Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 4. ülése 19

S4 március 21-én, szerdán. 19 nem ertem el eredményeket, de akkor kiléptem a partból, éppen Tisza István pártjából, az általános választójog kérdése miatt. De miért nincs az önök uralkodása alatt, azóta, amióta önök ott ülnek a kormánypárton, semmi nyoma annak, hogy egyetlen egyszer is rámutathattunk volna egy tényre, egy javaslatra, hogy ime, ezt a törvényjavaslatot nem engedtek (beterjeszteni. (Schandl Károly: Az okirati kényszerről szóló törvényjavaslatot megbuktattuk! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj.) Azt hiszem, hogy amire az én igen tisztelt és érdemes képviselőtársam hivatkozik, az csak egy kis egérke, amely egy szénaboglya alól előbújik. (Zaj a jobbotdalon. — Schandl Károly: Nagyon fontos javaslat volt!) Bocsánatot kérek, ez nem fontos dolog. Azon ellenben nagyon csodálkozom, t. képviselőtársam, hogy ön teszi meg ezt a megjegyzést. Önt a mezőgazdasági faktorok legelső tekintélyei közé számítom. On bizonyára nagyon jól tudja, hogy a Hangya egymilliót adott arra a célra, hogy a Közgazdasági Egyetem fennmaradhasson. (Schandl Károly: Nem erről a javaslatról volt szó!) Ezt tudom, de csodálkozom, hogy éppen ön akarja gyengíteni az én szavaimat, amikor pedig meg vagyok győződve arról, hogy belülről ön is vérzik azért, mert a Közgazdasági Egyetemet megszüntetik, mert hiszen ez az ön véréből is való és Ön tudja a legjobban, hogyha ez az egyetem megvan, az a kereskedő és a közgazda között fennálló ellentétek kiegyenlítésére alkalmas. (Schandl Károly: Holnap majd elmondom a véleményemet!) Mondom tehát, nagyon csodálkozom azon, hogy t. képviselőtársam ebben a tekintetben gyengíteni akarja szavaimat; ha más tette volna, nem csodálkoztam volna, de ez nagyon meglep. Visszatérve az előbb tárgyalt kérdésre, megengedem, hogy Schandl Károly t. képviselőtársam azt mondja, hogy volt már ilyen eset. Jó, beismerem, hogy volt, előfordulhatott már ilyen eset, de általánosságban nem állíthatjuk. Ha olvasom a kommünikéket, mindig csak teljes hallgatást tapasztalok az egész vonalon. En önöket férfiaknak tartom és méltó ellenfeleknek, de kérdeznem kell önöktől, — amit én is megtettem itt az ellenzéken — hogy gyengítették-e Önök a támadásokat bizonyos kérdésekben, mert én önöknek akkor, amikor ez történt, igazat adtam, és esetenként gyengítettem a támadásokat itt is, ott is és minden más téren is. Ezt, igenis, megtettem, de önöknél nem látom ezt a törekvést. (Szabóky Jenő: A belső ellenzék csendben dolgozik!) Bocsánatot kérek, én elvárom azt, hogy az erős magyar gerinc mutatkozzék meg önöknél most is, úgy, amint az megvolt 30 évvel ezelőtt, amikor itt ült az ellenzéken Ugrón Gabor, Holló Lajos . . . Elnök: Képviselő úr, ezek már nincsenek összefüggésben a törvényjavaslattal. (Szabóky Jenő: Hadd üljenek, kérem! — Derültség a jobboldalon. — Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza: Hát mi a fontos: a kemény gerinc, vagy puha derék?) Csendet kérek, képviselő úr. Ez a kérdés nem tartozik ide. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Hát mi a helyes?) Sándor Pál: T. Képviselőház! Tisztelettel tudomásul veszem, hogy az elnök úrnak — úgy mint önöknek is mindig — igaza van, ennek folytán meghajlok az elnök úr szavai előtt es nem folytatom ezt a gondolatmenetemet. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Képviselőház! Kérem, gondolják meg, meg most, mielőtt ezt a törvényjavaslatot megszavaznák, hogy ebből a törvényjavaslatból sohasem lesz olyan törvény, amely Magyarország javát szolgálja. Sajnálom, hogy olyan érdemes ember, mint a kultuszminiszter úr, akit tisztelek és becsülök, ilyen tévútra engedte magát vezetni. A törvényjavaslatot tiem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Bud János! Bud János: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy már %8 van, tisztelettel kérem, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Minthogy a tegnapi ülésünkön hozott határozat értelmében az interpellációkra 8 órakor térünk át, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, valamint a középiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Van valaki szólásra feliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! A mai napirendi vita alkalmával egy fontos közgazdasági kérdést akarok megemlíteni, amelyet ugyan a tegnapi napirendi vitában több képviselőtársam már kifejtett, de olyan fontosnak, olyan nagy horderejűnek és annyira aktuálisnak tartom ezt a kérdést, hogy elnézést kérek azért, hogy nagyon röviden én is rátérek erre a kérdésre. Ez a kérdés a 30 esztendős házadómentesség kérdése. 25 iparág van érdekelve abban a kérdésben, hogy vájjon továbbra is megadja-e a kormány a 30 évi házadómentességet, vagy pedig marad a törvényben biztosított 15 évi házadómentesség. Látjuk azt, hogy az építkezés tényleg nem valami nagyon rentábilis. Ha most az építtetoktől ezt a kedvezményt is elveszik, akkor valóban el kell ismernünk azt, hogy a közel jövőben építkezések nem lesznek, (Ügy van! tlgy van! a baloldalon ) mert a közületek nincsenek abban a helyzetben, hogy építkezzenek, a magánosok pedig, ha nem rentábilis az építkezés, ha nem találják meg számításukat, ha nem kapnak állami kedvezményt, az építkezéstől elállanak és ennek az lesz a következménye, hogy az építkezéssel kapcsolatban szorosan érdekelt 25 iparág teljesen pangásnak indul. A harmincévi házadómentesség csak látszólag jelent bevételhiányt, mert egyrészt üres telkekre történnek az építkezések, amely telkek egyébként sem jelentenek adóbevételeket, másrészt pedig az építkezések révén előállott kereset- és jövedelemfokozás természetesen bizonyos adótöbbletet is jelent, úgyhogy . elmondhatjuk, hogy amit veszít az állam a revén, megtalálja a vámon. A székesfőváros is foglalkozott ezzel a kérdéssel és a maga részéről . előrelátó szempontoktól serkentve a harmincévi adómentességet javasolta. (Helyeslés a baloldalon. Éber Àntal: De Wolff Károly ellene nyilatkozott!) 3*