Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

474 Az országgyűlés képviselőházának ; mert hiszen miből szerezzenek pénzt, miből fizessék ki a folyó kamatot. (Igaz! Ügy van!) Nem aikarok általános intézkedéseket, (Erdélyi Aladár: Pedig* jó volna!) mert sohasem azokat akartuk védeni, akik nem akarnak fizetni, hanem csak azokat, akik nem tudnak fizetni és a mi elgondolásunk az volna, hogy a bíróság indokolt esetekben hallgassa meg a közfelügyeleti, hatóságot és ha a közfelügyeleti hatóság azt mondja, hogy igenis, a igazda most nem tud fizetni, de kilátás van arra, hogy vagy állatok eladásából, vagy pedig a termésből visszamenőleg ezeket a kamatokat is megfizetheti, legyen módja a bíróságnak arra, 'hogy á védettség megszüntetését ne mondja ki. Tovább megyek. Mivel tudom azt, hogy ennél a 2600-as számnál nem állunk meg és még tömegesen jönnek a védettség-megszüntetések, ezért azt is kérem, hogy azok is, akiknél már megszüntették a védettséget, de, akik a termésből visszamenőleg az esedékes kamatokat kifizetik, újra részesülhessenek a védettség intézményében. (Általános helyeslés.) Egyébként ismétlem azt, amit már az előttem szólók is hangoztattak, hogy a magánegyes ségi eljárásokat minél előbb meg kell kezdeni, mert nem volna helyes, ha akkor torlódnának össze ezek az ügyek, amikor már a mostani gazdavédelem ideje lejárt. Pro futuro pedig az a véleményem, hogy bármilyen lesz is a végleges rendezés, annál a kamatnál többet, amennyit most a védett gazdák^ fizetnek, a magyar mezőgazdaság még gazdasági :fellen-dülés esetén sem fog elbírni. Helytelennek tartom tehát azt, hogy azokért a hitelekért, amelyekhez most újabban jutnak hozzá a gazdák, még mindig 7—8 százalékos kamatokat kelljen fizetni. (Ügy van! Ügy van!) Mint sürgős tennivalót említem meg. a földhözjuttatottak kérdését is. Nem akarok evvel a kérdéssel bővebben foglalkozni, mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek a szerencsétlen emberek, akik annakidején túlmagas áron kapták földjeiket, még ezeket a most lemérsékelt szolgáltatásokat — legyen az akár bérösszeg,, akár használati díj .— sem tudják megfizetni., A pénzügyminiszter úr akkoriban azt a kijelentést tette, hogy ezt a kérdést sürgős vizsgálat tárgyává teszi és remélem, hogy ezen a téren is majd kellő megoldáshoz fog jutni. T. Ház! A kormány eddigi munkásságának tulajdonképen legkiemelkedőbb része azok a helyes külkereskedelmi szerződések, amelyekkel a magyar mezőgazdasági termeivények árát felemelte. Erről a kérdésről már többen beszéltek előttem, nem is akarok most már ennek a kérdésnek részleteivel foglalkozni, egyetlenegy dolgot fejtek ki kissé bővebben, a búza kérdését. T. Ház! A búza a magyar föld kincse, jelenleg a kormány Sorgenkindje. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a búzával bevetett terület lényeges csökkentése ábránd, az éghajlati, a talajviszonyok megakadályozzák azt, hogy éppen búzatermő vidékeinken lényegesen csökkentsük a búzával bevetett területeket. Azonban mielőtt áttérnénk más termeivényekre, először még azok számára kell biztos és állandó piacot teremteni. Ez lesz az irányított gazdálkodás főfeladata: olyan termények megjelölése, amelyek majd a búzatermelést pótolni tudják. Szóval, a kormánynak még igenis hosszú évekig kell számolni azzal, hogy nagymennyiségű búza elhelyezéséről kell minden évben gondoskodnia. Most a római tárgyalások idejében ki kell jelentenem^ hogy én igazán örömmel veszem azt tudomásul, hogy az ottani gazdasági tárgyalá8, ülése 19

