Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

16 Az országgyűlés képviselőházának 25 U. ülése 19SU március 21-én, szerdán bor. Sajnálom, hogy most nincs itt.

1 Bejelentettem neki, hogy kicsit meg fogom csipkedni, de nem tehetek róla, hogy nincs itt. Amikor én arról beszéltem, hogy miért törlünk valamit pénzügyi okokból, amikor nem is pénzügyi okokról van szó, hanem közönséges elg'áncsolás alapján akarják törölni ezt az egyetemet, akkor ő közbeszólt: »Nem szabad megszüntetni! Nem is fogják! Igaza van a képviselő úrnak, hivatást tölt be ez a fakultás!« (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igaza volt!) De a t, miniszter úr úgylátszik nem tudja, hogy akkor már erről a beolvasztásról volt szó... (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Nem erről volt szó!) Bocsánatot kérek, itt van a beszédem. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem erről volt szó, csak akkor, amikor én jöttem!) Csak arról volt szó, hogy megszüntetni, vagy beolvasztani. Bocsánatot kérek, csak erről volt szó. Ez volt az egyedüli beszéd életemben, amelyet a többség szimpátiával fogadott. Karafiáth közbeszólt és mint egy ember, aki azt mondja, hogy én nem tehetek róla, hogy ez így van, azt mondotta: hiszen a tanárok követelik, nem ő akarta, a tanárok követelik, hogy beolvasszák őket a Műegyetembe. Ebben a beszédben benne van a bizonyítéka annak is t. miniszter iir, hogy a beolvasztásról volt szó, mert különben Karafiáthnak nem lett volna oka azt mondani közbeszólásában, hogy: a tanárok akarják. Bocsánatot kérek, akkor csak erről volt szó t. miniszter úr. A miniszter úr téved, amit ő azt hiszem, férfiasan be fog vallani, ha elolvassa ezt a beszédet. El fogják talán ismerni, hogy nekem, mint zsidónak igazán nincsen valami nagy szimpátiám azok iránt, akik ott vannak és nincs okom arra, hogy védelmezzem a közgazdasági egyetemet. Hiszen ott is azokat az ifjakat, akik az én vallásomat követik, olyan üldöztetésben részesítették, amilyen üldöztetés ritkán volt más országokban. De én a szimpátia kérdését alárendelem az állami okosságnak. Alá kell rendelnem, mert én meggyőződtem a közgazdasági egyetemen arról, hogy a közgazdasági egyetem volt az egyedüli egyetem, ahol a német, a heidelbergi példa szerint jártak el. Ott a tanárok majdnem mindig öszszejönnek a tanulókkal és a magánéletben is tanítják őket; ott nem az a rideg tanítás folyik, amely a többi egyetemeken van, hogy a tanár jóformán nem is ismeri tanítványait, hanem ott a tanárok együtt éreznek az ifjúsággal. Ezt egyetlenegy egyetemen sem láttuk; jóformán példaadó volt ez az egyetem. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Jött volna el a képviselő úr hozzánk a bölcsészeti karra, ott is látta volna!) Meglehet, hogy ebben az esetben tévedek, én nem voltam még ott önöknél, de itt ezt láttam. Azt állítom, hogy ha a tanári kar együtt érez és együtt van a fiatalsággal, akkor az olyan kontroverz kérdésekben, amelyek előfordultak és amelyek politikai jellegűek, a tanároknak meg lett volna a befolyásuk az ifjúságra, hogy mozgalmuk ne vegyen olyan irányt, amilyen irányt vett. Én azonban ezt a befolyást az egyetemeken nem látom sehol, a Közgazdasági Egyetemen sem látom teljesen, de a Közgazdasági Egyetemen legalább haladást látok az egész vonalon. Amellett azonban, mondom, azok a tanárok, akik itt helyet foglalnak, nézetem szerint mindenesetre azok közé a férfiak közé tartoznak, akik ma