Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

250 Az országgyűlés képviselőházának 26 a miniszter úrhoz intézem ezt a kérelmet, elleniben a Ház színe előtt hangot adok annak a meggyőződésemnek, hogy ez a szerv csak akkor lesz teljes és tökéletes, ha ebben a szakértő világi katolikusok is megfelelő képviseletet találnak. Azt hiszem, a katolikus egyház szervezete ezt nem zárja ki közoktatásügyi kérdésekében — mert ezek caem egyházi jellegű kérdések — és a világi katolikusok részvétele ebben a szervben nem csak kívánatos és megengedhető, hanem magának a szervnek működésére is csak előnyös lehet. A másik dolog az, hogy a miniszter úr itt a leghatározottabban megcáfolta, illetőleg nem tartotta helyénvalónak, helytállónak a lapoknak azokat a közléseit, amelyeket a miniszterelnök úrnak az egységes pártban tartott beszédére vonatkozólag az összes sajtóorgánumok a jellemnevelés 'kérdésében, továbbá az úgynevezett zseniképző iskola kérdésében közöltek. Nincs okom arra, hogy a miniszterelnök úrnak ezt a tanuságtételét a legtávolabbról is kétségbe vonjam, ellenben bátor vagyok megjegyezni, hogy egy pártértekezleten elhangzott kijelentést nem tekinthetek »magánjellegű beszédinek, mint ahogy azt a miniszter úr mondta; az legalábbis félhivatalos heszéd bárki részéről is, aki képviselő, azonban 'mindenesetre nyilatkozat a miniszterelnök úr és bármely miniszter részéről. Es ha úgy áll, ahogy a kultuszminiszter úr mondja, akkor nem köztem és a iminiszter úr között van ebben ellentét, hanem ellentét van a sajtófőnök úr és a miniszter úr között. Hiszen ha a miniszterelnök úrnak egy határozott kijelentését, amelyet a lapokban az eddigi középiskolával szemben rosszaiénak tüntetnek fel, az összes sajtóorgánumok lehozzák anélkül, hogy a sajtófőnök cáfolatot adna ki ,vagy ne gondoskodnék legalább is a kormánypárt sajtójában arról, hogy ez a nyilatkozat megfelelőképpen jelenjék meg, akkor ez nem a miniszterelnök úrnak, hanem a sajtófőnöknek hibája. Azóta újból átnéztem az erről szóló lapközleményeket és konstatálom, hogy kivétel nélkül mindegyik lapban ez jelent meg és a sajtófőnök nem tiltakozott ellene. En tehát jóhiszemű voltam akkor, amikor az így megjelent nyilatkozatot idéztem a Ház előtt és az ahhoz szükséges reflexiókat a magam részéről megtettem. De szívesen tudonnásulveszem, hogy a nyilatkozat nem így hangzott el és hogy az úgynevezett zseniképző iskola nem közép-, hanem felsőiskolákhan már végzetteknek továbbképzésére kontempláltatott. Nagy érdeklődéssel váírom a kultuszminiszter úrnak a középfokú szakoktatás rendezésére irányuló és a tegnapi napon bejelentett javaslatát, amelyet én hézagpótlónak tartok és hiszem azt, hogy ha a miniszter úrnak sikerülni fog a felsőfokú oktatás terén az oktatásügyet kezében koncentrálni és a felsőfokú oktatás terén sikerül az eddig más minisztériumok kezében volt főiskolákat a maga hatáskörébe átvenni, akkor talán sikerülni fog neki azt a középfokú szakoktatás terén is elérni.Mert amikor a középfokú szakirányú oktatás terén azt látom, hogy a tanítóképzők a miniszter úr tárcája alá tartoznak és a középfokú kereskedelmi iskolák, vagy amint mondják, a felsőkereskedelmi iskolák is a miniszter úr tárcája körébe tartoznak, amikor látom, hogy a mezőgazdasági középfokú iskolák jelentős része is ugyancsak a miniszter úr tárcája körébe tartozik, akkor