Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

20 Az országgyűlés képviselőházának 25 U. ülése 193% március 21-én, szerdán. Kérdezem: miért nem bontják le azt a sok elavult házat, amely, sajnos, még most is itt éktelenkedig a főváros legszebb részein, a Belvárosban. Még mindig nagyon sok elavult, régi, a higiénikus követelményeknek meg nem felelő ház van és ezeket nem tudják új, modern házakkal felcserélni. Ennek okaira később leszek bátor rátérni. Az, hogy ma olyan nagy lakásbőség van, egyrészt a súlyos gazdasági helyzetre vezethető vissza, másrészt arra, hogy a jó lakásokban nemhogy bőség, hanem ellenkezőleg hiány mutatkozik, tehát a jó lakások iránt van kereslet. Addig, amíg a háború előtt minden száz új lakásépítésnél 13 régi házat bontottak le, addig a mostani években száz új lakásépítésnél csak 4 régi házlebontás történt. Szerintem ma csak állami kedvezményekkel lehet előmozdítani az építkezést. Hogy mit jelent az állami kedvezmény, azt látjuk a tatarozási és modernizálási kedvezményeknél. Igen t. Ház! Szükséges volna azonban az építkezési anyagokat gyártó kartelleket is olcsóbb árra szorítani, (Helyeslés balfelől.) mert nem elég az, hogy az állam itt kedvezményeket ad, ha az építkezés lehetőségének hallatára a kartellek mindjárt felemelik az árakat és az anyagárak drágasága miatt nem lesz rentábilis az építkezés. Éppen azért fontos, hogy állami hatalommal, az állam súlyával odahassunk, hogy ilyen elsőrendű szükségleti cikkek, mint az építkezési anyagok árát ne lehessen felemelni. Már a tegnapi nap folyamán is említették, de köztudomású tény is az, hogy az építkezéseknél a kiadások 80%-a munkabér, tehát különösen nagy munkanélküliség esetében nagyon fontos, hogy amiben tőkét, értéket invesztálunk, annak legnagyobb része munkabér legyen. 12.000 üres lakásról ad hírt a statisztika. iSlormális időben, békében is a lakások 2%-ának mindig üresen kell állnia, hogy bizonyos változtatásokat keresztül lehessen vinni. Ez Budapesten jelentene 5000 lakást. Ha betartották volna a haborúelőti bontási arányt, ez is közel 5000 lakást jelentene. Mindjárt nem volna lakásbőség. Azonban mint említettem, jó lakásokban hiány van. Milyen lakásban élnek ma Budapesten az emberek? 1932-ből van statisztikánk, amely kimutatja, hogy 1141 szükséglakásban több mint 6000 személy lakik. Azt hiszem, szerényen számítok, ha azt mondom, hogy ez ma a kétszeresére emelkedett. A népházak, a menházak mindig zsúfoltak, a súlyos gazdasági viszonyok következtében a családok kénytelenek voltak összeköltözni. Hogy ez mennyire így van, azt mutatja a statisztika, mert 37.143 lakásban Budapesten 6—10 személy lakik, tehát zsúfoltság van, sőt vámnak lakások, ahol 21—30 ember lakik. Nem tudom, a Ház tagjainak volt-e alkalmuk ilyen tömeglakásokat látni. A tömeglakás egyetlen bútorzata aJb'ból áll, hogy a szoba köröskörül szalmával van behintve és itt alusznak a gyermekek, férfiak, nők egymásmellett. Méltóztatnak tudni, hogy ennek erkölcsi vonatkozásban milyen súlyos kihatásai vannak? Van ma is 6796 pincelakás. Rosszul mondtam, hogy ma is. mert a statisztikából meg lehet állapítani, hogy a pincelakások száma évről-évre szaporodik, tehát ez is súlyos és rossz gazdasági és szociális helyzetet bizonyítja. Van 53ÍÍ padláslakás; csak konyhából álló, tehát szobanélküli lakás van 775. Supfni, ez egy olyan deszkából összetákolt kis lakás, félszer, vagy nem tudom hogyan nevezzem, még a félszer szó talán a legjobb, csak olyan, ami be van jelentve, amiről tehát a ihatóságnaik tudomása van: 1422. A mai kornak meg nem felelő, minden higiéniát nélkülöző lakás van a székesfővárosban 244.000. 