Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 i. niszter: Azért vált rentábilissá, mert nem engedték meg mindenkinek a szőlőtelepítést!) Bocsánatot kérek, igen t. miniszter úr, azokban az időkben, amikor rossz a konjunktúra, (Malasits Géza: Amerika rátért a borivásra!) úgysem nagyon sietnek azok, akiknek gazdaságuk speciális elrendezése az igényük. (Zaj a baloldalon.) De honnan vesz az államhatalom magának bátorságot arra, hogy évekkel előre akarja megtudni azt, hogy mi lesz a hazai konjunktúra, mi lesz a világfogyasztási konjunktúra, és törvényes tilalmakkal akarja a dolgot irányítani. Ugyanebben az időben viszont történt egy kontra-irányítás. Az állam, a földmívelésügyi minisztérium által létesített komlóértékesítési szövetkezet beleirányított engem és sok más gazdát a komló termelésébe. Termeltünk tehát komlót, óriási befektetéseket csináltunk és az állam által szabályozott komlótermelési szövetkezetnek adtuk át a komlót értékesítésre. 1929-ben azután a következő tartalmú levelet kaptam (olvassa); »Beszállítottam 1473 kilogramm komlót, fele 'súlyveszteség, másik fele még most is tárol« — ez egy év múlva íródott — s ezt a felszállítás, az időközi raktározás és a preparálás költsége terheli. A további tárolási költségek alól — azt mondja — »kegyesen mentesítenek.« Ez a 725 kilogramm komló valahol még ma is tárolva van. Nem tudom, terhel-e még ma is a szövetkezet engem ezekkel a költségekkel. Ai, bizonyos, hogy ebből az egész komlóból semmi egyebet nem láttam, mint ezt a levelet. Minthogy a következő évben meggyőződtem arról, hogy beleirányítottak ebbe a termelésbe, dô a magyar sörgyárakat nem irányították bele, anertezak nem hajlandók átvenni a komlót, ennélfogva óriási veszteséggel és egész befektetésem elpusztulásával lemondtam az irányításról. 1929-ben elirányítottak a szőlőtől és hozzá/ rányitottak a komlóhoz; tovább semmiféle irányításból nem kérek. Nem egyedül állok ezen a téren. Egészen mulatságos jelenség számomra, hogy most, amikor az irányított .gazdálkodás kezdődik, és a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr — meggyőződésem szerint nem is saját hitéből, hanem csak engedve annak a rettenetes preszsziónak, amely ebben az irányban kívülről megnyilatkozik — minden egyes mezőgazdasági termelési ágban meg akarja valósítani az irányított gazdálkodást, mindenhol egyet látunk, azt, hogy a termelők szegülnek ellene leginkább,^ termelők azok, akiknek nem kell ez az irányítás, úgy hogy az ember nem érti, kinek a kedvéért csinálják ezt az egészet. (Felkiáltások half elöl: Saját kedvükért!) A kalocsai kispaprikásoknak, akiket igazán szociális érzésből akart az igen t. miniszter úr, amint a 33-as bizottságban mondotta, kaszttá alakítani, rendőrfelügyelet alatt kellett a kaszttá alakítást elvégezni. Annyira nem engedtek oda senkit, hogy például a kereskedelmi és iparkamara kiküldöttjét sem engedték be a rendőrök erre a titkos gyülekezetre, és csak a földmívelésügyi miniszter úr szíves intervenciójára adták meg azt a rendkívüli kegyet, hogy az újabb kasztalakuláson résztvehetett. Olvasom, hogy a gyapjú dolgában a tiszántúli mezőgazdasági kamarában nem kisebb embernek, mint báró Vay Lászlónak az elnöklete alatt értekezletet tartottak, ahol a gazdák a legerélyesebben foglaltak állást a gyapjúmonopólium ellen. A fakérdesben, amelyet ma akarok idehozni a Képviselőház elé, kell-e jobb dokumentum, mint az, hogy Esterházy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XXI. ülése 19SU március 21-én, szerdán. 