Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-262
272 Az országgyűlés képviselőházának 262 dést, de istmerem azokat a csalódott tömegeket, amelyek hajlandók minden ilyen mozgalomban résztvenni különösen akkor, amikor virtuskodni lehet és amikor egy kiszemelt osztályt, vagy mondjuk úgy, egy kiszemelt foglalkozási ágat, .a mi viszonyainkban a kereskedelmet célpontul tűzhetik ki és pellengérre állíthatják. . T. Ház! En nem látom ennek a mozgalomnak semmi jelentőségét, ellentétben Meskó t. képviselőtársammal, aki ennek a mozgalomnak jelentőségét abban látja, hogy amint ő mondotta, milliós tömegek fognak ehhez a mozgalomhoz csatlakozni. Ebben a kijelentésében ő rögtön (beismerte azt is, hogy ezt a mozgalmat tehát senki sem ellenzi, hogy ennek a mozgalomnak szabad tere van, 'mert hiszen látják és folyton hangoztat jak, hogy táboruk naprólnapra nő. Ezeket akartam elmondani és befejezésül csak inteni kívánom az okos magyar földművelő népet, hogy ezeknek a nyilaskeresztes jelszavaiknak ne üljön fel, mert a magyar nép már sokszor csalódott és meggyőződésem, hogy itt újból csak csalódás fogja érni. Egyébként az elnök úr napirendi indítványát fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra, következik 1 ? 'Brandt Vilmos jegyző: Senki sincs feliratkozva! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni? (Igen!) A Ház az elnöki napirendet elfogadta. Most pedig áttérünk az írásbeli miniszteri válaszok 'meghallgatására. Sorrend szerint következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Bakovszky Tibor képviselő úrnak a tiszaföldvári főbírónak egy táncmulatság betiltása tárgyában hozott határozata miatt folyó évi január hó 17-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Kakovszky Tibor országgyűlési képviselő úr az országgyűlés 1934. évi január hó 17-én tartott ülésében a tiszaföldvári Független és 48-as Olvasókör táncmulatságára beadott kérvény elutasítása tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő : A tiszaföldvári Független és 48-as Olvasókör által 1933. évi december hó 26-ára kért nyilvános táncmulatság a járás főszolgabírája által azért nem engedélyeztetett, mert hozzá beérkezett jelentés szerint a táncmulatságot meg akarták zavarni s ezért kötelességének vélte a rendzavarás s az üyen alkalmakkor^ hamar előforduló testi sértések megakadályozása végett az engedélyt megtagadni. Hogy a megtagadás indokolt volt, bizonyítja az a tény is, hogy a tervezett táncmulatság estjén a csendőrjárőr a mulatság színhelye körül négy leskelődő egyént talált, akik arra a kérdésre, hogy mit akarnak, azt válaszolták, hogy a táncmulatságon óhajtanak résztvenni s amidőn a csendőrök felvilágosították Őket arról, hogy a táncmulatság elmarad, az illetők kijelentették: »ez szerencséje is a körnek«. E kijelentés után a csendőrök nevezetteket igazoltatták és előállították, azonban bűncselekmény hiányában szabadon bocsátattak. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. ülése 198'4- évi április 18-án, szerdán Budapest, 1934. évi április hó 9-én. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a minisz ter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a mátészalkai községi választások miatt folyó évi február hó 21-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úr a következő interpellációt intézte hozzám: Hajlandó vagyok-e a szatmárvármegyei közigazgatást figyelmeztetni, hogy tartózkodjék olyan kirívó szabálytalanságok elkövetésétől, mint amelyek a mátészalkai községi válasz tásokon is észlelhetők voltak. Az interpellációra vonatkozó írásbeli végje ges válaszomat az alábbiakban van szerencsém megadni: Az interpelláció szóbeli előadásakor a képviselő úr általában elkövetett szabálytalanságok hangoztatása mellett azt kifogásolta, hogy a választáshoz nem jelöltek ki bizalmi férfiakat az ellenpártból és hogy olyan szavazólapok használtattak, amelyek a szavazás titkosságát kellőképpen nem biztosították. A hozzám beérkezett jelentés szerint a képviselőtestületi tagválasztás ellen beadott fellebbezéseket a községi igazoló-választmány 1934. évi március hó 6. napján hozott határozatával elutasította és a törvény és szabályok betartásával megtartott választást érvényesnek mondotta ki, egyben határozatának érdekelttel leendő közlését rendelte el azzal, hogy ez ellen fellebbezéssel lehet élni. A fokozatos jogorvoslás igénybevételével nyitva áll az út arra, hogy azok, akik a választást sérelmezik, további orvoslást keressenek. Amint az interpelláló képviselő úr is nagyon helyesen felemlítette, végső fokon a községi választásoknál elkövetett szabálytalanságok elleni panasz az 1896: XXVI. te. 28. §-a szerint a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik és az abból keletkező vitás kérdésekben ugyanezen te. 20. §-a értelmében még felügyeleti jog címén sem intézkedhetem. Ha az ügy elbírálására illetékes hatóság azt állauítaná meg, hogy az ügyben szabálytalanság történt és az eljárt hatóságot, vagy annak valamelyik táskát a körül mulasztás terheli, a megfelelő intézkedéseket meg fogom tenni. Kérem a tisztelt Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. évi április hó 10-én. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc s. k. m. kir. belügyminiszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ezekkel a belügyminiszteri t válaszokkal úgv vagyok, mint Pilátus a kézmosással. Mindig eszembe jut. hogy amikor Krisztus urunkat megfeszíteni akarták, akkor Pilátus a kezeit mosta. Ha a közigazgatási visszaéléseket tesszük szóvá, akkor a belügyminiszter úr is a kezeit mossa. A jelen esetben azt tettem szóvá, bogy olyan szavazó cédulákkal szavaztak egy községi képviselőtestületi választáson, amely cé-