Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25U. Én sohasem tagadtam az ön becsületes törekvé- i seit, az ön becsületes gondolkodását, azonban mindig gáncsoltam a hibákat, amelyeket éppen a képviselő úr mint pénzügyminiszter elkövetett. Bár elfogadta volna javaslataim lényegét, amikor hivatkoztam arra, hogy én nem pártpolitikai szempontból támadom a miniszter urat. Koncedálom azonban, hogy voltak esetek, amikor a t. volt miniszter úr is kinyitotta a fülét az ellenzék érvei előtt, de, sajnos, nem a legfőbb dolgokban. Én tehát visszatérek gondolatmenetemhez és állítom, hogy a végén Önöknek lesz igazuk, mert önök el fogják i'ogadni ezt a javaslatot, de ez nem mutatja még, hogy tényleg igazuk is van. Nagyon hamar rá fogok mutatni az önök gondolkozásának megváltozására, hiszen ez nagyon érdekes tünet. Először azonban legyen szabad azt mondanom, hogy én ezt az egész törvényjavaslatot erőszakosan előráncigált tervnek tekintem. Már az előbb is azt kérdeztem, méltóztassanak nekem megmondani, — és ez kötelességük, nem kell várni addig, amíg a budget idejön — hol vannak azok a megtakarítások, hiszen éppen úgy követelhetem ezt most, mint a budget vitájánál. Be fogom bizonyítani a miniszter úrnak, hogy a felhozott érvek semmiféle tekintetben nem állanak meg. Lehet, hogy önök néhány professzori állás megszüntetésével bizonyos megtakarításokat eszközölnek, de ez nem éri meg •

>r

'

f °i nagy áldozatot, amelyet hoznunk kell al, hogy magasabb közgazdasági nevelő stünk nem lesz, hogy képtelenek leszünk a embereket nevelni, mint Fisher, Key•milyenek Amerikában sokan vannak. Ez Az is biztos, t. miniszter úr, hogy előtérben nem mindenben a technika van, mert előtér^ ben van a gazdasági nevelés,'; a gazdasági tudás. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ne nekem tessék magyarázni, ezt mondom én is!) Ha pedig a miniszter úr nem akarja, hogy magyarázzam, mi hozta magával, hogy a t. miniszter úr a közgazdasági egye temet, amely összesen 280.000 pengőbe kerül egy évben, míg a többi egyetem 15 millióba, teljesen olyan vágányba akarja illeszteni, amelyen az okvetlenül elsorvad 1 (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az, hogy meg akarom menteni, mert el akarták törölni, meg akarták szüntetni!) Erre is kitérek, miniszter úr. Nagyon jól tudom, hogy a miniszter úr elődjének, Klebelsberg Kunónak, akit én végtelenül tiszteltem és akinek az iskolaügyben megnyilvánult érdemeit mint ellenzéki mindenkor elismertem, a közgazdasági egyetem kezdettől fogva szálka volt a szemében. Elismerem azt, hogy ő a budgetben a közgazdasági egyetem részére soha semmiféle előnyt nem adott, míg a többi egyetemnek adott. Ezt a közgazdasági egyetem elleni ellenszenvet arra a rettentően elmaradt felfo^ gásra vezetem vissza, amely Magyarországon van, amely szerint a közgazdaság, a kereskedelem és az ipar, mind alantas tudományok és csak a jog, a közjog van előtérben. Éppen ez a mentalitás hozza magával, hogy a budgetnek ilyen kis, mintegy 3 ezrelékes megterhelését, amit a közagzdasági egyetem jelent és ami aránytalanul kevés ^ a kultuszminisztérium .többi kiadásaihoz (képest, akarják eltörölni. Eszük ágában sincs, hogy a többi 15 millióval foglalkozzanak, amibe a többi egyetem kerül, esszük ágában sincs belátni azt, hogy a kis Magyarország részére igenis túínagy az egyetemek száma. A közgazülése 19 3 U március 21-én, szerdán. 15 dasági egyetemet ikell most (megszüntetni, amely egyetem eddig a legnagyobb produkciót adta. A -közgazdasági egyetemnek ugyanis eddig 10.000 hallgatója volt és azoknak, akik onnan kikerülteik, csak 3%-a nem kapott alkalmazás,t, míg a többi egyetemek a proletariátust szülik. A közgazdiasági egyetem hallgatói kaptáik és kapnak alkalmazást. Mégis most, amikor nekünk szükségünk van rá, hogy Magyarország jövője érdekében előtérbe helyezzük a közgazdasági kérdéseket, éppen ezt az egyetemet akarják önök megszüntetni. Ez tisz.ta »abderitizmus« az egész vonalon. A miniszter úr azt mondja, hogy meg akarja menteni a közgazdasági egyetemet. Ha a miniszter úr meg akarja menteni, fordítva kellett volna eljárnia. Ügy tudom, hogy a Műegyetemen a közgazdasági szakosztálynak 40 tanára és összesen 26—28 hallgatója van. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Négy tanára van, egy .állandó szabadságon!) Tessék ezt megcáfolni. (Felkiáltások jobbfelől: Tévedés! — Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Négy tanára van!) Annál inkább! Akkor ellene beszél a miniszter úr a javaslatnak, mert a négy tanárt még inkább lehetett volna beosztani a közgazdasági egyetembe. (Hóman Bálint vallás- és köz ok tatásügyi miniszter: Az lesz. Be lesznek osztva!) Bocsánatot kérek, én nem értem ezt. Vagy átviszi a miniszter úr a közgazdasági egyetem összes tanárait, ami nem valószínű, (Felkiáltások jobbfelől: Nem!) — nem meri azt mondani a miniszter úr, hogy ez meglesz — tehát mondom, vagy átviszi őtket a, maguk egészében, úgyhogy megmarad ez a kar, amely eddig teljes egészélben kitűnően bevált a közgazdasági tudás terjesztése .tekintetében, vagy pedig nem viszi át^ őket. Ha nem viszi át őket, akkor egyszerűen el fogja senyveszteni azokat az eredményeket, amelyeket ez az egyetem eddig produkált. Tegyük fel, hogy Matlekovics Sándor még élne és ő ülne a 'miniszter úr helyén. Azt hiszem, Jiogy Matlekovics Sándor ilyen törvényjavaslatot nem terjesztett volna a Képviselőház elé. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem gondolkoztam rajta!) Azt hiszem, a miniszter úr maga sem hiszi, hogy Matlekovics Sándor ezt megtette volna, mert ő Magyarországnak, Európának, sőt az egész világnak egyik legnagyobb közgazdásza volt és már abban az időben méltányolni tudta a közgazdasági tudást, amikor az Magyarországon még csak az embrió állapotában volt. Sokan ülnek még itt Matlekovics tanítványai közül. Soha nem történt volna meg az, ami most történik, ha Matlekovics befolyásával ebben a kérdésiben felszólalhatott volna. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Ez az én érvelésem nem új. Az 1932/33. évi budget tárgyalása alkalmával már felvetettem ezt a kérdést. Akkor Karafiáth volt az önök minisztere. Megtörtént velem a Házban 33 éves működésem után az a csoda, hogy a többség felszólalásomat a legnagyobb szimpátiával kísérte (Felkiáltások jobbfelől: Most is!) és nekem minden tekintetben igazat adott abban, hogy nem szabad feladni a közgazdasági egyetemet. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most is igazat adunk!) Bocsánatot kérek, tessék csak megnézni azokat a közbeszólásokat. amelyek itt elhangzottak. A legnagyobb és legszeretetreméltóbb közbeszóló Jánossy Qá-