Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

468 Az országgyűlés képviselőházának 26 (Ügy van! Ügy van!) az egyéni gazdálkodás (helyébe a centrális, az univerzális szellemben mozgó gazdasági rendszert igyekszik kiépíteni. En^ az olasz viszonyok ilyenképpen való alakulásánál egyáltalán nem hagyom magamat politikai szempontoktól befolyásoltatni, és mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy ennek a kérdésnek politikai részét érintsem akkor, amikor gazdasági kihatásaival foglalkozom. Hozzáteszem, hogy még csak véleményt sem akarok mondani a tekintetben, vájjon Olaszország más rendszer mellett más eredményeket ért volna-e el. Számadataimmal csak azt akarom demonstrálni, hogy a gazdasági válságtól sokkal jobban sújtott Anglia, amelynek 1931-ben a válság kulminálása idejében való állapotai voltak főként okozói annak, hogyha kapitalizmus válságáról beszéltek, néhány év alatt miként regenerálódott (Gróf Sigray Antal: Két év alatt.) és ezzel szemben hogyan alakult a gazdasági helyzet Olaszországban. Anglia nemzeti jövedelme 1928-ban, tehát a válság előtti évben 3.849 millió fontot tett ki, amely összeg 1930-ban több mint 30%-kai csökkent, 1931-ben a csökkenés már 40% körül volt. 1932-ben az 1931 végén megtett intézkedések eredményeként a nemzeti jövedelem megint 3.394 millió fontra emelkedett, a csökkenés tehát mindössze 12%. Ezzel szemben Olaszországnak 1928-ban 851 milliárd volt a nemzeti jövedelme, amely nemzeti jövedelem 1932-ben, tehát a gazdasági megállapítások szerint már a világválság fordulópontján túllévő időpontban 365 milliárd lírát tett ki, vagyis az utolsó normális év állapotával szemben 53%-kal csökkent. Ezeket az adatokat a hivatalos adatok alapján összeállított népszövetségi gazdasági jelentésből veszem. De nézzük, hogy a lakosság takarékossága és a tőkeképzés szempontjából a lényeges betétállomány hogyan alakult e két országban. 1928ban 109% volt az index az utolsó normálév számával szemben Angliában, amely szám 1932-ben 118%-ra emelkedett. Olaszországban ez a szám az 1928. évi 108%-ról 102%-ra csökkent. Ami azonban a vállalkozói készségnek, az egyéni iniciatíva érvényesülésének visszatükrözője, a vállalati jövedelmek, a részvénytársasági alapon dolgozó vállalatok nyeresége és egyben a legértékesebb adóalanyok alakulása rendkívül érdekes ebből a szempontból. Azt látjuk, hogy ha 1928-at, mint az utolsó normális évet 100%-nak vesszük, a válság mélypontjának évében, tehát 1931-ben Angliában a vállalatok nyeresége 68%-ra, Olaszországban pedig 17%-ra csökkent. Ha a gazdasági élet felélénkítése szempontjából tett intézkedéseket vesszük, — mert nagyon jól tudjuk, hogy Anglia nem nézte tétlenül a válságot, nem helyezkedett a manchesteri liberalizmusnak arra az állaspontjára, hogy rothadjon a férgese és történjék, ami történhetik, — Anglia a gyengék segítségére ment, a világon a legmagasabb munkanélkülisegélyt adta és olyan intervenciókról gondoskodott, amelyeknél mindig az volt az alapgondolata, hogy a kis exisztenciákat meg kell védeni, ami ! tehát nagy költséggel és az állam részéről meszszemenő pénzáldozatokkal járt. Mégis azt látjuk, hogy Anglia államadóssága, amely 1928ban 7631 millió font volt, 1932-ben szinte változatlanul 7648 millió font maradt; a mostani évben már újabb soronkívüli visszafizetés vált