Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 26 lőtt meg egy országot, csak addig volt jó dolga az ott élő lakosságnak, amíg az ellenség előnyomulóban. volt vagy szilárdul tartotta frontját. Amint azonban rossz hírek érkeztek a frontról s a front áttörése és a visszavonulás réme fenyegetett, jaj volt az ottani lakosságnak. Én az üldözések fokozódásából azt következtetem, hogy a kisantant frontjáról rossz hírek érkeznek. Ok úgy érzik, hogy veszélyben van a zsákmány és közeleg a visszavonulás ideje. Ennek tulajdonítom az üldözések erősbödését és arra kérem ott élő testvéreinket, hogy viseljék el ezeket az újabb szenvedéseket is erős lélekkel, bízzanak velünk együtt a magyar jövőben s vegyék tudomásul, hogy mi a jobb magyar jövendőt csakis az ő felszabadulásukban és a velük való egyesülésben látjuk. (Helyeslés.) Amikor az imént kifejtettem, hogy igenis, ahhoz a nagy munkához, amelyet Gömbös vállalt, optimizmusra volt szükség j egyben azt is megjegyzem, hogy természetes dolog, hogy óvatos bölcseségre van szükség még akkor is, ha a terhes felhők között kék foltokat látunk. En azt hiszem, — és ezt megállapította Magyar Pál t. képviselőtársam is — hogy ez a bölcs óvatosság kitűnik a költségvetés számoszlopaiból, a költségvetés indokolásából és a pénzügyminiszter úr nagyszabású expozéjából. Turi Béla t. képviselőtársam tévedésben volt, amikor azt állította, hogy 'mi már ezen az oldalon részben legalább is megoldottnak látjuk azokat a nagy feladatokat, amelyek a kormányra hárultak és megoldottnak látjuk a nemzet súlyos problémáit. Ilyesmit közülünk senki sem mondott, már akkor is, amikor Gömbös Gyula közölte nemzeti munkatervét, tudtuk mi vele együtt, hogy ezt a nagyszabású programmot egy-két éven belül nem lehet megoldani. Nem is állítjuk, hogy ezek a kérdések már eddig megoldást nyertek volna, de igenis állítjuk azt, hogy a kormány sok téren már eddig is többet tett annál, amit reméltünk és viszont kétségbevonjuk azt, hogy egy másik kormány többet tehetett volna ugyanilyen körülmények között, a lehetőségek igen szűk keretében. Le kell szögeznünk azt is, hogy amenynyiben orvoslásra volt szükség, Gömbös Gyula helyes sorrendet tartott és ott kezdte az orvoslást, ahol arra a legnagyobb szükség volt. Utalok például a rokkant-törvényre, amelyben azok részesültek legelsőnek segítségben, ^ akik leginkább érdemelték meg és leginkább rá voltak arra utalva. Nem mondom ezzel azt, hogy azt a segítséget, amelyet a rokkantaknak juttatunk, elégségesnek tartom, de kezdetnek ez is valami (Mozgás a baloldalon.) és ha tekintetbe vesszük, hogy a jobb időkben még ennyi sem történt a rokkantakért, akkor igenis el kell ismerni ebben a tekintetben is a miniszterelnök úr érdemeit. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlékeznem még egy olyan rétegről, amely, mint a rokkantak, szintén joggal- számíthat a nemzet hálájára. A frontharcosokról akarok beszélni. A frontharcosok szerencsésebb körülmények között kisebb áldozatot hoztak a hazáért, mint a, rokkantak, de ők is megtették kötelességüket a világháborúban. Joggal elvárhatják tehát ők is, hogy a békés munkából is kivehessek részüket, és amennyiben rátermettségük megvan, minden vonalon előnyben részesüljenek. Arra kérem a kormányt, hogy a nyugdíjtörvény végrehajtása alkalmával, ha létszámcsökkentésre kerül a sor, ne engedje, hogy frontharcosok háttérbe kerüljenek azokkal szemben, akikülése 193^ április 27-én, pénteken. 