Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

36 Az országgyűlés képviselőházának 25U. ülése 193% március 21-én, szerdán. két körzet van, a kalocsai és a szegedi, ugyané városokban lévő székhellyel, akkor az alakuló közgyűlést Budapestre hívják össze. Tudjuk, hogy a paprikatermelők száma negyvenezerre megy és a múlt évben 15—16.000 katasztrális hold területet vetettek be és fel lehet .tenni róluk, hogy ezek nem nagybirtokosok. Nem biztos tehát, hogy ezek mind bírják a költséget, hogy Budapes,tre feljöjjenek, mégis az alakuló közgyűlést ide 'hívták össze, a rendelet ide tűzte ki és pedig kitűzte a k aloes ai nagyvásár napjára. Ennek ellenére, mivel a kiváltságosok egészen meg vannak rémülve a kiváltságoktól és attól félnek, hogy ilyen kiváltságok mellett nem fognak tudni megélni, feljöttek 120-an vagy 130-an, mindannyian termelők, Kalocsáról a közgyűlésre. Ök azt mondják, hogy a miniszter úrnak küldöttségileg bejelentették, hogy bár átadtak egy névsort, amelyből meg akarták alakítani a tisztikart, ezt a névsort ott szavazásra nem bocsátották, (Szabóky Jenő: Mert nem voltak termelők!) hanem hivatalos névsort bocsáto.ttak ki és tíztizenöt jelenlévő, 180 embernek az akarata ellenére^ alakította és választotta meg -a tisztikart és fogadta el az alapszabályokat. (Szabóky Jenő: Egy szó nem igaz 'belőle!) Engem hazudtol meg a képviselő úr! (Szabóky Jenő: Nem hazudtolom meg, csak .azt mondom, hogy rosszul van informálva!) Megtörtént ez a közgyűlés, amely után a miniszter úrhoz fordultak küldöttségileg, de úgylátszik nem voltak teljesen megnyugodva. Erre hozzáfogtak, hogy még egy alázatos kérvényt küldjenek a kegyelmes úrihoz. Keresték a protekciót is és miután Balogh Jenő volt igazságügyminiszter úr a Vigyázó-féle akadémiai alapítvány-birtokok révén ismeri a helyzetüket, egy levéllel kívántak hozzáfordulni, amelyben közbenjárását kérték arra, hogy az alakulás megsemmisíttessék és hogy helyes mederbe tereljék a kérdést. Lehet, hogy mindjárt méltóztatik megint cáfolni, ma azonban express-levélben megkaptam a még biztosítható kérelmi íveket; attól féltek ugyanis, hogy a csendőrség ezeket is elkobozza (Györki Imre: Rendes ország ez!), mint ahogy házkutatással, személymotozással állításuk szerint összeszedett egy csomó ilyen aláírási ívet. (Ulaín Ferenc: Ez elég ronda dolog, bizony ezen nincs mit kacagni! — Györki Imre: Még Texasiban sincsenek ilyen állapotok!) Nem tudom, hogy ez-e az irányított termelés, azt hiszem, hogy talán valamivel jobb ennél, azonban tény az, hogy itt olyan dolgok történnek (Zaj.), hogy már paprikatermelési ügyben is választási és ajánlásgyűjtési eszközöket használnak fel. Ha még egynéhány ilyen rendeletet bocsátanak ki, ha még egynéhányszor így hajtanak végre rendeletet, akkor nem tudom, hogy az a szegény magyar termelő mit fog gondolni. (Györki Imre: Magyar testvér!) Hogy bízhatik meg az a szegény magyar termelő abban, hogy a felsőbbség segítségére lesz munkájában és hogy megfogja tudni keresni azt, amiből adóját fizetni tudja, ha részben eltiltják a termeléstől. (Szabóky Jenő: Nem tiltják el, inkább jogot adnak neki!) T. Képviselőház! Az idő rövidsége miatt a rendeletet és a mögötte megbújó tervezetet nincs módomban ismertetni, annyit azonban mégis meg kell itt mondanom már most, hogy ebben az ügyben