Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-268
Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 1934. évi április hó 27-én, pénteken, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések.— A magyar állam költségvetése az 1934/35. számadási évre. Felszólaltak: Krüger Aladár, — aki beszéde közben üdvözölte a karzaton megjelent Musanov bolgár miniszterelnököt, — Magyar Pál, vitéz Kenyeres János, Farkas István, Lukács Béla, Andaházi-Kasnya Béla, Létay Ernő, Müller Antal, Téglássy Béla, Malasits Géza. — A pénzügyminiszter beterjesztette jelentéseit az 1923. évi VIII. törvénycikk alapján a biztosító magánvállalatok évi zárószámadásai és üzleti jelentései tárgyában kiadott miniszteri rendeletről, továbbá az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1928. évi" XII. törvénycikk alapján kibocsátott 149.669/1933. XVIII. sz. pénzügyminiszteri rendeletről. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Felszólaltak : Klein Antal, Téglássy Béla, Eckhardt Tibor, Temple Rezső. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak: vitéz Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délután A óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Frey Vilmos jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Takách Géza jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Esztergályos János jegyző úr. Napirend szerint következik az 1934—35. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása, (lrome 729.) Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gróf Apponyi György t. képviselőtársam tegnapi beszédéiben megemlékezett arról» hogy a trianoni békeparancs tönkretette Európa egyik legegészségesebb gazdasági alakulását, gazdasági egységét — így mondta, — az osztrák-magyar 'monarchiát. Miután a közjogi kérdésekkel kapcsolatban mostanában sokszor szó esik az osztrák-magyar monarchiának mint ilyennek a helyreállításáról, szükségesnek tartom, hogy ennek a közjogi és gazdasági elgondolásnak egy sarkalatos hibájára rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen a páriskörnyéki békeparancsok nem egy egységes közgazdasági és politikai alakulást, hanem két egymásra utalt és két egymást kiegészítő politikai és gazdasági alakulást tettek tönkre, tudniillik Magyarországot és Ausztriát. E közül a két politikai és gazdasági egység közül Magyarországnak a Trianon előtti határok szerinti helyreállítása a maga egészében politikai, gazdasági, történelmi és földrajzi szükségesség, ellenben a régi Ausztriának a helyreállítása lehetetlenség is és nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. is szükséges. Tehát a > régi osztrák-magyar monarchia helyreállításáról szo sem lehet, mert hiszen Galíciának és Dalmáciának Ausztriához való visszacsatolásáról senki sem okoskodik, sőt ha visszanézünk a történelembe és keressük, hogy miből állt a történelmi Ausztria, úgy azt találjuk, hogy az alpesi tartományokból állt. (Ügy van! Ügy van!) Hogy azután a helyreállítandó Nagymagyarország ezzel az alpesi tartományokban fennálló történelmi, Ausztriával milyen kapcsolatba lép, az egészen más kérdés, de semmiesetre sem egy osztrák-magyar monarchia kötelékébe. A magyar közjogi, politikai és gazdasági törekvéseknek egyetlen célkitűzése lehet: a trianoni börtönből kiszabadítani Magyarországot (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és helyreállítani úgy, ahogy volt, azt az ideális földrajzi, ideális történelmi, ideális politikai és ideális gazdasági egységet, amit Szent István birodalma jelent. Trianoni börtönről beszélvén, szinte kézen fekszik a folytatás abból a szempontból, hogy nemcsak trianoni börtönben, hanem az^ adósok börtönében is vagyunk, ha a költségvetés számadatait nézzük és ha hozzácsatoljuk azokat a számadatokat is, amelyek a költségvetésben nincsenek meg. Érdekes, milyen eredményre jutunk, ha megnézzük, hogy milyen adósságok nyomják a magyar közönséget. Az állami adósságok összege 2.064,000.000 pengő, Budapest székesfőváros adóssága 729,000.000, az egyéb törvényhatóságoké 269,000.000, az egyes egyházak külföldi adósságai 23,800.000, a vallásalapítvány külön adóssága 6,300.000 pengő. Lássuk a magánadósságokat. A magánadósságokból váltóadósság 1.110,000.000, folyószámlaadósság 639,000.000, jelzálogtartozás 600,000.000, kötelezvényen alapuló tartozás 47,800.000 pengő. Magyarországon a közületek és egyének összes tartozása 5,488.900.000 pengő, ami anynyit jelent, hogy egy lélekre 689 pengő tartozás esik, beleértve a ima született csecsemőt is. Ha pedig csak a keresőket Vesszük, — négy67
