Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. keztében adódott határok folytán kihasználni nem tudtunk és amelyeket nagy bölcsen az 1920-ban itt járt gazdasági szakbizottság mint fejlesztendőket állapitott meg. Csak a magyar iniciativa helyességét és a magyar ítélőképességnek helytálló voltát igazolja, hogy ennek a megállapításnak ellenére ezekben az iparágakban újabb létesítmények nem voltak, sőt számottevő modernizálások sem történtek. Itt nem volt Kapitalfehlleitung, sem a malomipar terén, sem a cukoripar terén, sem a szeszipar teírén nem találkozunk olyan új létesítményekkel, amelyek az amúgy is kapacitásuknak csak egy töredékéig kihasznált gyárak mellett újabb vállalkozásokat létesítettek volna. (Erdélyi Aladár: Igaz, csak kizsákmányolnak!) Igaz, hogy a meglevő üzemeket ki akarták használni, de találkozunk, t- Képviselőház, olyan új vállalkozásokkal, amelyek megdöntötték azt a -babonát, mintha Magyarországon nem lehetne eredményes ipart folytani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az iparnak igen sok olyan területe van, — amelyet röviden azzal jellemezhetnék, hogy az olcsó és tanulékony magyar munkaerő felhasználásával kevés nyersanyagból igyekszik produkálni — ahol még számos perspektívát nyithatunk a termelő életnek s amellyel szemben nem volna szabad azt az intelmet gyakorolni, mintha a magyar vállalkozói készség kifejlődésével szemben itt is állami intervencióra volna szükség. Tisztelt Képviselőház! De az iparon túlmenően igen röviden intézi el a pénzügyminiszter úr a magyar kereskedelem sorsát is, amely a mezőgazdaság mellett valójában szenvedője ennek a gazdasági válságnak (Ügy van! Ügy van! balfelől) és úgy állítja be, mintha a magyar kereskedelem problémáját a mezőgazdasági és az ipari helyzet megjavulása egyszerűen megváltoztatná, mintha ez a foglalkozási ág egy tehetetlen csökevénye volna a másik két termelési ágnak. Nem, tisztelt képviselőtársaim. Unos-untalan halljuk hangoztatni a magyar kereskedelem hivatását, közvetítő szerepét kelet és nyugat között. Ezzel szemben mit látunk? (Sándor Pál: Az állam csinálja az üzletéket!) Látjuk, hogy a magyar tranzit-kereskedelem semmivé zsugorodott össze és abban az időben, amikor a nemzetközi kereskedelem sokkal közelebb áll egy zsonglőri tevékenységhez, mint egy gazdasági tevékenységhez, nem a magyar kereskedő rátermettségére, kezdeményező erejére és szaktudására bízzák túlnyomóan a nemzetközi kereskedelem lebonyolítását, hanem minden körülmények között még a legjobb szándék mellett is késedelmes, nehézkes állami intézményekre. (Sándor Pál: Es nem értenek hozzá, az a legnagyobb baj!) Bud János t. képviselőtársam minap tartott értékes beszédében az optimizmusnak, mint fontos gazdasági tényezőnek jelentőségéről szólt. En ezekben az időkben, amikor a mindennapi élet olyan sok csalódást, a mindennapi megélhetés a lelkületet elszürkítő nehézségeket jelent a polgárnak, valójában fontosnak tartom az optimizmus fenntartását. De ha az államhatalom és^ a, társadalom közötti reláció szempontjából nézem az optimizmust, akkor azt kell mondanom, hogy a társadalomnak a kormányhatalom részéről nem szavakban kimerülő optimizmusra va,n szüksége, hanem a társadalomnak a kormányhatalom intézkedéseiből, cselekvéseiből kell optimizmust merítenie, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert a szavakban érvényesülő optimizmus ebben az országban már ülése 1934 április 27-én, pénteken. 471 éppen elég csalódást okozott, már pedig a társadalmi fejlődés szempontjából nincsen károsabb tényező, mint a csalódás az alap nélkül és jogtalanul felkeltett optimizmusban. Éppen ebből a szempontból igen lényegesnek tartom, (Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy igenis tartsuk meg a lelkekben az opitimizmust, mert csak az optimizmus biztosítja a mai gazdasági viszonyok között azt, hogy a magyar polgárságban megmarad az a mindennél fontosabb hit, hogy megéri azt az időt, amikor Szent István koronája változatlan fényében fog felette ragyogni. Mert ma, amikor a gazdasági élet Európa sok országában már megérett a javulásra és csak a politikai fejleményektől befolyásolva nem látjuk a javulásnak azt a gyors tempóját, amelyet a gazdasági erők indokolttá tennének, fokozott jelentősége van annak, t. Ház, hogy a jövőhöz való hittel kísérjük figyelemmel a külpolitikai eseményeket. Bárhogyan ítéljük is meg ezeket a külpolitikai eseményeket, azt az optimizmust lehet velük szemben tanúsítanunk, hogy hosszú tespedés 'után végre őszinte az a törekvés, hogy a fenyegető háború elkerülésére visszaadják Európa rendjét. Ha Európa rendjéről 'beszélünk, elképzelhetetlen, hogy ez a rend a Duna medencéje rendjének megteremtése nélkül történjék; ha pedig a Duna medence rendjének végleges képét akarjuk megalkotni, nem szabad elfelejtenünk, hogy magyar^ szempontból erős fegyvert jelent a restauráció szükségessége és lehetősége. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Éppen ezért az én szerény véleményem szerint a külpolitikai orientáció szempontjából nem lehet nagyobb hibát elkövetni, mint amikor mi magunk vesszük tagadásba a restaurációhoz való jogosultságunkat és amikor ennek időszerűségét belpolitikai szempontokból vesszük tagadásba. (Ügy van! balfelől) Ügy érzem, hogy a költségvetéssel szemben gyakorolt ebben a bírálatomban parancsolóan tartottam szemem előtt azt a tételt, hogy egy jóindulatú, alkotni akaró bírálat többet használhat, mint egy rosszindultú gáncsos-szándékú dicséret. (Erdélyi Aladár: Alattomos hizelkedés!) Nagyon szeretném, hogy ezt az igazságot végre a kormány tényezői is fedezzék fel és jussanak annak [belátására, hogy a nemzeti egység kifejezésére nem a nem őszinte dicséretek szolgálnak, hanem, azok az állásfoglalások, amelyek még a mai nehéz időkben is úgy akarják a magyar regenerálódás szempontjából ifontos szerepet betöltő magyar parlamentarizmust szolgálni, hogy jóindulatú, a termelő élet megindulását elősegíteni akaró kritJ kával szolgálják a nemzet érdekét. (Ügy van! Ügy van balfelől) Nem érzem magam ellenzéki állásfoglalásommal a nemzeti egységből kizárva. Amikor kormányzása elején Gömbös miniszterelnök úr egy beszélgetés: folyamán azt mondotta nekem, hogy a kormány alkotásai lelki kényszert fognak reám gyakorolni, hogy az ő politikáját támogassam, akkor talán még nem látta a rajta kívül álló nagy nehézségeket, azt a hálátlan nagy feladatot, amelyet a mai időkben egy ilyen rossz gazdasági helyzetben levő ország felemelése jelent. De ha a kormány reklamált intézkedéseinek és nagyobb eredményeinek elmaradása folytán nem is érkeztem el oda, hogy a nemzeti egység pártjának táborába tartozónak érezzem magam, ott érzem magam abban a munkában, amely a magyar erők r igazi összműködésével a magyar erők igazi érvényesülé68*