Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-254
Az országgyűlés képviselőházának pé&. ülése 19SU március 21-én, szerdán. 39 magas és azt eredményezné, hogy az autóadó, amely, mint említettem, kereken négymillió pengő, felemelkednék 14—15 millió pengőre és az állam bevétele egyszerre ilyen adóátváltoztatás címén ilyen rendkívüli módon emelkednék. Ezt a hallatlan nagy terhet a magyar automobilizmus nem bírná el semmiképpen sem, sőt egészen bizonyos, hogy ezalatt összeroppanna. De az adózás szempontjából sem helyes a kormánynak olyan intézkedést tennie, amely egy iparág katasztrófáját jelenti, mert a helyes adópolitika az adótételek csökkentésével a gazdasági vérkering ÍS megteremtését kell hogy célozza, és az így várható adóbevételi többlet biztosabb bázist jelent, mint az eddigi adóbevétel. Állítólag április 1-én kívánják életbeléptetni a benzinadót, legyen szabad azonban remélnem, hogy ez az új benzinadó csak bizonytalan tervezgetés és ebből valóság nem lesz. Az autóközlekedés nagyjelentőségű létérdekei kívánják, hogy igazságos, elviselhetőbb adóváltozás történjék, ezt kívánja a megbénult automobilgyártás, a nagyfontosságú autószerelő- és autó javítóipar is. (Ügy van! a baloldalon.) Az autóipar, amint mondottam, kulcsipar, tehát egész sereg, az automobilizmussal kapcsolatos iparág és azok munkásainak és alkalmazottainak sorsa függ az autóközlekedés feltámasztásától. Sokezernyi gépkocsivezető, autóipari munkás és tisztviselő kenyere, jobb léte, jövendője függ a benzinadó kérdésének helyes, célirányos és az automobilközlekedésre előnyös megoldásától. A magyar gazdasági élet sok ágazatában még kormányintézkedésekkel sem állítható helyre. Itt azonban van egy pont, amelynél kormányintézkedésekkel segíteni lehet. Interpellációm keretében tehát azt kérem, történjék meg mind a kereskedelemügyi, mind a pénzügyminiszter úr részéről mihamarabb a sürgős és helyes intézkedés, hogy ennek az igen fontos iparágnak, az automobilközlekedésnek kérdése jusson már elviselhető helyzetbe. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter uraknak. Következik Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr interpellációja a pénzügyi és fÖldmívelésügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyi és földmívelésügyi miniszter urakhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy az 1934. évi 750. M. E. számú — a vámőrlési díjakat újonnan szabályozó — rendelet az ország földművelő lakossága szegényebb részénél a különben is szűkreszabott nélkülözhetetlen mindennapi kenyérből egy tekintélyes nagy darabot szel le? 2. Ha igen, hajlandók-e ezen rendelet módosítására a legsürgősebb intézkedéseket megtenni? 1 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a vámőrlő malmok adóját akként szabályozni, hogy a mai gabonaárak dacára is az eddigi vámőrlési díjak mellett őröltessenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! A folyó évi 750-es számú miniszterelnöki rendelet a vámőrlési díjakat újból felemeli s a búzánál a póriassal együtt 17%-ra, rozsnál pedig a por1 ássál együtt 20-ra. Tudvalevő, hogy a pénzügyi kormány a múlt őszén a termés betakarítása után a legradikálisabb eszközökhöz nyúlt az adóhátralékok behajtása tekintetében és a cséplés után már mindjárt lefoglaltatta a termést az adóhátralékosoknál és csak annyit hagyott meg, amennyi feltétlenül szükséges a vetéshez s amennyi nagyon szűken elég újig az élelemre. De még azok is, akik nem voltak adóhátralékban, kénytelenek voltak feleslegeiket eladni, hogy adósságaik terheitől szabaduljanak. De nem is beszélve azokról, akiknek nincs adósságuk, — hiszen csak néhány olyan fehér holló számba menő gazda van az országban — a többiek is, hogy fenntartsák gazdaságukat, hogy átteleljenek, hogy családjukat élelmezzék és ruházni tudják, hogy gyerekeiket iskoláztatni tudják, kénytelenek voltak minden felesleges terményüktől megválni, mert olyan kicsinyek a terményárak. Nem is beszélek arról, milyen helyzetbe jutott az a mezőgazdasági munkás, aki egy évben 4—5 métermázsa terményt szerez s aki a családját egész évben abból kénytelen fenntartani. Az a mezőgazdasági cseléd, aki konvenciójából kell hogy fenntartsa családját — sokszor 7—8 tagú családját, mert azoknál a szegény embereknél nincs egyke — konvenciója feleslegét kénytelen eladni. Ma már a gazda kezén, (Egy hang a baloldalon: Törpebirtokos kezén!) helyesen méltóztatott mondani, a kisgazda és a törpebirtokos kezén csak annyi van, amennyi nagyon, de nagyon szűken elég az ő élelmezésére. Időnként ebből is lecsíp egy keveset, például, ha a gyermeknek cipő kell, tehát ő már azon a határon van, amikor ez a rendelet megjött, hogy már a gyermekétől vonja el az élelmet, gyermeke fejlődésétől vonja el a lehetőséget, saját magától pedig azt az erőt, amelynek birtokában neki reggeltől estig dolgoznia kell. Az a szegény falusi nép nem él vegyes koszton, nem eszik mentit, hanem az ő tápláléka mindig a búzából és rozsból készült liszt, abból van az ő kenyere és tésztája, ez az ő tápláléka. Most jön ez a rendelet, amely úgyszólván szájából veszi ki a mindennapi kenyeret, amikor neki ismét néhány százalékkal többet kell leadnia őrlés címén. En ismerek a vidéken nagyon sok emberséges molnárt, aki azt mondja: tönkremegyek, de mégsem veszem el attól a szegény embertől ezt a .többletet. Es őröl azért a vámért, amelyért eddig őrölt. Vannak ilyen tisztességes molnárok itt a Háziban is, itt van például Tankovits János képviselő úr, aki maga is, miként tudjuk, a régi vámért őröl. (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Ezen segíteni kell, t. Ház, de segíteni kell úgy, hogy ne a gazda bőre árán segítsünk; ne nyúljunk mindig a gazda és a kisember zsebébe, hanem igyekezzünk máskép segíteni. (Rakovszky Tibor: Leszállítani a szénárakat!) Megvan annak a módja, nagyon helyesen méltóztatott mondani, le kell szállítani a sízénárakat, méltóztassék olcsóbbá tenni az üzemi anyagokat, az olajat, a vasat, a szenet. A múlt esztendőben részletesen rámutattam a saénkérdésre, larra & rettenetes uzsorára, amelyet a hazai szénbányáik csinálnak, (Ügy van! balfelől.) s hogy mennyire védi őket a kartell, ennekfolytán a jelenlegi kormány is 1 , azt mutatja az, hogy például azért, hogy az idegen szenet be ne lehessen hozni, 400% -os fuvardíj drágítást csinál a magyar vonalakon a kormány. Rámutattam, hogy míg a német gazda a múlt esztendőben egy mázsa búzáért 20 és ifél mázsa 7000 kalóriás sze-
