Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

32 Az országgyűlés képviselőházának , ennek (megfelelő járadékot 12 esztendőn keresztül folyósították számára? Kéthly Anna •s. ik.« Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Egy kisembernek apró sérelmét kívánom szóvátenni, egy 100%-Ors hadirokkantét, akinek esete, nyomorúságának ebiben a rettentő .tengerében csak egy cseppet jelent ugyan, de akit ez ,a sérelem ért, annak ez életet ás exisztenciát jelent. Mégsem volna jogom ezt szóvátenni az ország közvéleménye előtt, ha az illető körülményei nem tennék szükségessé azt, hogy ez a vérlázító história itt a parlament előtt tárgyaltassék és kieméltessék ,a sok imillió egyéb panasz közül. Wizner Zoltán sárvári segéd jegyző ellen 1928 június 6-án fegyelmi vizsgálatot rendeltek el, mert a megtartott jegyzői hivatali vizsgálat megállapította, Ihogy panasizlott a reábízott adóügyi és közigazgatási teendőkben nagy hanyagsággal járt el, olyannyira, hogy kétség merült fel abban az irányban, hogy egyáltalában <képes-e nevezett jegyző a jegyzői teendőit (megfelelően ellátni. Ennél a pontnál kapcsolódik bele ennek a százszázalékos rokkantnak a kérdése. A fegyelmi eljárás megindulása után mert jelentkezni Klimits Rudolf sárvári lakos. Jól értsük meg, a fegyelmi eljárás megindulása után másfél hónappal később, amikor úgy látta, hogy már nemcsak az ő sérelméről van szó, hanem az uraik egyéb ügyek miatt is vizsgálódnak. Abban reménykedett, azt hitte, hogy ebben a vizsgálatban majd neki is igazságot szolgáltatnak. Az indokolás, a véghatározat megokolása szerint az eset a következőképpen bonyolódott. (Olvassa): »Ezen fegyelmi eljárás megindulása után panaszlott ellen Klimits Rudolf sárvári lakos feljelentést adott be azért, hogy hadirokkant-illetményeiből kezelési költség címén kisebb-nagyobb összegeket levont. Erre a panasz alapján megtartott előzetes vizsgálat eredményéként a fegyelmi eljárás alatt álló segédjegyzőt a sárvári főszolgabírói állásától felfüggesztette és kiterjesztette a vizsgálatot a panaszlott egész hivatali működésére, az ujjon nan emelt panaszokra és az adóhivatal által megállapított hanyagságokra. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy panaszlott az adókezelése terén általában járatlanságot árul el, hogy az adók behajtását elhanyagolja, a naplót adószedés után nem zárja le, főkönyvet nem vezet stb. Azonkívül megállapítható, hogy nevezett teljesen kétségessé tette a birtokügyek helyességét azáltal, hogy az egyes átvezetések adatait áthúzta és föléjük kibetűzhetetlen címeket írt. Megállapította a vizsgálat, hogy a Hangya szövetkezet által február 15-én befizetett 20 pengő panaszolt aláírásával nyugtatva van, elkönyvelve és naplózva csak 10 pengő van, a hiányzó 10 pengő pedig sem bevételezve, sem elkönyvelve, sem az adóhivatalba beszállítva nincs. Végül megállapítást nyert a vizsgálat^ folyamán, hogy Klimits Rudolf százszázalékos hadirokkant, jelenleg sárvári lakos, Sitkéról VörÖsberénybe eltávozott és ez alkalommal eltávozását a segéd jegyzőnek: bejelentette. A panaszlott, dacára a rendelet azon rendelkezésének, hogy ha a hadirokkant lakóhelyéről más községbe költözik, az igényjogosult egyéni lapját a községi elöljáróság aiz új elöljáróságnak megküldeni köteles azon célból, hogy az '5 4. ülése 193 U március 21-én, szerdán. fizesse ki a 'kiutalt illetményeket, ezt megtenni elmulasztotta. Igaz, — ezzel védekezett — hogy erre a hadirokkant maga kérte fel és 10 pengő kölcsönt vett fel azzal, hogy illetményéből levonja.« Tehát kétséget kizáróan megállapítható az, hogy Klimits Rudolfnak, ennek a százszázalékos \

f rokkantnak illetményeiből ez a jegyző törvényellenesen, szabályellenesen kezelési költségeket vont le, azonkívül hivatali működése a szabálytalanságok egész sorozatát tünteti fel, mégpedig nemcsak egészen egyszerű slamperei volt ez a dolog, — hogy ezzel a díszes szóval jelöljem ezt meg, — hanem egyszerűen a pénzek elkezdését akarta ezzel a slampossággal elleplezni. Minthogy ezek egészen kétségtelenül megállapíttattak, tehát megállapították a hivatali siikkasztást, r a hadirokkanttól való indokolatlan és törvénytelen pénzlevonást, ezután jött az ítélet, amely azt mondja, (olvassa): »Magasabb fizetési osztályba vagy fizetési fokozatba való előléptetésének egy évre leendő elvonásával büntetem.« (Györki Imre: TTgy látszik, sokat tud! — Propper Sándor: Elrettentésül! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Még ez a hallatlanul elképesztő enyhe hüntetés sem olyan felháborító, mint a büntetés indokolása, amely azt mondja, hogy enyhítő körülménynek tekintendő az, hogy a cselekmény legnagyobb részét a vizsgálat során beismerte, azokat, amelyeket a 'kivakart és áthúzott könyvekből az ő beismerése nélkül is megállapíthatók voltak, — azután enyhítő körülménynek tekintendő az, hogy mindezideig j büntetve nem volt. Egy köztisztviselőnél tehát | hivatali minősítésére vonatkozólag enyhítő körülménynek vétetik az, hogy addig még nem j sikkasztott. A legsúlyosabb azonban mindezeken túl és mindezeken felül áz, hogy ez az úr ezután a hivatali működés után ott maradt a helyén, a községben és a környéken mindenki láthatta, I hogy semmi haja sem történt és továbbra is eleven fenyegetés maradt azok felé, akik esetleg hasonló sérelmek miatt panaszokkal mertek volna élni ellene. A falusi ember nem disztingvál olyan finoman, mint azok a^ szolgabíró és alispán urak, akik ezt a végzést hozták ést indokolták, nem tudja megérteni, hogy micsoda büntetés az, hogy ilyen súlyos fegyelmi cselekmény miatt egy évre kirekesztik az illetőt az előléptetésből. Annál kevésbé érti meg ezt. mert erről nem is tud, hiszen ez csak a; hivatali iratok titka marad és a falusi ember csak azt az egy tényt konstatálja, hogy az illető a helyén maradt ilyen súlyos hivatali mulasztások és annak a 100% -os hadirokkantnaík terhére elkövetett eme súlyos sikkasztás után is. En igazán nem reklamálok a megtévedt tisztviselő számára kerékbetörést, vagy pellengérre állítást, de elsősorban közérthető büntetést követelek azzal szemben, aki a legnyomorúltábbnák, egy hadirokkantnak a zsebébe nyúl és ezzel a legutálatosabb, a megvetésre legméltóbb cselekedetet követi el. (Ügy van! Ügy vam! a szélsőbaloldalon.) De amikor nem reklamálom a kerékbetörést, azt mondom, legelemibb kötelessége az intézkedő hatóságnak olyan büntetéssel sújtani a megtévedtet, amely a cselekménnyel arányban áll. Itt azonban meg kell mondanom azt is, — és interpellációmnak ez a tulajdonképpeni tárgya — hogy ennek az ügynek folytatása is van. Amikor ez a szerencsétlen hadirokkant a