Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

:;s Az országgyűlés képviselőházának 25 4> ülése 1934 március 21-én, szerdán. fontos he vételezési tényező. A hazai üzemanyag-ipar és a hazai automobilüzem kimutatásából kitűnik, hogy például üzemanyag- és olajfogyasztásból 6 és félmillió pengő volt az államkincstár bevétele az 1933. évben. Egyedül évi 300.000 métermázsa motalkófogyasztásból nem kevesebb, mint 4 millió pengő bevétele volt az államkincstárnak. Ezek a számadatok előrevetik annak a lehetőségét, hogy az automobilizmus fellendülésével milyen nagy mértékben növekednék meg a kincstár jövedelme, nem is beszélve arról, hogy az automobilizmus talpraállásával — miután ez kulcsipar — sok-sok ezer munkás és alkalmazott térhetne vissza a fogyasztóképes tömegek soraiba. A magyar kormány az utóbbi években kibocsátott rendelkezéseivel igen nagy mértékben járult hozzá az automobilizmus mai helyzetének kialakulásához. Érthetetlenül erőszakos és igazságtalan adópolitika fojtogatja az automobilközlekedés fejlődését. (Propper Sándor: A motalkó, a motalkó!) Ennek következtében az egyébként is rendkívül nagyszámú autóleállítást folyó év január elején követte az, hogy százezrével adták vissza az automobil-rendszámokat, mert úgy a személy-, mint a teherautómobilforgalom kialakulását minden eszközzel és minden furfanggal gátolják. Az adóbevételek fokozása céljából gyökerében támadják meg a magyar autómobilközlekedést és a magyar automobilforgalomhoz támaszkodó segédiparokat és ezzel mérhetetlen károkat okoznak az egész magyar gazdasági életnek. Az egész járműadóból befolyt összegek évrőlévre zsugorodnak és ez az összezsugorodás is rávilágít arra, hogy milyen helytelen adópolitikát követ e téren a kormány, (Propper Sándor: Lesz nemsokára benzintanács is!) mert egyik bevételi lehetőségtől fosztja meg önmagát. Erre is néhány adat szolgálna igazolásiul. 1930-ban a gépjárművek adója 4,873.000 pengő volt, 1931-ben már csak 4,779.000 pengő, 1932-ben 4,057.000 pengő és 1933-ban 3,980.000 pengő folyt be a gépjárművek adója címén. Ebből kétséget kizáróan megállapítható, 'hogy rendkívül nagymértékű az állam hevételének összezsugorodása is (Müller Antal: A magas közterhek miatt!) és éppen ezért szükséges, etekintetben mielőbb intézkedést tenni. Hogy milyen súlyos adó terheli az automobilizmust, ezt ismét néhány számmal bizonyítom. Közlekedési adó magánosok részére 4—5 tonnáig terjedő teherbíróképesség után évente 1170 pengő, 3 tonnáig 840 pengő, 2.5 tonnáig 768 pengő és 3-5 tonnáig 384 pengő. Egy hatszemélyes autó adója 242 pengő, egy kétszemélyes autó adója 75 pengő, egy motorkerékpáré 32 pengő, ezenkívül a személykocsihoz szükséges gumi után még külön luxusadót is kell fizetni. Az alkatrészek fázisadója külön 10 %, ha pedig a fuvarozást nem magáncélra, hanem mint vállalkozó végzi, akkor a megemlítet adókon felül még lényegesen nagyobb az adótétel. Mindez rávilágít arra, hogy milyen állapotok vannak itt és hogy az autóforgalom visszaesiökkenése miért következett be. Ennek az ügyetlen adópolitikának következtében napról-napra fogynak, a forgalomból a személyes teherszállító automobilok és egyre sűrűbben jelennek meg a lófogatú közlekedési eszközök, ami arról tanúskodik, hogy a közlekedés inkább visszafordul a középkorba, mert nem bírja elviselni ezeket a súlyos terheket. Még sok egyéb