SU április 27-én, pénteken. sok középpontjává a kormány éppen a búzát tette. De ha a búzát értékesíteni akarjuk, akkor tulajdonképpen két irányba kell haladnia tevékenységünknek. Ügyesen okos, megfontolt tárgyalásokkal piacot kell teremteni. Már ezt megelőzőleg gondoskodni kell azonban a megfelelő jó portékáról. A múlt évi költségvetés alkalmával hosszasabban beszéltem arról az igazán dicséretreméltó és sikeres akcióról, amelyet a földmívelésügyi minisztérium évek óta folytat. Ez az akció arra irányult, hogy a nemesített búzafajták közül kiválasztja azokat, amelyek bő termésük mellett a legkiválóbb, a legjobb lisztet adják. Nem akarok most ismét részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel, de egypár olyan adatot akarok felhozni, amelyek megvilágítják, hogy milyen nagy szükség van erre az akcióra és milyen nagy szükség van búzánk iminőségének emelésére. Az a négy állam, amely búzakivitel szempontjából a mi számunkra fontossággal ibir, Németország, Ausztria, Olaszország és Csehország, 1932^ben 29 millió métermázsa búzát importált. 1933-ban ennek a négy államnak búzatermése 18'millió métermázsával nagyobb volt, mint az előző évben, de importszükséglete mégsem 11, hanem 14 millió métermázsa volt, amiből látjuk a kenyérfogyasztásnak, a búzaszükségletnek emelkedését. Érdekes, ha megfigyeljük, hogy például 1932-ben ebből a 29 millió métermázsa importszükségletből Románia és Jugoszlávia, ez a két szomszédunkban lévő agrárország, összesen csak 2*5 millió mázsa búzát exportált. Ebből tehát levonhatjuk a következtetést, hogy ezeken a piacokon a mi konkurrensünk a Manitoba, az amerikai búza. Csak akkor remélhetjük, hogy mi ezekben az országokban nemcsak állandó piacot szerzünk a magyar búzának, hanem megfelelő árakat is, ha a Manitoba minőségével vetekedni' tud a mí búzánk. Amikor tavaly a költségvetési vita alkalmával beszédemet elmondtam erről a kérdésről, mindjárt egy hónapra rá, júliusban bekövetkezett az, amit én már állítottam és kilátásba helyeztem: a kanadai világkiállításon a magyar búza óriási sikert ért el, mert leverte a manitoba búzafajtákat, első díjat nyeri Érdekes, hogy akkor, amikor a Manitobának átlagos hektóliter súlya 84 kilogramm volt, akkor a Bánkúti-féle 1201-es búzának 88 és még a Manitoba átlagos sikértartalma 39-6% volt, a magyar búzáé 47%. És hogy ennek az eredménynek tényleg visszhangja is volt az egész világon, az abból látszik, hogy Franciaország a kanadai világkiállítás után kezdett igazán érdeklődni a magyar búza után. Azonkívül, amint értesültem, közvetlenül azután Sir Albert Humphreys, a legnagyobb angol malomérdekeltség főnöke mintát kért a magyar búzából, most pedig legújabban Jean Goldschmid párisi tanár, az egyik legnagyobb francia búzacég tagja akarja megvizsgáltatni a magyar búzát és előadást akar tartani a magyar búza kiváló minőségéről. Megjegyzem még, hogy ezekből kikísérletezett és kiválóknak minősült búzafajtákból 1,200.000 hold, tehát összes búzával bevetett területünknek fele van bevetve- Állandóan szaporodik ezeknek a fajtáknak terjesztése, hiszen vannak olyan megyék, ahol egyes járásoknál 82 százalékig ezeket a búzafajtákat termelik. Azt hiszem, hogy ha a magyar búzának már most kivívott sikerét és hírnevét a jövőben is megerősítjük, sokkal egyszerűbb és könnyebb lesz még olyan államokba is bevinni a búzánkat, amelyeknek behozatalra szükségük nincs,