Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

16 Az országgyűlés képviselőházának 25 U. ülése 19SU március 21-én, szerdán bor. Sajnálom, hogy most nincs itt. 1 Bejelen­tettem neki, hogy kicsit meg fogom csipkedni, de nem tehetek róla, hogy nincs itt. Amikor én arról beszéltem, hogy miért törlünk vala­mit pénzügyi okokból, amikor nem is pénz­ügyi okokról van szó, hanem közönséges el­g'áncsolás alapján akarják törölni ezt az egye­temet, akkor ő közbeszólt: »Nem szabad meg­szüntetni! Nem is fogják! Igaza van a képvi­selő úrnak, hivatást tölt be ez a fakultás!« (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Igaza volt!) De a t, miniszter úr úgy­látszik nem tudja, hogy akkor már erről a be­olvasztásról volt szó... (Hóman Bálint vallás­és közoktatásügyi miniszter: Nem erről volt szó!) Bocsánatot kérek, itt van a beszédem. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Nem erről volt szó, csak akkor, ami­kor én jöttem!) Csak arról volt szó, hogy meg­szüntetni, vagy beolvasztani. Bocsánatot ké­rek, csak erről volt szó. Ez volt az egyedüli beszéd életemben, amelyet a többség szimpá­tiával fogadott. Karafiáth közbeszólt és mint egy ember, aki azt mondja, hogy én nem tehe­tek róla, hogy ez így van, azt mondotta: hi­szen a tanárok követelik, nem ő akarta, a ta­nárok követelik, hogy beolvasszák őket a Mű­egyetembe. Ebben a beszédben benne van a bizonyítéka annak is t. miniszter iir, hogy a beolvasztásról volt szó, mert különben Kara­fiáthnak nem lett volna oka azt mondani közbeszólásában, hogy: a tanárok akarják. Bocsánatot kérek, akkor csak erről volt szó t. miniszter úr. A miniszter úr téved, amit ő azt hiszem, férfiasan be fog vallani, ha elolvassa ezt a be­szédet. El fogják talán ismerni, hogy nekem, mint zsidónak igazán nincsen valami nagy szimpátiám azok iránt, akik ott vannak és nincs okom arra, hogy védelmezzem a közgaz­dasági egyetemet. Hiszen ott is azokat az ifja­kat, akik az én vallásomat követik, olyan ül­döztetésben részesítették, amilyen üldöztetés ritkán volt más országokban. De én a szim­pátia kérdését alárendelem az állami okosság­nak. Alá kell rendelnem, mert én meggyőződ­tem a közgazdasági egyetemen arról, hogy a közgazdasági egyetem volt az egyedüli egye­tem, ahol a német, a heidelbergi példa szerint jártak el. Ott a tanárok majdnem mindig ösz­szejönnek a tanulókkal és a magánéletben is tanítják őket; ott nem az a rideg tanítás folyik, amely a többi egyetemeken van, hogy a tanár jóformán nem is ismeri tanítványait, hanem ott a tanárok együtt éreznek az ifjúsággal. Ezt egyetlenegy egyetemen sem láttuk; jóformán példaadó volt ez az egyetem. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Jött volna el a képviselő úr hozzánk a bölcsészeti karra, ott is látta volna!) Meglehet, hogy ebben az esetben tévedek, én nem voltam még ott önök­nél, de itt ezt láttam. Azt állítom, hogy ha a tanári kar együtt érez és együtt van a fiatal­sággal, akkor az olyan kontroverz kérdésekben, amelyek előfordultak és amelyek politikai jel­legűek, a tanároknak meg lett volna a befolyá­suk az ifjúságra, hogy mozgalmuk ne vegyen olyan irányt, amilyen irányt vett. Én azonban ezt a befolyást az egyetemeken nem látom se­hol, a Közgazdasági Egyetemen sem látom tel­jesen, de a Közgazdasági Egyetemen legalább haladást látok az egész vonalon. Amellett azon­ban, mondom, azok a tanárok, akik itt helyet foglalnak, nézetem szerint mindenesetre azok közé a férfiak közé tartoznak, akik ma