súlyos kormányrendelkezés gátolja az automobilközlekedés fejlődését, így elősizör meg kell említenem, hogy kormányrendelettel tiltotta meg a 30 kilométernél nagyabb távolságra való szállítást a teherfuvarozók számára. A Máv. érdekében tették lehetetlenné a teherautó-fuvarozásokat. Azután következett a Magyar Államvasutak Autofuvarozó Részvénytársasága, a Mavart. Ez a vállalkoizás monopóliumot kapott az egész ország területére, a távolsági személyiés teherforgalom lebonyolítására, de e monopólium ellenére az üzem ráfizet a vállalkozásra és emellett a teherautóifuvarozóknak rendkívüli károkat okoz. Itt van azonkívül a Magyar Teherautó Fuvarozók Országos Központi Szövetkezete: a Mateosz., amelynek tagjai számára a Mavart.-féle monopóliumot kiterjesztették, vagyis megszüntették a 30 kilométeres szállítási határt. Ezt az előnyt azonban ebbe a szövetkezetbe tömörült 567 vállalkozó 689 gépkocsijával élvezi. Ez még nem jelenti azt, hogy az automobil legyőzheti a vasutat, mert nagyobb távolságra nagyobb tömegek, vagy árumennyiségek szállítására a vasút alkalmasabb, viszont a gépkocsik előnye a háztól házig való szállítás, az árut közvetlenül az eladótól közvetlenül a vevőig tudja szállítani. A vasút és gépkocsi versenye csak a mai gazdasági rendetlenség következménye. Csak értelmes, céltudatos gazdálkodási rendben lehet majd megteremteni a két közlekedési ág egységes együttműködését. Beszélnem kell még ezenkívül más olyan akadályokról is, amelyek az automobilizmus fejlődését gátolják. így a szeszkartell, a benzinkartell is súlyosan befolyásolja az automobilközlekedés fejlődését, mert egyrészt a motalkó kötelező hasiználata jelent rendkívül nagy, sok millióra rúgó indokolatlan hasznot a szeszkartell tagjainak, másrészt a román határon 5 fillérenként kapható benzinnek 52 ^fillérre ivaló feltornájzása <a Ibenzinkartellt juttatja milliós jövedelmekhez, nem beszélve arról, hogy a benzin árát erősen megdrágítja az ebben az adóban toennfoglalt kincstári részesedés is. 1929-lben egy métermázsa benzin ára 48 pengő 50 fillér volt, ebből a kincstári részesedés 13 pengő 32 fillér. 1932. január 1-étől a kincstári részesedés lényegesen felemeltetett, tudomásom szerint 32 pengőre. Az autómobiladót motorkerékpároknál és személyszállítókocsiknál a lóerőszám, autóbuszoknál és teherautóknál pedig a kocsik terhelése után sízábják meg. Ez az adóztatási rendszer azonban nemcsak igazságtalan, hanem egyenesen ártalmas is. A géperejű járműveket ez az adóztatási felfogás még mindig fényűzési cikknek tekinti, holott köztudomású már, hogy a mai technikai fejlettségben pusztán modern, de szükséges közlekedési eszköznek tekinthető az autómobil. Az adópolitikának ezek a túlzásai vezettek ei egészen a benzinadó kérdéséig. A legújabb tervek szerint, úgy tudom, a kormány a régebbi adóztatási rendszer helyett a benzinadórendszert akarja bevezetni, ami azt jelentené, hogy az adót a gépkocsik a benzinkútnál a benzinvásárlás alkalmával rónak le. Ilyen módon az adót a benzinkartel szedné össze az állam számára. Az új adó állítólag literenként hét fillért jelentene. (Müller Antal: Tizenhetet mondanak!) Amennyire helyes a régi igazságtalan adórendszer eltörlése és a benzinadó bevezetése, annyira veszedelmes egy burkolt adóemelés végrehajtása. (Ügy van! a baloldalon.) A hétfilléres adótétel literenként hallatlanul