Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 26 de szükségük vau a mi búzánkra minőségjavítás céljából és vetőmagszükséglet fedezésére. Nagyon ihelyesnek tartom, hogy a kormány akkor, amikor a búza árának emelését elhatározta, nem erőszakos intézkedésekkel tette ezt, nem fejadag megszabással, rekvirálással, nem a fogyasztóközönség nagy megterhelésével, hanem igen helyesen a külföldön igyekszik elejrni azt az ártöbbletet, amelyre a magyar gazdának szüksége van ahhoz, hogy >a termelés rentábilis legyen. Köszönettel veszem tudomásul azt is, hogy a kormány Szolnokot szánja a kifelé irányuló búza értékesítési központjának, hiszen megtörténtek már iaz előkészületek, tudjuk, Szolnokon tárház és átrakodó építése van folyamatban és ez egyszersmind igen nagy segítség lesz az úgyis hátrányos helyzetben levő alföldi gazdák számára. Szükségesnek látnám, hogy ez a szolnoki tárház és átrakodó lisztkísérleti állomással is ki legyen egészítve, hogy a magyar búza márkázása, amely éppen a tiszavidéki gazdák érdeke, itt tényleg keresztülvihető lehessen. (Helyeslés jobbfelöl.) T. Képviselőház! Amikor elismerem és megállapítom, hogy mindazok az intézkedések, amelyeket eddig a kormány a mezőgazdaság érdekében tett, nemcsak megállították a magyar mezőgazdaság helyzetének állandó romlását és süllyedését, hanem igenis egyes vonatkozásokban már látható javulás van, mégis ki kell térnem egy olyan vidék helyzetére, amelynek az eddigi javulás nem jelentett eleget és amelynek súlyos helyzetét nemcsak mi, akik ott élünk, hanem immár az ország más vidékein lakó képviselőtársaim is elismerik és látják. A Tiszántúl helyzetéről akarok néhány iszót szólni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezt a témát ma únosuntalan hangoztatjuk. Ne vegyék rossznéven, hogy megint elő kell jönni ezzel a kérdéssel, de, sajnos, eddig még nem látjuk azokat az eredményeket, amelyeket éppen a múlt eseményei következtében elvárhattunk volna. Emlékezzünk vissza, hogy rövid idővel ezelőtt egy miniszterközi bizottság jelent meg a Tiszántúlon. Ennek a miniszterközi bizottságnak az volt a feladata, hogy a helyszínen tanulmányozza a Tiszántúl problémáit és hallgassa meg az arra hivatottakat, hpgy azok komolyan és tárgyilagosan előadják, mik a hibák és miként lehetne ezeken és a súlyos ^helyzeten segíteni. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara igazán nagyon értékes és szép munkát végzett, amikor ezt a miniszteirközi bizottságot tájékoztatta a legsúlyosabb problémákról. Kimutatta, melyek azok a rendkívüli körülmények, amelyek elsősorban okozták a Tiszántúl súlyos helyzetét. Nem akarok végigmenni ezen a hosszú listán és -különben is sok dolog van, amely évtizedekre, vagy talán évszázadokra is visszanyúlik. Ezzel most nem akarom untatni t. képviselőtársaimat, csak egy-két számot ragadok ki, amelyeket a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kellő bizonyítékokkal alátámasztva a bizottság elé .tárt.--Az oláh megszállás egymagában 282 millió pengős kárt okozott a Tiszántúlnak. Ez a földadó alá eső minden katasztrális holdra 80 pengős (Farkas István: Es Bethlen István elengedte ezt, lemondott róla!) a fagykár, a rozsda, az aszály pedig 37 millió pengős kárt jelentett. Hozzá kell vennünk ehhez még azt. amit ebben a Házban már többször hangoztattam, hogy a többtermelésre való áttérés, ülése 19BU április 27-én, pénteken. 475 a többtermelésre való biztatás éppen a Tiszántúlt sújtotta a legjobban. Hiszen a Tiszántúl akkor tette a befektetéseket, — mivel az előtt gazdaságilag el volt maradva — amikor ezek a befektetések már nem amortizálódhattak le. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a cseh vámháború következtében a Tiszántúl elvesztetté északkeleti piacát és így most a nyugati határ paritásának a színvonalára kellett lesülylyednie a Tiszántúl egyes vidékei árujának, akkor igazán megérthető, hogy a Tiszántúl sokkal súlyosabban van eladósodva, mint az ország többi részeAz eladósodásról szintén pontos statisztikai adatok vannak. Az ország más részeiben 95 pengő teher jut egy katasztrális holdra, a Tiszántúlon pedig 126 pengő. A víziszabályozási díjak a dunai társaságoknál átlag 1*10 pengőt tesznek ki, a tiszaiaknál 1*90 pengőt. A kataszteri tiszta jövedelem az országos 8*8 koronával szemben, a Tiszántúlon a sok rossz, szikes legelő ellenére 9'56 korona volt. Mind a gazdavédelmi rendelettel, mind pedig minden más intézkedéssel kapcsolatban szükségesnek látom, hogy a kormány most igazán vegye elő azt az anyagot, amelyet a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara .a miniszterközi bizottságnak nyújtott^ és minél sürgősebben tanulmányozza a Tiszántúl szomorú helyzetét és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Még azt is meg kell említenem, hogy milyen óriási diszparitás áll fenn azok között a vámtételek között, amelyeket a Tiszántúli és amelyeket a Dunántúl fizet. Vegyék tekintetbe azt. hogy mennyivel többe kerül a Tiszántúl egy távolabbi vidékéről, — mondjuk — Mátészalkáról, Szatmár—Szabolcs megyéből akár a rozsnak, akár a burgonyának, vagy más terménynek vagy állatnak a, szállítása, mint mondjuk például a Dunántúl szerencsésebb vidékeiről. (Mikecz István: Háromszáz kilométerre van Pesttől!) Nagyon jól tudom, hogy ezek mind olyan kérdések, amelyeken nem lehet azonnal segíteni, de mégis azt remélem, hogy végre ez a szerencsétlen sorsüldözött vidék, amely a török megszállás óta minden csapást fokozottabb mértékben viselt el, amely f Magyarországot érte, lassan a boldogulás útjára fog lépni. T. Ház! Mi is nagyon jól tudjuk, hogy még igen sok tennivaló van. Felemlítem én is azokat a kérdéseket, amelyeket az ellenzéki oldalról is gyakran hangoztatnak és rá akarok mutatni arra, hogy igen sok olyan kérdés van, amelyben mi az ellenzékkel egyetértünk. Nagyon jól tudjuk mi is, hogy az iparcikkek elviselhetetlenül magas árait erélyes intézkedésekkel, helyes vámpolitikával csökkenteni kell. Hiteléletünkben pedig mindent el kell követni, hogy a pénzintézetek túlzott haszonlesése ne tegye tönkre a termelő rétegeket. Szükségesnek tartjuk mi is adórendszerünk igazságos megreformálását éppen a gazdák érdekében és szükségesnek tartjuk a fizikai és szellemi munkanélküliség megszüntetését. Amint mondottam, az ellenzékkel sok tekintetben egyetértünk. Egy dologban van lényeges különbség az ellenzék és a mi felfogásunk között: mi ezeket a kérdéseket nem rendszerváltozás, nem kormánybuktatás által akarjuk megvalósítani, mert igenis, mindannyian érezzük és az a meggyőződésünk, hogy az a kormány, amely tetteivel is bebizonyította, hogy a magyar gazdaérdekeket szem előtt tartja és amely kormány minden egyes tagjának ismer-