Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

34 Az országgyűlés képviselőházának 21 és azt gondolta, hogy fenntarthatók ezek a díjtételek. Sajnos, még a jelen helyzetben is úgy látszik, hogy ha a miniszter úr talán maga neim is, de a posta ezzel szemben fenntartható­nak véli ezt az állapotot. . A miniszterelnök úr sátoraljaújhelyi be­szédében, amelynek már szintén néhány hó­napja, megígérte, hogy ezt a kérdést rendez­tetni kívánja és rendeztetni fogja. A (sátor­aljaújhelyi beszéd következményeként bátor voltam ezt a 'kérdést ismét a Képviselőház elé hozni. Másodízben elmondott interpellációm akkor választ nem nyert és azóta nem láttam annak jelét, hogy ez a kérdés, amely az egész magyar társadalomnak, elsősorban a polgári rétegnek igen égető kérdése, bármilyen vonat­kozásban is ténylegesen rendeztetnék. Azért vagyok bátor most ismét, harmad­ízben meginterpellálni a kereskedelemügyi mi­niszter urat, mert az az információm, hogy ebben az ügyben sorozatos tárgyalások van­nak folyamatban hosszú idők óta, számítások készülnek a postaigazgatóságon, és sízeretném, ha ezekre vonatkozóan a miniszter úr a közvé­leményt tájékoztatná s egyben olyan kijelen­tést tehetne, amely végre nyugvópontra hoz­hatná valamennyire ezt a kérdést. Ez alkalommal nem kívánok különböző sta­tisztikákat ismertetni, mert ezt első és második interpellációm alkalmával bőven megtettem. Nem akarom a külföldi helyzetet sem ismer­tetni, szemben az itteni állapottal. Ezt is: meg­tettem akkor. Elmondtam, hogy Ausztriában eltörölték a belépési díjat s ezáltal a forgalom fokozatosan, nagymértékben növekedett, ugyan­akkor, amikor nálunk a forgalom csökkent és a belépési díj még ma is 120 pengő. Bátor vol­tam megemlíteni, hogy Amerikában, ha valaki új telefonállomást akar felszereltetni, nemcsak nem fizet belépési díjat, hanem bizonyos ideig ingyen használhatja a telefont, éppen azért, hogy az előfizetők körébe kerüljön, mert egé­szen természetes és valószínű, hogy ha valaki már a telefonelőfizetők körébe tartozik, nem­csak arra a néhány hónapra óhajt odatartozni, amíg a telefont ingyen használhatja, hanem később is, mert a telefon nem luxuseikk. Csak nálunk az még mindig, a jelenlegi díjtételek mellett; «mindenütt, ahol a polgárság érdekét tekintik, a telefont közszükségleti cikknek tart­ják, úgy kezelik és a telefonnal elsősorban a fogyasztók érdekét szolgálják. Lehetetlen helyzet az, hogy az interurbán­beszélgetések díja, mint azt a miniszter úr is elismerte első interpellációmra adott válasza alkalmával, határtalanul magasabb a környező államokban levő díjtételeknél, átlagban majd­nem minden állam díjszabásánál. Lehetetlen helyzet az is, hogy a 10 pengős alapdíj mellett, amely magában drága, a beszélgetések még külön, igen magasi áron számoltassanak el, különösen ha figyelembevesszük, hogy a szám­lálógépek állandóan tévednek, de következete­sen mindig az előfizető terhére (Ügy van! a szálsőbaloldálon.) és sohasem az előfizető ja­vára, így néha, mint azt második interpellá­ciómban bátor voltam kimutatni, előáll az a helyzet, hogy a nyilvános telefonállomásról való beszélgetés, amelynek 20 fillér a díja, mégis többszöri beszélgetés esetén olcsóbbá vá­lik, mint a saját telefonról való beszélgetés, annyi a hibás kapcsolás és annyira ^ téved a számlálógép a beszélgetések számlálásában. (Propper Sándor: Akinek nincs telefonja, nincs alapdíj, fizet 20 fillért, azután készen van