Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-267

460 Az országgyűlés képviselőházának 267. ülése 193% április 26-án, csütörtökön. volt tapasztalni — sokkal nagyobb súlyunk van, mint amekkora kicsiny voltunk mellett megilletne. Ezt különböző tényezőknek köszönhetjük, erről nem akarok bővebben beszélni. (Felkiáltások: Gróf Apponyi Albertnek!) Nekünk jó pozíciónkat ki kell ott használnunk, nem pedig lerontani, olyan — meg vagyok róla győződve, hogy jóindulatú, de roppant könynyelmű és megfontolatlan — kijelentésekkel, mint amilyeneket Meskó t. képviselőtársunk tett. (Ügy wan! Ügy van!) T. Ház! Annak a pártnak a nevében és részéről, amelyhez tartozni szerencsém van, úgy a költségvetésről, mint a bel- és külpolitikai helyzetről, részletesen elmondták véleményüket Turi Béla és Ernszt Sándor t. képviselőtársaim. Nekem mégis legyen szabad talán hozzáfűznöm pár gondolatot az ő véleményükhöz és pedig a választójogi kérdésre vonatkozólag, amelyet eddig valamennyi képviselőtársam szóvá tett, úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti oldalon. A kormánypárti felszólalások majdnem mind egyöntetűen férfiasan és nyiltan állást foglaltak a titkosság bevezetése mellett, az ellenzéken természetesen ugyanígy. Csak egy dologra szeretném ebben a tekintetűén a t. kormány figyelmét felhívni. Akármilyen legyen is a formája a készülő választójogi reformnak, legyen országos lajstrom, megyei, vagy kerületi lajstrom, vagy kerületenként való egyéni választás, annak taglalásába, hogy melyik a helyesebb, most riem akarok bele menni, hiszen jóformán éjfél van, mindenesetre egyénileg a vármegyei lajstromokat tartanám a leghelyesebb módszernek, de meg lehet győzni, hogy egyik, vagy másik módszer jobb-e; csak egy dologra szeretném a t. kormány figyelmét felhívni. Akármilyen megoldás jöjjön is. legyen az a választójog valóban becsületes választójog, mert vannak olyan országok, ahol papíroson a leggyönyörűbben fest a titkos választójog és mégis tudjuk, hogy micsoda égbekiáltó dolgokat lehet vele elkövetni, (Úgy van! Ügy van!) olyannira, hogy mindig előre tudjak, hogy milyen többség kerül ki a választásból. Inkább ne történjék tehát semmiféle reform, mint olyan reform, amely papíron gyönyörűen fest, amelyhez azonban a való életben gyanú férhet. Kormánypárti oldalról is megállapították, hogy a mai választási rendszer teljesen rossz, de ha már megformáljuk a választójogot, aminthogy meg kell reformálnunk, vigyáznunk kell arra, hogy az új választási. rendszerhez a gyanúnak még az árnyéka se férhessen, mert különben az egész nem egyéb szemfényvesztésnél. Sokat beszélnek a parlamentarizmus válságáról és arról, hogy itt a parlamentáris rendszer nemsokára meg fog változni. Ennek taglalásával nem akarok foglalkozni. Tény az, hogy ma itt parlamentarizmus van, ez a hivatalos forma. A miniszterelnök úr kijelentette megnyugtatásképpen holmi olyan hangokra, amelyek őt diktatórikus törekvésekkel gyanúsították, hogy ő a diktatúrára nem törekszik, és a parlamentáris rendszert fenn akarja tartani, egyelőre a parlamentáris rendszerrel kell számolnunk, tehát ezt a parlamentáris rendszert kell megreformálnunk egy becsületes, tisztességes, a mai kor követelményeinek és az igazi becsületes demokrácia követelményeinek megfelelő parlamentarizmussá. Ha idővel, mondjuk, a parlamentarizmusról más rendszerre látja jónak áttérni az ország többsége, nem mondom, hogy ez ki van zárva, hiszen •seniilyen emberi intézmény nem örökéletű, de ha esetleg olyan gyökeres alkotmányreform következik be, amely a parlamentarizmusról más rendszerre való áttérést jelentene, ezt olyan parlament hajtsa végre, amely tényleg az ország lakossága többségének választottjait foglalja magában. Egyébként azzal fejezem be szavaimat, amivel pártunk és az egész ellenzék vezérszónoka, Ernszt Sándor kezdte beszédét, hogy tudniillik minket két főszempont vezet: az alkotmány és a szabadság. Alkotmányos álláspontunkból, alkotmányjogi meggyőződésünkből, amely a magyar nemzet ezeréves tradícióban gyökeredzik, nem engedünk. Ez a mi konzervativizmusunk nem holmi reakciós maradiság, nem a korral való nem haladás, hanem a nemzetnek azokhoz á tradícióihoz való ragaszkodás, amely mellett képes csak egy gyorsabb tempójú haladást megvalósítani ez az ország a nélkül, hogy egyensúlya megbillennék. A szabadság adassék meg minden becsületes irányzatnak, hogy az ország és a magyar nép javára véleményét szabadon nyilváníthassa, hogy szabadon szervezkedhessek olyan irányban, amely nem veszélyezteti az ország egyetemes érdekeit és hogy szabadon fejthesse ki erejét és munkáját az ország javára. Jelenti ez a szabadságot, hogy az, aki dolgozni akar, dolgozna s sék és az, aki élni akar, keserves, véres verejtékkel — főleg a falusi népre gondolok — meg is tudjon élni és ne nyúzzák le róla utolsó bőrét is, amely már is csak cafatokban lóg rajta. Minthogy, sajnos, a kormány politikai és főleg alkotmányjogi álláspontjával nem értek egyet, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps balfelöl. — A szónokot többen üdvözlik) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk ideiére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, pénteken délután 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki az 1934/35. évi költségvetés általános vitájának folytatása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Frey Vilmos jegyző (felolvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik éjjel 11 óra 59 perckor.) Hitelesítették Müller Antal s. Te. Leszkay István s. h. naplóbíráló-bizottsági tagok.