nem tudom megérteni azt, hogy az ipar2. ülése 198A. évi április 18-án, szerdán oktatási intézetek miért nem tartoznak szintén a miniszter úr tárcájához és miért tartoznak más tárca körébe, mert ebből állanak elő azok az anomáliák, amelyeknek itt tegnap is tanúi voltunk, hogy Éber Antal, igen helyesen és jogosan, kifogásolt olyan tankönyveket, amelyeket egy olyan oktatásügyi tanács engedélyezett, amely oktatásügyi tanács nincs a kultuszminiszter fenhatósága alatt; van tudniillik egy ipari és kereskedelmi oktatásügyi tanács, amely nincs a kultuszminiszter fenhatósága alatt. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ebben véletlenül sincs aktív ember, kivétel nélkül nyugdíjasokból van összeállítva, ennek következtében azokat a kitételeket, amelyek ebből a könyvből felolvastattak, csak azzal lehet megmagyarázni, hogy ezek a nyugdíjasok ott helyetfoglalnak. Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy a polgári iskolának és ezeknek a középfokú szakintézeteknek a helyzetét méltóztassék egyszerű, világos és logikus hellyel elrendezni a magyar oktatásügy státuszába és minthogy meg vagyok győződve arról, hogy ez a miniszter úrnak sikerülni fog, ezért már előre is érdeklődéssel várom a miniszter úr ezirányú javaslatát. Es itt érkeztem el ahhoz az indítványhoz, amelyet ezzel a címmel kapcsolatosan tenni bátorkodom. Miután középiskoláink, vagy amint a miniszter úr az ő költségvetésében az új nomenclaturával illette, középfokú tanintézeteink vannak a gimnáziumon kívül is és mitán ez a törvényjavaslat most már nem többfajta intézetről, hanem csak egyfajta intézetről, csak gimnáziumról Ibeszél és intézkedik, nem tudom tehát belátni, hogy ebben a szituációban a törvényjavaslat címének miért kell annak lenni, hogy »Törvényjavaslat a középiskoláról« és miért nem lehet a törvényjavaslat címe az, hogy »Törvényjavaslat a gimnáziumokról«, és akkor a középiskola cím, illetőleg a középfokú iskolák jellege szabadon fennmaradna azon intézetek számára, amelyeket az imént megemlítettem, ímert hiszen azok is középiskolák vagy középfokú iskolák. A kettő között igen könnyű a disztinkció megtétele és talán felesleges a középiskola és a középfokú iskola-nomenclaturát egymástól úgy szétválasztani, hogy ebben a laikus közönség ne tudjon eligazodni. Kérem tehát a miniszter urat, járuljon hozzá ahhoz, hogy a törvényjavaslat címe »Törvényjavaslat a gimnázimokról« legyen, vagyis a cím változtattassék meg. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház: Két szempontról kívánok csak a törvényjavaslat címével kapcsolatosan szólani. Az egyik a miniszter úr tegnapi beszédében elhangzott az a kijelentés, amelyet a szelekcióra vonatkozólag tett, a másik javaslat 26. §-ával kapcsolatosan előadott kívánságaimra vonatkozik, amelyekre nézve tegnap a miniszter úr válaszát volt szerencsénk hallani. Ami a szelekcióra vonatkozó első kijelentését illeti, erre vonatkozólag méltóztassék megengedni annak megalapítását, hogy ellentétet fedezek fel a miniszter úr tegnapi beszédének két mondata között. Az első mondat, amelyben megindokolta a szelekciót az volt, — és ezt nagy örömmel szögezem le és veszem tudomásul — hogy itt nem arról van szó, hogy a jó, jeles, a kitűnő végzettségű diákok a képesítő hatály révén kiszoríttassanak az egyetemekről és a főiskolákról, hanem arról van szó, hogy egy