lehetővé. Ezzel szemben Olaszországban 19288. ülése 19$% április 27-én, pénteken. ban 88 milliárd lírát tett ki az államadósság, míg 1932-ben már 98 milliárd lírára, tehát 10 milliárddal emelkedett. Ami pedig bennünket ebben a pillanatban legjobban érdekel, a költségvetés szempontjából, hogyan alakul a helyzet? Anglia, amelynek válságát elsősorban az államháztartás egyensúlyának felborulása tette jellegzetessé, az 1934/35. évi költségvetését, majdnem a mienkével egyidőben úgy tudta t felállítani, hogy 30 millió font felesleget előirányoz, amely lehetővé tette elsősorban a munkanélkülisegély restituálását, másrészt a termelést hátrányosan befolyásoló adók lecsökkentését. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Ez a legfontosabb, az adóleszállítás!) Ezzel szemben Olaszország, amely az 1927/28 évben még csak 404 millió líra hiánnyal küzdött, az 1932/33. évi költségvetésben már 2028 millió líra hiányt volt kénytelen előirányozni. (Gr. Sigray Antal: A valóságban több!) Nagyon jól tudjuk, hogy azóta nagyon erősen rosszabbodott a helyzet. Mindezek a számok mutatják, hogy idő előtt fogják meg túlbuzgó reformátorok a magánkapitalizmus halál'harangjának kötelét. Mindezek azt igazolják, hogy nagyon messze tartunk attól, hogy egy kifejlett, a mai viszonyoknak megfelelőbb gazdasági rendszer már olyan mértékben kialakult volna, hogy azt nagyobb kockázat nélkül magunkévá tehetnŐk. (Bródy Ernő: Mecsér úr repüljön Angliába! — Derültség balfelöl.) Mindazok, akiket ezek a számok nem tudnak meggyőzni, akik ezeken a számokon keresztül nem látják a termelő élet szempontjából nagyjelentőségű egyéni képesség érvényesüléséhen rejlő nagy nemzetgazdasági erőt, méltóztassanak talán a független angol sajtó hangján keresztül megismerni az angol viszonyokat, azon a sajtón keresztül, amely nincs lekötelezve kormányának semmilyen formában, amely ha tényleg olcsón adja a maga lappéldányait, ázom az alapon adja olcsón, hogy a gazdasági élettel való kontaktusa a hirdetések nagy anyagában érvényesül. Ott tót semmiféle szempont nem kényszeríti a kormány iránti regardra és mégis eibből a sajtóból az egészséges optimizmus

1 termelőereje sugárzik felénk, amely erőt hiába keresnők a sokkal több tekintettel figyelemmel lenni kénytelen olasz sajtóban. De talán betetézik ezt a képet azoknak impressziói, akiknek módjukban volt az utóbbi időben közvetlen tapasztalattal és közvetlen érintkezéssel meggyőződni az iigazi gazdasági közhangulatról, akiknek ^ módjukban volt az utóbbi időben meggyőződést szerezni a vállalkozói készségnek a termelő élet minden területét megtermékenyítő arról a pezsdülő készségéről, amely Angliában van, szemben azzal a nyomott hangulattal, amely a viszonyok konszolidáltsága dacára az olasz gazdasági köröket kell, 'hogy elfogja attól a sok reformtól, attól a sok meglepetéstől, amely lehet jó, lehef megfelelő, de amellyel szemben érvényesül a gazdasáigi életnek az a megdönthetetlen igazsága, hogy nincs veszedelmesebb tényező a termelő életben, mint az állandó bizonytalanság. (Ügy van! Ügy van! bal felöl. — Sándor Pál: Ez nálunk megvan!) . Ezek voltak azok a gondolatok, amelyek engem foglalkoztattak, amikor a pénzügyminiszter úr nagyszabású expozéját meghallgatva, az általa előterjesztett költségvetéssel számszerűen foglalkoztam. A költségvetés, — ezt meg