25 Móric gróf és egész nagy csoportja, amely előbb is szervezve volt, mint erdőbirtokos-csoport, van a legélesebben ellene a f amonopólium megtörtént szervezésének? Igazán azt kell kérdenem, igen t. Kép vise-' lőház, hogy kinek az érdekében van az,, (Reisinger Ferenc: Báró Bottlik és társai! — Egy hang a baloldalon: Rottmann!) hogy minden egyes termelési ágban igyekeznek ezt megvalósítani a termelők ellenére. (Reisinger Ferenc: Egy pár cimborának az érdekében csinálják! — Zaj a baloldalon.) Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr az én objektív meggyőződésem

s szerint a mezőgazdasági cikkek exportjának az előmozdítása körül olyan érdemeket szerzett a mezőgazdasággal szemben — hiszen kereskedelmi mérlegünk aktivitása, ami igen nagy érdem, azt hiszem, jórészben neki tulajdonítható — hogy nekem az a hitem, semmi szüksége sincs a földmívelésügyi miniszter úrnak arra, hogy azon kívül, amit külkereskedelmi összeköttetéseink elmélyítése tekintetében eredményesen tett és előreláthatólag végezhet a jövőben is, ilyen intézkedésekkel, amelyek az egyéni szabadságba beleütköznek, amelyek a gazdasági szabadság elvét sértik, amelyek magának az igen t. miniszter úr nyilatkozatának, amelyet még mint kereskedelmi államtitkár tett a gazdasági és kereskedelmi szabadság tekintetében, homlokegyenest ellene szólnak, hogy ilyen intézkedésekkel rontsa el azt a benyomást, amelyet az ő intézkedései a kül forgalom növelése tekintetében jogosan felkeltettek. ' Ez a teljesen megmagyarázhatatlan nizus^ a mindenáron való szabályozás iránt, leginkáhb talán a fakérdesben ütközik ki, mert a tűzifa kérdése úgy áll, hogy itt az indexszám a békebelivel szemben egy pluszt mutat ki, egy magasabb indexszámot, mint amilyen a békebeli ára volt a tűzifának. Itt tehát nincsen r az áraknak olyan katasztrofális ^ összeroppanása, mint a búzánál, rozsnál és más mezőgazdasági termékeknél, ahol — talán hibásan — de mégis azt lehet mondani, hogy a pszichológiai momentumok kényszerítik az államot a beavatkozásra. Itt semmi egyébre nem volt szükség, mint legfeljebb arra, hogy a kormány a kereskedelmi szerződések kötésének a kapcsán találjon módot arra, hogy a hazai erdőbirtokosok fája eladás, értékesítés tekintetében ne kerüljön hátrányba azáltal, hogy a külföldről olyan nagymennyiségű tűzifa hozatik be, amely mesterségesen lenyomja a Magyarországon termelt tűzifa árát. Ezt minden nagyobb erőmegfeszítés nélkül meg lehet tenni, mert mi itt import-ország vagyunk, itt az import-országnak ama bizonyos előnyeit élvezzük, amelyekért annyira irigyeljük azokat az országokat, amelyek a mi mezőgazdasági produktumainknak f a^ vevői. Itt tehát az import-ország rendelkezésére álló eszközökkel ezt a kérdést teljesen, maradék nélkül megoldhattuk volna anélkül, hogy ilyen erőszakos intézkedésekhez kellett volna nyúlnunk, mint amilyen a Faforgalmi Részvénytársaságnak adott koncesszióban foglaltatik. Legyen szabad kérnem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Éber Antal: Az erdőbirtokosok, az erdőtermelés szempontjáról, amely szempont rám nem tartozik elsősorban, és amelyről Esterházy Móric gróf képviselőtársam ebben a vonatko4.