Ma-, gyarország közgazdaságtudósai. Igenis, láttam, [ hogy ott komoly tanulás folyik, láttam, hogy azok az ifjak, akik ott helyet foglalnak, komolyan veszik a hivatásukat és igenis meg akarjak tanulni, amit mi nem. tudunk és amit elődeink nem tudtak. Ezt láttam és miután ezt láttam, állítom, hogy az ország érdekében van, hogy a közgazdasági kar egészében megóvassek es a közgazdasági egyetem fennmaradjon. , De azt mondja előttem szólott t. képviselőtársam, hogy financiális okok azok, amelyek arra. késztetik a kormányt, hogy ezt az egyesítést végrehajtsa. Bocsánatot kérek, miután a másik oldalról felvilágosítást nem kapok, bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez semmiképpen sem áll. Rámutattam erre abban a beszédemben is, amelyet az előbb említettem. Legyen szabad ebből a beszédemből a következő passzust felolvasnom. Azt mondottam (olvassa): »Miért éppen a Közgazdasági Egyetemet akarják elgáncsolni? Pénzügyi okokból? Falzifikátum azt mondani, hogy pénzügyi okokból van erre szükség. A pécsi egyetem ugyanis 2'2 millióba kerül, a debreceni egyetem 3'1 millióba, a szegedi 2'4 millióba, a Pázmány-egyetem 5"9 millióba, a Műegyetem belekerül 1"6 millió pengőbe és a Közgazdasági Egyetem belekerül brutto 385.000 pengőbe, leszámítva, ami bejön, 280.000 pengőbe. Tehát, mint előbb is említettem, ha a 800 millió pengős budgetben 15 millió pengőnél többet lehet kiadni egyetemekre, akkor 280.000 pengő miatt ne akarják elgáncsolni ezt a Közgazdasági Egyetemet, amikor minekünk a kenyérmegszerzésben legtöbb alapunk a közgazdasági tudás.« Ezt mondottam én akkor. Kérdem most, mennyi az, amit meg lehet takarítani 280.000 pengőből. A legnagyobb öszszeg 280.000 pengő, nagyobb összeget ebből megtakarítani nem lehet. De tagadom, hogy ezt meg lehet takarítani. Mi lesz azonban, ha ezt a kart most beolvasztják? Megmarad a szerbutcai iskola azon a helyen, ahol van? Megmarad a soproni iskola azon a helyen, ahol van? Vagy vannak itt tervek a Hadik-kaszárnya átépítésére, hogy ott fogják koncentrálni ezeket az egyetemeket. Ez 2 millió pengőbe kerül. Ha az egészet koncentrálni akarják ott, azon az egy helyen, akkor ez bele fog kerülni önöknek 4—8 millióba, aminek a kamata már sokkal több, mint ez a 280.000 pengő. Önök tehát csak egyesíteni akarják ezt a dolgot, abból a célból, hogy egy név alatt legyen számozva. Bocsánatot kérek, ennek nincs semmiféle értelme. Hol van itt megtakarítás? Ismételve kérdezem és meg fogom kérdezni még többször a tárgyalás alkalmával, tessék nekem megmondani, hogy hol van a. takarékosság. Ellenkezőleg, azt állítom, hogy önök igen nagy túlkiadásba fogják vinni az államot, olyan túlkiadásba, amihez nem értem, hogy Imrédy hozzájárult. Érthetetlen előttem ez az elgondolás, hogy ezt miért teszik. Nem tehetek fel mást, mint azt, hogy a közgazdasági fakultás egyszerűen az a tüske, amely eddig mindenkinek fájt és amely fakultást sohasem akartak kellően méltányolni, amely a többi egyetemmel szem ben a magyar közvélemény előtt sohasem állhatta meg a helyét. Ha volt valamikor idő

; amikor közgazdasági tudásra szüksége volt ennek az országnak, akkor a mai idő az. Ha volt idő, amikor minden erőt egyesíteni kellett, akkor a mai idő az, amelyben egyesíteni kell minden erőt. Érthetetlen előttem, hogyan akarják önök belekapcsolni az Állatorvosi Főiskolát a Műegyetembe? Mint Petrovácz t. képviselőbarátom -egyszer mondotta ne• kern: össze akarják kapcsolni a mérnököt a