Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 254. Sándor István: Azt hiszem, hogy már maga ennek a negyvenezer kisembernek az érdeke is elég fontos arra, hogy a földmvelésügyi miniszter úr ezen a helyen komoly megvitatás lehetősége elé bocsássa, de mert az irányított gazdálkodás eszméje ilyen szörny alakiban jött létre az első esetben, attól kell félnünk, hogy továbbra is nem olyan cikkeknél lesz irányított gazdálkodás, például szójahab, stb., ahol egj új termelési lehetőség nyílik a nagyobb birtokok számára, hanem megint oda fognak nyúlni, ahol a legkisebb emberek vasszorga1 ómmal termelik ki a földből a megélhetést, az adót és szállítanak külföldre. Nagyon fogok örülni, ha az igen t. Ház figyelme legalább annyira ráirányul erre az ügyre, hogy elejét veszi más cikkeüre nézve hasonló intézkedéseknek. Az elnök úr parancsának engedelmeskedve kérem, hogy 'méltóztassék ennek az ügynek figyelmet szentelni, méltóztassanak gondosan vigyázni mindenütt arra, hogy sem ilyen anyagi érdeksértések és korlátozások, mégkevésbbé a gazdasági életbe a csendőrségi hatalom bevitele ebben az országban meg ne történjék. Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Mojzes János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő úr az interpelláció elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezte. •Következik Kabók Lagos képviselő úrnak interpellációja a kereskedelemügyi és pénzügyiminiszter urakhoz, kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszter urakhoz a közlekedési autó-adó megszüntetése tárgyában. A gazdasági válság elszomorító jelenségei közül valósággal kiütközik a gépjármüvek egyre nagyobibmértékű leállása következtében előállott folytonosan növekvő munkanélküliség. Az 1927. évi XXIII. te. alapján 1929. év november l-e óta kötelező a motorszesz, az úgynevezett motalkó használata, ami olyan benzin, amelyhez 20 % víztelenített szeszt kevernek. Ezzel az intézkedéssel ia szeíszkartell törvényes nyomással rákényszerített az országra több mimt 100.000 hl. szeszt, ami a szeszkartell tagjainak többmilliós tiszta hasznot jelent. A szeszkartell mellett a Ibenainkartell is megalakult, (hogy a benzin és a motalkó árát, mennél magasabban lehessen tartaná. A benzimkartell létezése következtében a román határon literenkint 5 fillérrel kapható -benzin I országosan 52 filléres áron, a motalkó 42 til- ! léres áron jut a fogyasztóhoz. Amiig tehát .a szesz- és benzinkartell súlyos milliós hasznot könyvelhet el évenként, addig az automolbilizmius évről-évre egyre jobban sorvad, mert a magas benzin- és motalkóárak mellett a teljesen helytelen és igazságtalan közlekedési autóadó a gépjárműiszállítást válságba sodorta. A gépjárműadó veszedelmes csökkenése, a mind iniagyobib számban leállított autók sokasága, az automobilizmus terén foglalkoztatott munkások és alkalmazottakállásainak megszűnése, helyesebben az e téren mlutatkozó munkanélküliség felfokozódásia jelzi azt ülése 193A március 21-én, szerdán. 37 a pusztulást, ami az autóiparban fennáll és ami közgazdasági életünket is igen nagymértékben veszélyezteti. Mindezekre való tekintettel, hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg, olyan ntézkedést tenni, amely a felsorakoztatott közgazdasági bajokat megszüntesse, vagy legalább is nagymértékben csökkentse. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a közlekedési aultóadó jelenlegi ormfáját megszüntetni és amennyiben az állampénzügyi szempontból szükséges, akár egy igazságosabb és helyesebb adó bevezetésével — esetleg az elhasznált benzin mérsékelt adózásával — az autóipar és azok munkásain segíteni. Célirányosnak mutatkozna a leállított gépkocsitulajdonosoknak a gépkocsi újabb üzembehelyezése esetén adókedvezményben való részesítése, továbbá bevezetni egy igazságosabb, mérsékeltebb autóadót, mely legfeljebb öt évig terhelje az autótulajdonost, azontúl az adók alól mentesíttessék. Kabók Lajos országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Ház! A pusztuló magyar automobilizmus ügyében vagyok kénytelen szót emelni, úgyszólván az utolsó pillanatban, mert ha ezekután sem történik az illetékesek részéről komoly intézkedés, akkor közgazdasági életünknek felmérhetetlen károkat kell elszenvednie. Az automobilizmus píutsztulásáról, a gépkocsipark alakulásáról, az utóbbi, három esztendő adataiból egynéhányat idetárok ia Ház elé, mert ezek az adatok rávilágítanak arra a kétségbeejtő helyzetre, amelyet e területen találni lehet. 1930-ban az országban saemélygépkoiosi volt 11.735, 1933. végén ez a szám lecsökkent 9721-re. Budapesten 6039-ről 5077-re. Tehergépkocsi volt az országban 4553, ez lecsökkent három év múlva 3601-re, Budapesten pedig 2371-ről 1959-re. Nem akarom a többi adatokat is felsorakoztatni, csak annyit még, hogy az összes gépkocsik száma az országban 1930-ban 19.568 volt és ez három év múlva 16.396-ra csökkent le. Ha ehhez hozzászámítom még a motorkerékpárok számát, akkor 30.751-ről 27.369-re csökkent le a gépkocsik száma három év alatt az országban. Ez azt jelenti, hogy 3172 gépkocsival van kevesebb az országban, Budapesten pedig a gépkocsicsökkenés száma 1368. Ez olyan ijesztő szám, amely mellett szótlanul nem lehet elmenni (Györki, Imre: iMarad a göncölszekér! Arra ülünk fel!) és éppen azért, mert a gépkocsik ily nagymérvű leállítása egész sereg foglalkozási ág munkavállalási és foglalkozási lehetőségét bénítja meg, ide kellett hozni ezt a kérdést a Ház elé és errevonatkozólag úgy a kereskedelmi, valamint a pénzügyminiszter úr együttes intézkedését kikérni. A közelmúltban volt alkalmunk hallani a kormányelnök úrnak a magyar automobilizmus helyreállításának és megsegítésének szükségességéről szóló kijelentést. Azóta azonban hónapok teltek és az elhangzott miniszterelnöki kijelentésen kívül nem történt egyéb, mint hogy az illetékes minisztériumban felállították az úgynevezett autószakosztályt és ezzel az illetékes tényezők — úgy látszik — az egész ügyet elintézettnek tekintik. Az összezsugorodott magyar automobilizmus nemzetközi viszonylatban nem^ sokat számít, de a magyar államkincstár számára igen