Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-268
Az országgyűlés képviselőházának 268. kell állapítanom — nyomát sem mutatja annak a türelmetlen reformszellemnek, amely a gazdaságpolitikai háttér megadásában volt észlelhető; ellenkezően, itt inkább egy messzemenő konzervativizmust kell megállapítanom, mert sem a költségvetés struktúrájában, sem pedig részleteiben nem találom nyomát annak a törekvésnek, hogy közelebb jussunk ahhoz a pénzügyminiszter úr által is kijelölt és lényegesnek tartott célhoz, hogy a közületek igényei összhangba hozandók a magyar termelő élet feleslegeivel. Mert erősen impresszionált a pénzügyminiszter úrnak egy év előtt, az akkori költségvetés beterjesztésekor tett <az a, megállapítása, hogy tudomásul kell vennünk, hogy az idők kényszerítően írják elő részünkre, hogy egy nagy, fényes palotából egyszerű polgári házba kell átköltöznünk. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ha azonban ennek a költségvetésnek számadatain keresztül nézem, azt az intézkedést. amely az átköltozködésre való előkészületeket mutatná, akkor ennek nem találom érdemi nyomát és változatlanul csak a pénzügyminiszter úrnak arra a kétségtelenül helytálló kijelentésére támaszkodhatom, hogy az ezirányú intézkedések megtétele céljából a szükséges előtanulmányok folyamatban vannak. Én őszintén bevallom, hogy ha Magyarország ma abban a gazdasági helyzetben volna, hogy gazdasági termelő erői az egész vonalon szabadon érvényesülnek, hogy a termelőágak rentabilitása abszolút harmóniát biztosít az egyes termelőágak között, ha tehát a magyar pénzügyi politikának csak az volna a feladata, hogy megállapítsa azokat a helyes kereteket, amelyeknek megfelelő anyagi erőt az állam részéről elvégzendő funkciók céljaira a magángazdaság feleslegeiből el kell vonnia, akkor én a,zzal a szellemmel, amely a pénzügyminiszter úr gazdálkodásából visszatükröződik, meszszemenően meg volnék elégedve és akkor nagyon nehéz volna nekem itt ellenzéki beszédet tartanom. Egyszer a pénzügyminiszter úr a magyar közélet számára angol tapasztalatai nyomán annak az embertípusnak az érvényesülését reklamálta, akit az angol azzal jellemez, hogy: he knows what he wants. A pénzügyminiszter úr tipikus képviselője ennek az értékes közéleti embernek. Róla tényleg megállapíthatjuk, hogy Ő tudja, mi a célkitűzése és tud annak a célkitűzésnek érdekében a szakember biztonságával és elhatározottságával dolgozni. De sajnos, ma sokkal többről van szó, (Ügy van! Ügy van! a bál- és szélsőfmloldalon.) ma már nem csupán az állami költségvetésnek becsületes szándékkal való öszszeállításáról kell beszélnünk, mert a magyar ga/idasági élet igényei ezeknek a szempontoknak érvényesítésével nem elégíthetők ki. (Üpy van! Ügy van! a bal- és széhőbaloldalon. — Homonnay Tivadar: Szociális kérdések!) őszintén bevallom, hogy engem elsősorban nem a reklamált átköltözés lassú tempója aggaszt, de még csak az sem, hogy az idők szavának és a pillanatnyi helyzet kényszerének engedve, a miniszter úr az egyszerűsítés helyett azt jelenti nekünk, hogy 2000 ifjúnak exisztenciát ad az állaimháztartás keretében. Én ezeknek az elhelyezését lényegesnek tartom, biztosítási díjnak tartom arra, hogy a jobb idők bekövetkeztéig nem zavarja az állásnélküli elemek nyugtalansága a társadalom, békéjét és rendjét. (Homqnnay Tivadar: De végleges elhelyezés legyen!) Amit én reklamálok, ami miatt elsősorban tartok ima itt ellenzéki heszédet, az az, hogy nem látok az egész expozéban, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 193 A á.prilis 27-én, pénteken. 