a termelők nem várnak, nem remélnek semmiféle anyagi hasznot ettől a megoldástól, (Ulain Ferenc: Semmi jót!), sőt határozottan attól félnek, hogy rosszabb helyzetbe kerülnek, mint amilyen helyzetben eddig voltak. (Propper Sándor: Van egy paprikatanács isi! — Szabóky Jenő: Ha a nagybirtok kivenné a kezükből a kenyeret, az jobb volna? — Zaj. — Elnök csenget.) Két helyes intézkedése van a rendeletnek. Ezek közül az egyik az, amelyíben kimondja, hogy 100 holdasnál nagyobb birtokosnak és öt holdnál nagyobb területre paprikatermelési engedélyt nem ad ki. (Szabóky Jenő: Tetszik látni?) De talán sokkal nyugodtabbak volnának ezek a szegény paprikatermelők, akiknek igazolniok kell, hogy mely években, mennyi területen termeltek paprikát, ha biztosítva volnának arról, hogy ennek igazolása esetén csakugyan meg is kapják az engedélyt, (Szabóky Jenő: Egész nyugodt lehet a képviselő úr!) Iha nem kellene minden esztendőben újra és újra kérniök az engedélyt és ha, joggal, vagy jog nélkül nem élne bennük az a gyanú, hogyha nem jól viselik magukat ilyen, vagy olyan tekintetben, akkor nem kapnak engedélyt. (Zaj jobbfelől.) En az ő gyanújukat fejezem ki és nem is csodálkozom az elmondottak után, ha gyanakodnak. (Ulain Ferenc: Nem minden alap nélkül! — Szabóky Jenő: 99% nem gyanakszik, hanem örül! Ez nem politika! —- Zaj.). Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Györki Imre: Mandátumbiztosítás Kalocsa részére! — Mojzes János: Ez már egészen nevetséges dolog!) Csendet kérek, képviselő urak. (Rakovszky Tibor: Inkább a földművelésügyi miniszter úrra volnánk kiváncsiak, :mint Szabóky képviselő úrra! — Szabóky Jenő: Ez a kisemberek támogatása! — Györki Imre: Nagy veszélyben van a kalocsai mandátum! — Rakovszky Tibor Szabóky Jenő felé: Tessék hagyni a szónokot beszélni!) Csendet^ kérek képviselő urak, méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a szónok beszédét egy negyedóra alatt be is fejezhesse. (Rakovszky Tibor: Ügy van! Tegyék lehetővé a kormánypárt részéről!) Sándor István: T. Képviselőház! Ne csak a rendeletet méltóztassék megnézni, hanem tessék megnézni az alapszabályokat és a munkatervet is. Itt van a tavalyi munkaterv, amely szerint, amikor 60—70 fillér volt a paprika, akkor a beváltási árat 1 pengő 20 fillérre akarták felemelni, ellenben az. eladási -árat 2 pengő 40 fillérre, 35 százalékos kereskedői haszonnal. Ez elesett volna a termeléstől, mert a batyuzókat és a külön paprikaárusítókat eltiltották volna és csak a nagy kereskedelmen keresztül lehetett volna eladni paprikát, úgy hogy egy egész tömeg egzisztencia (megsemmisült volna. (Szabóky Jenő: Téved a képviselő úr!) Elnök: Kérem Szabóky képviselő urat, maradjon csendben. (Ulain Ferenc: Nehéz neki, mert érdekelve van! — Propper Sándor: Talán benne van a paprikatanácsban! — Szabóky Jenő Ulain Ferenc felé: Legyen ön is úgy érdekelve és legyen annyi jövedelme az ügyvédi irodából, mint amennyi ebből van nekem!) Szabóky képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben. (Rakovszky Tibor: Nem kell izgulni! — Szabóky Jenő: Nyugodtabb vágyóik, mint ön! — Téglássy Béla: Tele van vitaminnal. — Derültség. — Müller Antal: Orvos mondja! — Szabóky Jenő: A kisemberek érdeke úgy látszik, nem tartozik az önök programmjába!) Elnök: Szabóky képviselő urat rendreutasítom,