Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 1934. évi április 18-án,- szerdán 251 korrektívum folytán azok, akik tanulmányaikban nem mutatnak fel olyan kitűnő eredményt, de egyéniségüknél és tehetségüknél fogva mégis alkalmasak a felső iskolák végzésére, oda mégis bekerülhessenek. Indokolásának ezt a részét, illetőleg beszédének ezt a mondatát örömmel üdvözlöm és elfogadom, de nézetem szerint ezzel ellentétben áll a miniszter úrnak az a mondata, — és ezt nem is fogadom el — amelyben azt mondja, hogy viszont szelektálás révén gondoskodni kell arról, hogy a gyengébb minősítésűek közül minél kevesebben kerülhessenek felső iskolába és általában minél kevesebben kerülhessenek fel az egyetemiekre. Ha itt egy korrektívumot csinálunk és módot akarunk adni, hogy még a tanulmányokban gyengébb minősítésű tanulók is felkerülhessenek az egyetemre, akkor nem mondhatjuk azt, hogy szelektálás révén el akarjuk zárni a nagyobb tömegeket. Én különben ezt az elzárási politikát nem tartom helyesnek akkor, ha az egyik oldalon numerus clausust akarunk teremteni bizonyos foglalkozási ágakban, — itt nem az egyetemen érvényben lévő numerus clausus törvényről szólok — a másik oldalon viszont támadjuk az egykének mind szélesebben terjeszkedő és pusztító rendszerét. Amikor az egyke rendszerét támadjuk, ugyanakkor nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy bizonyos pályákat el akarunk zárni a feltörekvő ifjúság elől, mert ez csak akkor volna lehetséges, ha meg tudnánk mutatni neki azt az utat. azt a foglalkozási ágat, amelyen elhelyezkedési lehetőséget megtalálja, amelyen kenyérhez juthatna. De ugyanakkor, amikor a főiskolákról, a tudományos pályákról elzárjuk az ifjúság egy rétegét, nem tudjuk annak a rétegnek sem az iparban, sem a mezőgazdaságban, sem a kereskedelemben, de semmilyen más pályán vagy foglalkozási ágban megmutatni a tényleges kenyérkereseti lehetőséget. Ha nem tudunk ezeknek más pályát adni, akkor nem változtathat a helyzeten az, hogy a főiskolákra őket nem engedik be. A nyomorúság így nem változik, csak a nyomorúságban levők osztályhelyzete, társadalmi rétegeződése vagy elhelyezkedése változik. Végeredményben teljesen mindegy, hogy végzett diplomások vagy csupán érettségizettek, vagy érettségi nélküliek nyomorognak, minél nagyobb a nyomorúságban levők tömege, annál gyengébb a társadalom alapja, annál inkább van veszélyben a polgári rend. Ebből a szempontból nem látok vesaedelmet abban, ha valaki nem mint ügyvéd, nem mint orvos, csak mint doktor, mint ügyvédjelölt, mint jogász vagy csak mint érettségizett nyomorog. Itt különbséget felfedezni nem tudok és ebből a szempontból a legélesebben ellene vagyok minden olyan szelektálási törekvésnek, amely elzárja a szabadverseny lehetőségét, amely elzárja a szabad utat egy feltörekvő ifjúság elől. T. Képviselőház! A másik szempont, amelyre rá akarok mutatni, amelyet már az általános vitában is voltam bátor említeni és errenézve a miniszter úr válaszát nélkülöztem, az, amely a javaslat 26. §-ára vonatkozik. A 26. § ugyanis azt mondja, hogy minden tizedik életévét betöltött és a negyedik elemi iskolai osztályt sikerrel elvégzett gyermek kerülhet felvételre a gimnáziumba. Arranézve kérek megnyugtató kijelentést, hogy azok, akik most \ már elemibe járnak és korábban bekerültek az elemibe, úgyhogy annak elvégzés* után tizedik életévüket még nem töltenék be, mégis bekerül- I hessenek a gimnáziumba. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter. Természetes.) A törvény szigorúan szószerinti értelmezésével tudniillik ezek el volnának zárva ettől. Azt kérem tehát, hogy métóztassék a végrehajtási utasításban, rendeletileg gondoskodni arról, hogy ezeket a gimnáziumba való lépés elől el ne zárják, nehogy egy évet veszítsenek, nehogy kényszerpihenőre legyenek ítélve. Ez bizonyos jogfosztást is jelentene nemcsak velük szemben, hanem a szülőkkel szemben is, akik gyermekeiket az érvényben levő előző törvényben bízva, Íratták be. Ezenfelül kérem, hogy azokra nézve, akik tizedik életévüket az iskolai évet megkezdő év végéig töltik be, méltóztassék miniszteri engedéllyel lehetővé tenni úgy, mint a múltban, — mert a múltban is csak erre az esetre volt ez meg, — hogy a jelenlegi gyakorlat szerint szintén beiratkozhassanak a gimnázium első osztályába. Ezekre a részletekre nézve kérem a miniszter úr megnyugtató válaszát. Minthogy azonban az előző részeknél, a 38. és 39. §-sal szemben továbbra is fenn kell tartanom álláspontomat, mint azt felszólalásom elején kifejteni bátor voltam, ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a címet elfogadhassam. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az általános vita kapcsán Kornis Gyula képviselő úr abban az igen emelkedett szellemű beszédében, amelyben tulajdonképpen mollra hangoltan elmondta a javaslat időszerűtlenségét, ugyanazt, amit én dúrban mondtam el, egy mondatában velem is foglalkozott. Azt mondta, hogy úgylátszik, nem vettem észre, hogy a középiskola a legdemokratikusabb intézmény. Nos, én azt hiszem, hogy a képviselő úrnak ez a megállapítása méltóan sorakozik Anatole Francénak amellé a mondása mellé, amely szerint »a törvény fenséges egyenlősége megtiltja szegénynek és gazdagnak egyaránt, hogy a híd alatt háljon, hogy az utcán kolduljon és kenyeret lopjon.« Ebben az értelmezésben valóban demokratikus intézmény a középiskola. (Buchinger Manó: De csak ebben! — Berki Gyula: Nem ülnék itt, ha nem az volna! — Buchinger Manó: A középiskola ellenére is itt ülhet!) De csak akkor, ha a demokrácia lényege felől döntő tévedésben vagyunk. Nem az a demokrácia, amely tiltó rendszabályokkal nem állja útját annak, hogy a legalsóbb néprétegek is feljuthassanak a társadalmi ranglétrának egy magasabb fokára, hanem az a demokrácia, amelynek gazdasági alapja és társadalmi szervezete olyan, hogy ezeknek a rétegeknek lehetővé teszi ennek az útnak megfutasát. Tehát nemcsak engedélyről van szó, hanem segítségről is 'ebben a vonatkozásban, hogy a demokráciában élő összes rétegeknek egészséges cirkulációja létrejöhessen; ez az igazi szelekció-princípium abban az értelmezésiben, amelyben a tehetségválogatás azt jelenti, hogy az állam polgárainak minden csoportjából, tehát nemcsak egy elzárt kasztból, hanem folyton alulról is felfrissülő, a szó nemes értelmében vett irányító testület alakulhasson ki. Ez azonban a mi középiskolánkban szemben Kornis professzor úr megállapításával, nincs meg. Hiába van az iskolának demokratikus szervezete, hiába áll elvileg nyitva mindenki előtt, ha a középiskola lényegében és a gyakorlatban mégis a középosztály iskolája, 37*