vele!) Á. ülése 19 S% március 21-én, szerdán. TJgy van! Lehetetlen helyzet az is, hogy az alapdíj drágasága, a beszélgetések drágasága, a számlálógép tévedése, az interurbán díjak magas volta, a belépési díj abszolút magas volta mellett, még Jíulönböiző mellékszámlák jutnak mindenkor a telefon előfizető számlá­jába, amelyek igen nagy és tetemes részét te­szik ki a számlának: a drága mellékállomás díja, a drága konnektorok díja és a különö­sen drága és a szolgáltatott munkával arány­ban egyáltalán nem álló állomásáthelyezés díja. Egy állomásnak egyik helyről a másik helyre való áthelyezése, ugyannak az előfizetőnek a számára, Ina ugyanazt a készüléket viszi át a posta egyik házból a másikba, vagy csak egyik lakásból a másikba, 40 pengőbe kerül, ami hor 7 ribilis magas összeg, de tudok olyan esetet is, amikor jnem áthelyezésről, hanem osak egy­szerű átírásról volt szó, a telefonkészülék ugyanabban a lakásban an áradt, ugyanazon a helyen, minden változtatás nélkül, csak a két .társ közül, akiknek a nevén állott, az egyik meghalt és csak a másik, az életben maradt társ nevére került volna és ezért a csekély­ségért, hogy most már csak egy név legyen, a posta 40 pengőt számított fel. Bocsánatot kérek, ha azt kívánjuk, hogy ne legyen uzsora seholsem a magánéletben, akkor nem szabad uzsorának lenni olyan helyen sem, ahol ezt maga az állam, vagy az államnak egy intéz­ménye gyakorolja. Ez a kérdés feltétlenül or­vosolandó, megszüntetendő ,tehát a telefonnak minden irányban való drágasága. Azt várom a miniszter úrtól és remélem, hogy most végre a közvélemény megnyugtatására olyan választ is -kapok, hogy megtörténik, vagy már megtör­tént az az intézkedés, amely leszállítj alap­díjat, leszállítja a beszélgetések díját, leszál­lítja az interurbán beszélgetések díját és meg­szűnteti a belépési díjat, ami elsősorban volna fontos abból a szempontból, hogy a telefon­előfizetők száma emelkedjék. Ezekre a kérdé­sekre várom a miniszter úr megnyugtató vá­laszát. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni, Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: T. Képviselőház! Csak annyi választ adha­tok, hogy a kérdést letárgyaltam az érdekelt­ségekkel, most a költségvetés összeállítása kapcsán, minthogy erős pénzügyi kihatása van, a pénzügyminiszter úrral kell letárgyal­nom és azt hiszem nyolc napon belül a döntés közhírré fog tétetni. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Milyen irányban? — Egy hang a jobb­oldalon: Éljen! Kedvező!) Azt nem mondhatom meg, hogy milyen irányiban, de döntés lesz. Elnök: Az interpelláló képviselő úr a vi­szonválasz jogával kíván élni. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Mind­addig, amíg nem tudom, milyen lesz ez a dön­tés, minthogy nem látok tökéletes megnyugta­tást, sajnálattal nem vagyok abban a helyzet­hen, hogy ezt a választ tudomásul vehessem. Magam volnék a legjobban megnyugodva, ha a döntés olyan lenne, amit céloz egyrészt sze­rény és igénytelen felszólalásom immár har­madízben, de céloz különösen a sajtónak az a. magatartása és az egész közvéleménynek a fel­vonulása, ahol már minden közület, Buda­pest törvényhatósága, Pest-megye törvény­hatósága, a kereskedők érdekképviseletei, a kü­lönböző érdekképviseletek mind sürgetik en­nek a •kérdésnek kedvező elintézését. Ha látom a kedvező elintézést, örülni fogok, hogy utóla­gosan tudomásul vehetem, ha azonban nem

Next

/
Thumbnails
Contents