Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

34 Az országgyűlés képviselőházának 21 és azt gondolta, hogy fenntarthatók ezek a díjtételek. Sajnos, még a jelen helyzetben is úgy látszik, hogy ha a miniszter úr talán maga neim is, de a posta ezzel szemben fenntarthatónak véli ezt az állapotot. . A miniszterelnök úr sátoraljaújhelyi beszédében, amelynek már szintén néhány hónapja, megígérte, hogy ezt a kérdést rendeztetni kívánja és rendeztetni fogja. A (sátoraljaújhelyi beszéd következményeként bátor voltam ezt a 'kérdést ismét a Képviselőház elé hozni. Másodízben elmondott interpellációm akkor választ nem nyert és azóta nem láttam annak jelét, hogy ez a kérdés, amely az egész magyar társadalomnak, elsősorban a polgári rétegnek igen égető kérdése, bármilyen vonatkozásban is ténylegesen rendeztetnék. Azért vagyok bátor most ismét, harmadízben meginterpellálni a kereskedelemügyi miniszter urat, mert az az információm, hogy ebben az ügyben sorozatos tárgyalások vannak folyamatban hosszú idők óta, számítások készülnek a postaigazgatóságon, és sízeretném, ha ezekre vonatkozóan a miniszter úr a közvéleményt tájékoztatná s egyben olyan kijelentést tehetne, amely végre nyugvópontra hozhatná valamennyire ezt a kérdést. Ez alkalommal nem kívánok különböző statisztikákat ismertetni, mert ezt első és második interpellációm alkalmával bőven megtettem. Nem akarom a külföldi helyzetet sem ismertetni, szemben az itteni állapottal. Ezt is: megtettem akkor. Elmondtam, hogy Ausztriában eltörölték a belépési díjat s ezáltal a forgalom fokozatosan, nagymértékben növekedett, ugyanakkor, amikor nálunk a forgalom csökkent és a belépési díj még ma is 120 pengő. Bátor voltam megemlíteni, hogy Amerikában, ha valaki új telefonállomást akar felszereltetni, nemcsak nem fizet belépési díjat, hanem bizonyos ideig ingyen használhatja a telefont, éppen azért, hogy az előfizetők körébe kerüljön, mert egészen természetes és valószínű, hogy ha valaki már a telefonelőfizetők körébe tartozik, nemcsak arra a néhány hónapra óhajt odatartozni, amíg a telefont ingyen használhatja, hanem később is, mert a telefon nem luxuseikk. Csak nálunk az még mindig, a jelenlegi díjtételek mellett; «mindenütt, ahol a polgárság érdekét tekintik, a telefont közszükségleti cikknek tartják, úgy kezelik és a telefonnal elsősorban a fogyasztók érdekét szolgálják. Lehetetlen helyzet az, hogy az interurbánbeszélgetések díja, mint azt a miniszter úr is elismerte első interpellációmra adott válasza alkalmával, határtalanul magasabb a környező államokban levő díjtételeknél, átlagban majdnem minden állam díjszabásánál. Lehetetlen helyzet az is, hogy a 10 pengős alapdíj mellett, amely magában drága, a beszélgetések még külön, igen magasi áron számoltassanak el, különösen ha figyelembevesszük, hogy a számlálógépek állandóan tévednek, de következetesen mindig az előfizető terhére (Ügy van! a szálsőbaloldálon.) és sohasem az előfizető javára, így néha, mint azt második interpellációmban bátor voltam kimutatni, előáll az a helyzet, hogy a nyilvános telefonállomásról való beszélgetés, amelynek 20 fillér a díja, mégis többszöri beszélgetés esetén olcsóbbá válik, mint a saját telefonról való beszélgetés, annyi a hibás kapcsolás és annyira ^ téved a számlálógép a beszélgetések számlálásában. (Propper Sándor: Akinek nincs telefonja, nincs alapdíj, fizet 20 fillért, azután készen van vele!) Á. ülése 19 S% március 21-én, szerdán. TJgy van! Lehetetlen helyzet az is, hogy az alapdíj drágasága, a beszélgetések drágasága, a számlálógép tévedése, az interurbán díjak magas volta, a belépési díj abszolút magas volta mellett, még Jíulönböiző mellékszámlák jutnak mindenkor a telefon előfizető számlájába, amelyek igen nagy és tetemes részét teszik ki a számlának: a drága mellékállomás díja, a drága konnektorok díja és a különösen drága és a szolgáltatott munkával arányban egyáltalán nem álló állomásáthelyezés díja. Egy állomásnak egyik helyről a másik helyre való áthelyezése, ugyannak az előfizetőnek a számára, Ina ugyanazt a készüléket viszi át a posta egyik házból a másikba, vagy csak egyik lakásból a másikba, 40 pengőbe kerül, ami hor

7 ribilis magas összeg, de tudok olyan esetet is, amikor jnem áthelyezésről, hanem osak egyszerű átírásról volt szó, a telefonkészülék ugyanabban a lakásban an áradt, ugyanazon a helyen, minden változtatás nélkül, csak a két .társ közül, akiknek a nevén állott, az egyik meghalt és csak a másik, az életben maradt társ nevére került volna és ezért a csekélységért, hogy most már csak egy név legyen, a posta 40 pengőt számított fel. Bocsánatot kérek, ha azt kívánjuk, hogy ne legyen uzsora seholsem a magánéletben, akkor nem szabad uzsorának lenni olyan helyen sem, ahol ezt maga az állam, vagy az államnak egy intézménye gyakorolja. Ez a kérdés feltétlenül orvosolandó, megszüntetendő ,tehát a telefonnak minden irányban való drágasága. Azt várom a miniszter úrtól és remélem, hogy most végre a közvélemény megnyugtatására olyan választ is -kapok, hogy megtörténik, vagy már megtörtént az az intézkedés, amely leszállítj alapdíjat, leszállítja a beszélgetések díját, leszállítja az interurbán beszélgetések díját és megszűnteti a belépési díjat, ami elsősorban volna fontos abból a szempontból, hogy a telefonelőfizetők száma emelkedjék. Ezekre a kérdésekre várom a miniszter úr megnyugtató válaszát. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni, Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Csak annyi választ adhatok, hogy a kérdést letárgyaltam az érdekeltségekkel, most a költségvetés összeállítása kapcsán, minthogy erős pénzügyi kihatása van, a pénzügyminiszter úrral kell letárgyalnom és azt hiszem nyolc napon belül a döntés közhírré fog tétetni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Milyen irányban? — Egy hang a jobboldalon: Éljen! Kedvező!) Azt nem mondhatom meg, hogy milyen irányiban, de döntés lesz. Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Mindaddig, amíg nem tudom, milyen lesz ez a döntés, minthogy nem látok tökéletes megnyugtatást, sajnálattal nem vagyok abban a helyzethen, hogy ezt a választ tudomásul vehessem. Magam volnék a legjobban megnyugodva, ha a döntés olyan lenne, amit céloz egyrészt szerény és igénytelen felszólalásom immár harmadízben, de céloz különösen a sajtónak az a. magatartása és az egész közvéleménynek a felvonulása, ahol már minden közület, Budapest törvényhatósága, Pest-megye törvényhatósága, a kereskedők érdekképviseletei, a különböző érdekképviseletek mind sürgetik ennek a •kérdésnek kedvező elintézését. Ha látom a kedvező elintézést, örülni fogok, hogy utólagosan tudomásul vehetem, ha azonban nem