Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-262
Az országgyűlés képviselőházának 26a. beterjeszteni, amely azonban nem fogadtatott m el. Az előadó úrnak imént beterjesztett módo^ sítása körülbelül azonos értelmű az én bizottÏ" sági szövegezésemmel, úgyannyira, hogy az előadó úr most beterjesztett szövegezését szí* vesén elfogadom. Csatlakozom azonban Petrovácz képviselőtársam előttem elmondott indokolásához és nagy megnyugvással venném, ha a Petrovácz-féle indítványt, amely »tanítási« órákat különböztet meg, a törvényben szintén megfelelőképpen kodifikálnák. Elnök: Szólásra következik? Dinich. Ödön jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Ház! Magam is nagy megnyugvással hallottam az előadó úr javaslatát, amely az igazgatót tehermentesíti s így lehetővé teszi számára, hogy kettős feladatának intenzívebben felelhessen meg, mint talán eddig megfelelhetett. E kettős feladat ugyanis az intézet adminisztratív és tanulmányi irányi ». tása. Az adminisztratív munka oly szétágazó, oly gondterhes és olyan lappális és az igazgató munkaerejét és idejét a múltban annyira lekötötte, hogy nem tudott elég intenziven élni a másik, talán ennél is fontosabb hivatásának, tudniillik az intézet pedagógiai irányításának. Ilyenformán most már a szakasz lehetővé teszi az igazgató olyatán tehermentesítését, hogy eunek a másik, szerintem sokkal magasabbrendű funkciójának is eleget tehessen. Magam is nagy aggodalommal látom azonj ban a lt-. *j második bekezdését, amely inogott nyilvánvalóan a tanítási óra redukciójának, valószínűleg a 40 perces óra bevezetésének m terve húzódik meg. Az 50 peres óra mellett ékesszólóbban, pregnánsabban és szabatosabban talán alig lehetne érveket felsorakoztatni, mintaihogy ezt Kornis Gyula igen t. képviselőtársam tette. Az én meg, győződésem is az, hogy az az 50 perces óra, amely ősidőktől fogva a középiskola tanítási rendszere — ezen épül fel, szinte azt mondhatnám, másfél század óta a középiskolai tanítás időbeosztása — olyan kipróbált metodikai és didaktikai egység, amelyet megbontani éppen a tanítás eredményessége szempontjából nem volna kívánatos. Az az 50 perc valóban kell ahhoz, hogy a tanár azt megfelelően gyümölcsöztesse, mert ennek egy részét lefoglalják az osztály adminisztrácionáíis kérdései, fegyelmezési és más efféle utasítások kiadásának kérdése és munkája. Azután következik vagy a \ számonkérés, vagy a továbbhaladás, a magyarázat, vagy pedig ugyanez fordított sorrendben. A lényeg az, hogy ezt a három irányú feladatot 50 perc keretében is csak nagyon szigorú pedagógiai és didaktikai ökonómiával lehet megvalósítani. Ha ezt redukáljuk 40 percre, tényleg előáll az a veszély, amelyet olyan plasztikusan ecsetelt előttünk Kornis Gyula, hogy az új képzetek, az új fogalmak a gyermek agyában moziképszerűen ; fognak leperegni, nem Jfr fogja a tanuló kellőképpen megemészteni, azokat kellő világossággal percipiálni s így a taA * nítás felületes fog maradni. Éppen azért szintén módosító javaslatot nyújtottam be, amely azt tartalmazza, hogy ebből a nagy didaktikai érdekből a 16. § második bekezdése hagyassék el. Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök Kíván valaki szólani 1 ? {Kocsán Károly szólásra jelentkezik.) Kocsán képviselő urat illeti a szó. Kocsán Károly: T. Képviselőház! A Petroülése 193J*. évi április 18-án, szerdán 263 vácz Gyula képviselő úr által benyújtott módosítást magamévá teszem. Tiszta helyzetet kell teremteni ebben a kérdésben, nehogy alkalom adassék arra, hogy egy óra átformáltassék 40 perces tanítási órává s akkor a 18 óra helyett tényleg 22 óra terhe rakassék a tanárra. Pedagógiai szempontból magam is azt vallom, hogy idő kell a tanárnak arra, hogy a gyerekek által megemésztett anyag fölött szemlét tudjon tartani. Ha arra törekszünk, hogy az egyéni nevelés mezejére jussunk, akkor igyekeznünk kell megfelelő időt is adni arra, hogy a tanár mérlegelni tudja, vájjon birtokában van-e a gyermek annak az anyagmennyiségnek, amely arra az órára kötelező, és emellett még figyelje meg a gyermeknek egyéb lelki vonatkozásait, nevelje is. Szükség van tehát arra, hogy igenis egész órák töltessenek ki és ezáltal a tanításnak komolysága is nagyobb mértékben biztosíttassék. Azért a magam részéről is hangsúlyozom, hogy kívánatos, hogy a »tanítási« szó Petrovácz képviselő úr megfogalmazásában beszúrassék a szövegbe. Mivel ez a rendelkezés nem felel meg annak a pedagógiai elgondolásnak, amelytől mi sikert várunk, azért magam is kérem, hogy e szakasznak második bekezdése töröltessék. Elnök: Szólásra következik'? Dinich Ödön jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván szólni, a vitát hezárom. Az államtitkár úr kíván nyilatkozni. Petri Pál vallás- és közoktatásügyi államtitkár: T. Képviselőház! A magam részéről csak az előadó úr módosítását tudnám elfogadni, mert abban a maximumát nyújtjuk annak, ami a jelen pénzügyi viszonyok között kilátásba helyezhető. A legnagyobb szimpátiával és megértéssel fogadom azokat, amiket főleg Petrovácz Gyula képviselőtársam és a többi felszólaló úr is előadott. Magam is megértem, hogy közérdek, tanítási, nevelési érdek, hogy a tanárnak minél több ideje legyen az előkészületre, a gyermekek megismerésére, a gyermekek egyéb ügyeivel való foglalkozásra, de mondom, a jelen viszonyok között nem, tartanám lehetségesnek, hogy ez a 18 óra ilyen tanítási órákra korlátoztassék. A rövid órák kérdése jelenleg még csak az elméleti kísérlet stádiumában áll, úgyhogy erre vonatkozólag nem tudnék nyilatkozni; annyit azonban volnék bátotr megemlíteni, inkább a gyakorlatból, hogy eddig sem voltak 60 perces órák. A gyakorlatban eddig is tulajdonképpen 45 perces órák voltak. Nagyon sokszor előfordult, hogy az iskolai csengetés után a professzor nem lépett abban a pillanatban az osztályba és nem hiszem, hogy a 40 perces órával olyan munkát rónánk a professzorra, hogy az ennek megfelelő óratöbbletet nem bírná el. Mindenesetre a jelen pénzügyi viszonyok nem engednek meg olyan szabályozást, amilyet a többi t. felszólaló u!r javasolt és ezért kérem az eredeti javaslatnak az előadó úr módosításával való elfogadását. Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Méltóztatnak talán ahhoz hozzájárulni, hogy e fölött a szakasz fölött a szavazást bekezdésenként eszközöljük. (Helyeslés.) Az első bekezdésnél az eredeti szöveggel szemben áll az előadó úr indítványa, továbbá Fitz Arthur, Petrovácz Gyula és Kocsán Ka-