Ma-, gyarország közgazdaságtudósai. Igenis, láttam, [ hogy ott komoly tanulás folyik, láttam, hogy azok az ifjak, akik ott helyet foglalnak, komo­lyan veszik a hivatásukat és igenis meg akar­jak tanulni, amit mi nem. tudunk és amit elő­deink nem tudtak. Ezt láttam és miután ezt láttam, állítom, hogy az ország érdekében van, hogy a közgazdasági kar egészében megóvas­sek es a közgazdasági egyetem fennmaradjon. , De azt mondja előttem szólott t. képviselő­társam, hogy financiális okok azok, amelyek arra. késztetik a kormányt, hogy ezt az egyesí­tést végrehajtsa. Bocsánatot kérek, miután a másik oldalról felvilágosítást nem kapok, bá­tor vagyok rámutatni arra, hogy ez semmikép­pen sem áll. Rámutattam erre abban a beszé­demben is, amelyet az előbb említettem. Le­gyen szabad ebből a beszédemből a következő passzust felolvasnom. Azt mondottam (olvas­sa): »Miért éppen a Közgazdasági Egyetemet akarják elgáncsolni? Pénzügyi okokból? Falzi­fikátum azt mondani, hogy pénzügyi okokból van erre szükség. A pécsi egyetem ugyanis 2'2 millióba kerül, a debreceni egyetem 3'1 millió­ba, a szegedi 2'4 millióba, a Pázmány-egyetem 5"9 millióba, a Műegyetem belekerül 1"6 millió pengőbe és a Közgazdasági Egyetem belekerül brutto 385.000 pengőbe, leszámítva, ami bejön, 280.000 pengőbe. Tehát, mint előbb is említet­tem, ha a 800 millió pengős budgetben 15 millió pengőnél többet lehet kiadni egyetemekre, ak­kor 280.000 pengő miatt ne akarják elgáncsolni ezt a Közgazdasági Egyetemet, amikor mine­künk a kenyérmegszerzésben legtöbb alapunk a közgazdasági tudás.« Ezt mondottam én ak­kor. Kérdem most, mennyi az, amit meg lehet takarítani 280.000 pengőből. A legnagyobb ösz­szeg 280.000 pengő, nagyobb összeget ebből meg­takarítani nem lehet. De tagadom, hogy ezt meg lehet takarítani. Mi lesz azonban, ha ezt a kart most beolvasztják? Megmarad a szerb­utcai iskola azon a helyen, ahol van? Megma­rad a soproni iskola azon a helyen, ahol van? Vagy vannak itt tervek a Hadik-kaszárnya át­építésére, hogy ott fogják koncentrálni ezeket az egyetemeket. Ez 2 millió pengőbe kerül. Ha az egészet koncentrálni akarják ott, azon az egy helyen, akkor ez bele fog kerülni önöknek 4—8 millióba, aminek a kamata már sokkal több, mint ez a 280.000 pengő. Önök tehát csak egyesíteni akarják ezt a dolgot, abból a célból, hogy egy név alatt legyen számozva. Bocsána­tot kérek, ennek nincs semmiféle értelme. Hol van itt megtakarítás? Ismételve kérdezem és meg fogom kérdezni még többször a tárgyalás alkalmával, tessék nekem megmondani, hogy hol van a. takarékosság. Ellenkezőleg, azt állí­tom, hogy önök igen nagy túlkiadásba fogják vinni az államot, olyan túlkiadásba, amihez nem értem, hogy Imrédy hozzájárult. Érthetetlen előttem ez az elgondolás, hogy ezt miért teszik. Nem tehetek fel mást, mint azt, hogy a közgazdasági fakultás egyszerűen az a tüske, amely eddig mindenkinek fájt és amely fakultást sohasem akartak kellően méltányolni, amely a többi egyetemmel szem ben a magyar közvélemény előtt sohasem áll­hatta meg a helyét. Ha volt valamikor idő ; amikor közgazdasági tudásra szüksége volt ennek az országnak, akkor a mai idő az. Ha volt idő, amikor minden erőt egyesíteni kel­lett, akkor a mai idő az, amelyben egyesíteni kell minden erőt. Érthetetlen előttem, hogyan akarják önök belekapcsolni az Állatorvosi Főiskolát a Műegyetembe? Mint Petrovácz t. képviselőbarátom -egyszer mondotta ne­• kern: össze akarják kapcsolni a mérnököt a

Next

/
Thumbnails
Contents