálnom belőlük. Azonban ezt nem teszem, hanem hivatkozom a