473 nek a világháború alatt volt alkalmuk kímélni idegeiket és egészségüket. A társadalom egy részét pedig arra figyelmeztetem, - -hogy ez a 16—20 esztendő még túl rövid idő ahhoz, hogy mindent elfelejtsünk, ami azelőtt volt. (Erdélyi Aladár: Már az első esztendőben elfelejtették!) Az igazságérzet, az éleslátás és a szociális érzék vezette a kormányt akkor is, amikor a bajbajutott gazdákon akart segíteni. Igazságérzet azért, mert hiszen mindnyájan elismerjük, hogy az összes társadalmi rétegek közül a gazdákat sújtotta legjobban a mostani gazdasági válság. Éleslátás azért, mert hiszen a termelés folytonosságát veszélyeztette volna, ha a gazdákat, akik önhibájukon kívül bajbajutottak, nem segítettük volna át azokon a nehéz időkön, amelyek a gazdasági helyzet fellendüléséig tartanak. S szociális érzék, mert nagyon jól tudjuk, hogy éppen a legkisebbnek juttatták a legnagyobb segítséget. A gazdavédelmi rendelet lényegével nem kívánok foglalkozni, mert egypár hónappal ezelőtt már megtettem ezt magam is ebben a Házban. Most csak arról akarok néhány szót szólni, hogy ez a kétségtelenül okos és mélyreható rendelkezés miképpen vált be a gyakorlati életben. (Erdélyi Aladár: Ezt én is szeretném tudni!) Mindenekelőtt köszönetet mondok a t. pénzügyminiszter úrnak azért, hogy alkalmat adott arra, hogy pártunk szűkebb bizottsága többszöri tárgyalás alkalmával közölje vele megjegyzéseit, hogy megbeszélhessük vele a szükségesnek látszó intézkedéseket és általában részt vegyünk abban a munkában, amely oda irányul, hogy ezt a rendeletet a gyakorlati életben is minél jobbá és minél hatékonyabbá tegyük. Ezeknek a tárgyalásoknak már voltak is eredményei. Ilyen eredmény pl. a kezesség kérdésének, a hátralékos annuitások, a pro rata követelések elintézése, ahol mindenütt sikerült eddig megnyugtató intézkedéseket tenni. Van itt azonban még egy kérdés, amelyre már rámutattam a gazdavédelmi rendelet megjelenése alkalmával és rámutattak már mások is úgy erről az oldalról, mint a túloldalról, és ez az, hogy nem szabad engednünk, hogy ennek a rendeletnek egyes hiányosságai veszélyeztessék hatékonyságát, mert hiszen ez nem lehet célja azoknak, akik ezt a rendeletet kigondolták és nem szabad, hogy a gazdáknak, akik bennünk bízva a védettséget kérték, csalódást okozzon. Nyíltan megmondom, nem akceptálom azt, ha valaki azt mondja, hogy kevés az a 2600 védettségi megszüntetés, ami eddig történt. (Erdélyi Aladár: Majd jön a többi.) Először is már ez a 2600 védettségi megszüntetés sem kevés, mert igenis megvagyok győződve arról, hogy a között a 2600 gazda között, akinek a védettségét megszüntették, nagyon sok olyan van, akit meg lehetett volna menteni és akit érdemes is lett volna megmenteni. (Erdélyi Aladár: Es éppen az altruista bankok tették őket tönkre.) Ne felejtsük el t. képviselőtársaim, hogy a múlt év őszén, amikor még senki sem gondolta, hogy mi lesz ennek a rendeletnek tartalma, igen sok gazda nem tudva azt, hogy a kamathátralék a tőkéhez lesz csatolva, a kamathátralékokat kifizette, nem tudva azt, hogy a hátralékos adóra bizonyos fizetési kedvezményeket léptetnek életbe, hátralékos adóját kifizette. (Ügy van! Ügy van!) Es éppen azok a gazdák kerültek ma nehéz helyzetbe, akik akkor a legtisztességesebben akartak fizetni,