Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 254. Sándor István: Azt hiszem, hogy már maga ennek a negyvenezer kisembernek az érdeke is elég fontos arra, hogy a földmvelésügyi mi­niszter úr ezen a helyen komoly megvitatás lehetősége elé bocsássa, de mert az irányított gazdálkodás eszméje ilyen szörny alakiban jött létre az első esetben, attól kell félnünk, hogy továbbra is nem olyan cikkeknél lesz irányí­tott gazdálkodás, például szójahab, stb., ahol egj új termelési lehetőség nyílik a nagyobb birtokok számára, hanem megint oda fognak nyúlni, ahol a legkisebb emberek vasszorga­1 ómmal termelik ki a földből a megélhetést, az adót és szállítanak külföldre. Nagyon fogok örülni, ha az igen t. Ház figyelme legalább annyira ráirányul erre az ügyre, hogy elejét veszi más cikkeüre nézve hasonló intézkedések­nek. Az elnök úr parancsának engedelmeskedve kérem, hogy 'méltóztassék ennek az ügynek figyelmet szentelni, méltóztassanak gondosan vigyázni mindenütt arra, hogy sem ilyen anyagi érdeksértések és korlátozások, mégke­vésbbé a gazdasági életbe a csendőrségi hata­lom bevitele ebben az országban meg ne tör­ténjék. Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Mojzes János képviselő úr in­terpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő úr az interpelláció elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezte. •Következik Kabók Lagos képviselő úrnak interpellációja a kereskedelemügyi és pénz­ügyiminiszter urakhoz, kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a kereskedelemügyi és a pénzügymi­niszter urakhoz a közlekedési autó-adó meg­szüntetése tárgyában. A gazdasági válság elszomorító jelenségei közül valósággal kiütközik a gépjármüvek egyre nagyobibmértékű leállása következtében előállott folytonosan növekvő munkanélküli­ség. Az 1927. évi XXIII. te. alapján 1929. év november l-e óta kötelező a motorszesz, az úgy­nevezett motalkó használata, ami olyan ben­zin, amelyhez 20 % víztelenített szeszt kever­nek. Ezzel az intézkedéssel ia szeíszkartell tör­vényes nyomással rákényszerített az országra több mimt 100.000 hl. szeszt, ami a szeszkartell tagjainak többmilliós tiszta hasznot jelent. A szeszkartell mellett a Ibenainkartell is megalakult, (hogy a benzin és a motalkó árát, mennél magasabban lehessen tartaná. A benzimkartell létezése következtében a román határon literenkint 5 fillérrel kapható -benzin I országosan 52 filléres áron, a motalkó 42 til- ! léres áron jut a fogyasztóhoz. Amiig tehát .a szesz- és benzinkartell súlyos milliós hasznot könyvelhet el évenként, addig az automolbilizmius évről-évre egyre jobban sorvad, mert a magas benzin- és motalkóárak mellett a teljesen helytelen és igazságtalan közlekedési autóadó a gépjárműiszállítást vál­ságba sodorta. A gépjárműadó veszedelmes csökkenése, a mind iniagyobib számban leállított autók soka­sága, az automobilizmus terén foglalkoz­tatott munkások és alkalmazottakállásainak megszűnése, helyesebben az e téren mlutat­kozó munkanélküliség felfokozódásia jelzi azt ülése 193A március 21-én, szerdán. 37 a pusztulást, ami az autóiparban fennáll és ami közgazdasági életünket is igen nagymér­tékben veszélyezteti. Mindezekre való tekintettel, hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr a pénzügymi­niszter úrral egyetértőleg, olyan ntézkedést tenni, amely a felsorakoztatott közgazdasági bajokat megszüntesse, vagy legalább is nagy­mértékben csökkentse. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a köz­lekedési aultóadó jelenlegi ormfáját megszün­tetni és amennyiben az állampénzügyi szem­pontból szükséges, akár egy igazságosabb és helyesebb adó bevezetésével — esetleg az elhasz­nált benzin mérsékelt adózásával — az autó­ipar és azok munkásain segíteni. Célirányosnak mutatkozna a leállított gép­kocsitulajdonosoknak a gépkocsi újabb üzembe­helyezése esetén adókedvezményben való része­sítése, továbbá bevezetni egy igazságosabb, mérsékeltebb autóadót, mely legfeljebb öt évig terhelje az autótulajdonost, azontúl az adók alól mentesíttessék. Kabók Lajos országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Ház! A pusztuló magyar automobilizmus ügyében vagyok kénytelen szót emelni, úgyszólván az utolsó pillanatban, mert ha ezekután sem történik az illetékesek részéről komoly intézkedés, akkor közgazda­sági életünknek felmérhetetlen károkat kell elszenvednie. Az automobilizmus píutsztulásáról, a gépkocsipark alakulásáról, az utóbbi, három esztendő adataiból egynéhányat idetárok ia Ház elé, mert ezek az adatok rávilágítanak arra a kétségbeejtő helyzetre, amelyet e terü­leten találni lehet. 1930-ban az országban saemélygépkoiosi volt 11.735, 1933. végén ez a szám lecsökkent 9721-re. Budapesten 6039-ről 5077-re. Tehergépkocsi volt az országban 4553, ez lecsökkent három év múlva 3601-re, Buda­pesten pedig 2371-ről 1959-re. Nem akarom a többi adatokat is felsorakoztatni, csak annyit még, hogy az összes gépkocsik száma az or­szágban 1930-ban 19.568 volt és ez három év múlva 16.396-ra csökkent le. Ha ehhez hozzá­számítom még a motorkerékpárok számát, ak­kor 30.751-ről 27.369-re csökkent le a gépkocsik száma három év alatt az országban. Ez azt jelenti, hogy 3172 gépkocsival van kevesebb az országban, Budapesten pedig a gépkocsi­csökkenés száma 1368. Ez olyan ijesztő szám, amely mellett szótlanul nem lehet elmenni (Györki, Imre: iMarad a göncölszekér! Arra ülünk fel!) és éppen azért, mert a gépkocsik ily nagymérvű leállítása egész sereg foglal­kozási ág munkavállalási és foglalkozási le­hetőségét bénítja meg, ide kellett hozni ezt a kérdést a Ház elé és errevonatkozólag úgy a kereskedelmi, valamint a pénzügyminiszter úr együttes intézkedését kikérni. A közelmúlt­ban volt alkalmunk hallani a kormányelnök úrnak a magyar automobilizmus helyreállítá­sának és megsegítésének szükségességéről szóló kijelentést. Azóta azonban hónapok teltek és az elhangzott miniszterelnöki kije­lentésen kívül nem történt egyéb, mint hogy az illetékes minisztériumban felállították az úgynevezett autószakosztályt és ezzel az ille­tékes tényezők — úgy látszik — az egész ügyet elintézettnek tekintik. Az összezsugorodott magyar automobiliz­mus nemzetközi viszonylatban nem^ sokat szá­mít, de a magyar államkincstár számára igen

Next

/
Thumbnails
Contents