469 az expozé mellékletét képező részletekben sehol olyan intézkedést, hogy azok a pénzügyminiszter úr réséről is szükségesnek tartott idők bekövetkezzenek, amikor a magángazdasági élet megerősödése ezeknek az ifjaknak végleges elhelyezkedését teszi lehetővé. (Erdélyi Aladár: Ruttkay Udo megcsinálta egy millióért...) Ezeknek az ifjaknak a részére legfeljebb azt reklamálom, hogy olyan elhelyezkedést kapjanak, amely ennek az átmeneti állapotnak az ideje alatt módot nyújt nekik a munka megismerésére és megszeretésére, hogy ne bürokratizálódjanak el addig az ideig, amikor a normálisabb gazdasági viszonyok 'bekövetkeztével lehetővé válik részükre a magángazdaságban való elhelyezkedés. Ha már most azt nézem, t. Képviselőház, hogy mi az ebben az expozéiban, amit messzemenő^ tárgyilagossággal a gazdasági élet feljavitására megfelelőnek tarthatok, akkor, sajnos, azt kell megállapítanom, hogy ilyen tervet, ilyen intézkedést alig találok. A pénzügyminiszter úr azt mondja: tartózkodjunk a merész tervezgetésektől és kísérletektől, őrizzük meg azt a biztos bázist, amelyet gazdasági életünknek a pengő stabilitása jelent. Én minden alkalommal, amikor gazdasági kérdésekben itt felszólalok, ellenzéki mivoltom ellenére kiemelem azt a nagy teljesítményt, azt a nagy eredményt, az utóbbi három év pénzügyi politikájának Európa tiszteletét és megbecsülését megérdemlő azt a teljesítményét, hogy stabil pengővel rendelkezünk. (Erdélyi Aladár: De lenyúztak minket érte!) A stabil pengő azonban eszköze ugyan a gazdaságig regenerálódásnak, de egymaga még nem cél, még nem jelenti az életet, nem jelenti azokat a gazdasági állapotokat, amelyek nélkül nemcsak nincs fejlődés, hanem amelyek nélkül elmaradhatatlan a visszaesés. Én a pengő érdekében megtett intézkedéseknél a legmesszebbmenő figyelemmel vagyok azokra a nagy áldozatokra, amelyeket ebből a célból meghoztunk, de hogy ezek az áldozatok ne váljanak 'hiábavalókká, ahhoz elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy ne csak elméletben, hanem tettekkel is érvényesítsük a pénzügyminiszter úrnak azt a megállapítását, hogy a magunk erejére vagyunk utalva. Ha pedig a magunk erejére vagyunk utalva, ebből mindenekelőtt az következik, hogy szüntessük meg azt az állapotot, hogy a gazdasági élet oly számos területén tétlenek a magyar erők. lomhán, kényszerülten petyhüdtek a magyar izmok, nem érvényesül a magyar vállalkozói készség, a magyar gazdasági tudás, — ismétlem — a világgazdasági válságon túlmenően azért, mert nem vesszük komolyan azt a tételt, hogy a gazdasági kibontakozásnál elsősorban csak magunkra számíthatunk és minden pozícióban, kisember és nagyember egyaránt arra van kötelezve, hogy maximumát fejtse ki annak, amire képes. \- i Ha ebben a gondolatmenetben kísérem végig a pénzügyminiszter úr fejtegetéseit, akkor nem találom meg az összhangot — én azután utóvégre igazán nem vagyok bókolásra kényszerítve — az ő valóban egészen kivételes pénzügyi tudást tanúsító biztonsága és gazdaságpolitikai koncepciója között. r Mert ha a költségvetés számadatait nézem és azt látom, hogy Magyarország 1150 milliós közigazgatási és üzemi költségvetés mellett ennek az összegnek alig 2K%-át fordítja beruházásokra, tehát a pénzügyminiszter úr részéről is fontos' nak tartott állami vagyonságok színvonalon 68