159.000 lakásban nincs fürdőszoba. Az angolok, azt hiszem, el sem tudnák képzelni azt, hogy lehet lakás, ahol nincs fürdőszoba. 155.000 lakásban nincs bevezetve a gáz és a villany, 118.000 lakásban nincs WC. Méltóztatnak tehát látni, hogy a mai lakások a higiénia legelemibb eszközeivel sem rendelkeznek és ez az oka annak, hogy ezeket a lakásokat nem tudják (kiadni. Sőt továbbmenve, 61.000 lakásban hiányzik a vízvezeték is. Beszédem elején azt mondottam, hogy a Belvárosban nagyon sok 'kis ház van, amelyek valahogyan még mindig nem jutottak el a lebontáshoz. Szerintem ennek az az oka, hogy a ma fennálló adómentességi törvény előírja, hogy az adómentességet négyszeres jövedelme zőség esetében .adják meg. A Belváros kis telkeire lehetetlenség olyan házakat építeni, hogy a négyszeres jövedelem már előre biztosítva legyen. Tudok egy esetet, amikor a Belváros egyik legelőkelőbb utcájában el akartak adni egy házat 80.0Ű0 pengőért. A vevő azt mondta, tessék lebontani a házat, elvitetni mindent, maradjon a telek egy esztendeig üresen és akkor a csupasz telket sokkal jobb árért meg tüdőm venni. Már tegnap említették, hogy Mussoi 450.000 öreg házat bontatott le, hogy helyük újakat építtethessen. Vegyük hát az olasz pe dát mi is át és az építkezés megindításáv; csökken a munkanélküliség, emelkedik a kereset és egészségesebb lakásviszonyok teremtődnek. Minden átmeneti idő áldozatokba kerül. Ma olyan átmeneti időt élünk, amikor vigyáznunk kell arra, hogy az embereiknek a legvég sokig feszült idegzetét munkalehetőségek nyújtásával le tudjuk csillapítani. A kormányzatnak és a közületeknek tehát még áldozatok árán is törekedniök kell munkaalkalmak biztosítására. Minthogy egyik legnagyobb munkaalkalom éppen az építkezések folytatása, ezt pedig a harmincévi adómentességben látom biztosítva, kérem a jelen nem levő t. 'kormányt, szíveskedjék odaihatni, hogy ez a harmincévi házadómentesség továbbra is biztosíttassék, mert akkor a most 'kezdődő tavasz folyamán megindulhatnak azok az építkezések, amelyek, ha ez az intézkedés nem történik meg, egészen biztosan el fognak maradni. (Ügy van! Ügy van balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Körmendy Mátyás! Körmendy Mátyás: Mélyen tisztelt Képviselőház! Talán magammal jönnék ellentétbe, ha nem támogatnék minden olyan törekvést, amely a munkaalkalmak elősegítésére irányul. Mégis rá kell mutatnom, különösen a vidéki házak és háztulajdonosok szempontjából arra, 'hogy sokkal fontosabbnak kell tartanom ennél azt, hogy a tatarozásokat, az épületkarbantartást segítse elő a kormány minden erejével, (Müller Antal: Ügy van! Ezt is!) mint ahogy most a pénzügyminiszter úr ilyen rendelkezést ki is adott. A vidéki városokban azok a kis háztulajdonosok egész életük munkásságából hozták össze kis (házikójukat, azzal a tudattal, hogy ennek a kis házikónak jövedelme lesz öregségük nyugdíja. Ezeknek a háztulajdonosoknak házai a túlméretezett adók miatt elron-