Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. kolai és egyetemi tanárok egész kollégiuma egy^ ankéton adjon kifejezést a maga elgondolásának. Tudomásom van arról, hogy a miniszter úr ennek a törvényjavaslatnak nyers tervezetét megküldötte az egyházi főhatóságoknak, megküldötte a különböző tanáregyesületeknek, hogy azok is hallassák szavukat. Sőt ezen az ankéten jelen volt a szülői társadalom egy kiváló és méltó reprezentánsa, a Szülők Egyesületének , alelnöke is. Ez a) törvényjavaslat tehát igen alapos előkészítő fázisokon ment át, amíg ide került. Ezeknek a szaktestületeknek a konzuliumához csatlakozott még a sajtó kísérőzenéje is, mert hiszen a miniszter úr nem csinált titkot a maga reformtervezetének alapélveibőU hanem a sajtó nyilvánosságának rendelkezésére bocsátotta és ennek nyomában a napilapoknak és a szaksajtónak egész kritikaáradata is kísérte ezt a törvényjavaslatot, ami természetesen vitathatatlanul bele is folyt a törvényjavaslat egyes intézkedéseinek megfelelő kiformálásába. Mondom tehát, ez a törvényjavaslat nem az élettől elvonatkoztatott elméleti munka, hanem úgy érzem, hogy magának az életnek a hajtása, magának a társadalomnak a kategorikus imperativusa. Általában egy ilyen korszakos törvény megalkotásánál soha sem lehet elzárkózni a korszellem, a társadalom közhangulatának nagy befolyása elől. Az 1924. évi törvényjavaslatot sem incidentaliter szedte elő az akkori nagy kultuszminiszter az ő maga egyéni ambiciójának tárgyaképpen az asztalfiókjából, hanem az 1924. évi törvényjavaslatot is a kor hangulata szülte. 1924-ben jóval a háború után voltunk, alig három-négy esztendővel azelőtt omlott össze az országés már kezdtünk gondolkozni a háború tanulságairól, kezdtük levonni a konzekvenciákat. Láttuk, tapasztaltuk a háború folyamán, hogy a természettudományoknak, a reális ismereteknek a haditechnikán keresztül micsoda történelemformáló szerepe volt a világháború alatt. Ez az ország a háború következtében összeomlott és itt állottunk egy csonka ország határai között, itt állottunk függetlenül ugyan, de egy szörnyűségesen nagy feladat, a revízió feladata előtt. Ereztük, hogy megszűnt az Ausztriával való kapcsolatunk,, éreztük, hogy most már a magunk lábán kell megáJlnunk és éreztük a közvetlen kapcsolat szükségét a világ nagy vezető népeivel, a németekkel és a győztes franciákkal és angolokkal. Ez a szükségérzet szülte azután az 1924-i törvénynek azt az intézkedését, hogy a modern nyelveknek a múlttal szemben feltűnően tág jfceret biztosított a középiskolai oktatás keretében, mégpedig a klasszikus műveltség, a klasszikus nyelvek rovására. Valljuk meg őszintén, akkor az volt a lélektani hangulat az országban, hogy mindenkiből minél előbb technikai szakember legyen és úgyszólván minden magyarból egy-egy diplomatát teremtsünk és ezeknek szakműveltségét, nyelvtudását minél előbb a legnagyobb magyar cél, a revízió szolgálatába állítsuk. T. Ház! Ezt a törvényjavaslatot három motívum szülte. Az első indító ok, amely létrehozta a törvényjavaslatot, szervezeti, a második tanulmányi, helyesebben világnézeti, a harmadik pedig szociálpolitikai. A törvényjavaslat létrejöttének első indítéka azért szervezeti, mert, amikor az 1924-i törvény alapján kiépült az új középiskolai rendszer, mindenki érezte, hogy az az iskolarendszer bizony nagyon komplikált, mindenki érezte, hogy valamikép a ülése 193A. évi április 17-én, kedden. 225 német iskolarendszer útvesztőjébe tértünk, amely túlságosan szétágazó volt, túlságosan szétforgácsolódott, annyira, hogy maguk a németek panaszkodtak miatta és kiáltottak fel sokszor elkeseredetten, hogy: »Die Zersplitterung ist die Fluch unser modernen Bildung«, a szétforgácsolódás a mi modern műveltségünk és iskolarendszerünk átka. Tényleg az 1924. évi törvény valami hat-hétféle iskolatípust teremtett meg külön tanulmányi irányzattal, egészen mereven elkülönítve egymástól, úgyhogy olyan iskolai székhelyeken levő tanulók, ahol más iskola nem volt, bizony valamennyien egy tanulmányi irány követésére voltak kényszerítve. Mi következett ebből? A társadalom nem nyugodott bele ebbe a megkötöttségbe, egyszerűen talpára állt a szülők serege és amelyik városban egyedül humanisztikus gimnázium volt, kikövetelte a görög nyelv elhagyását és így megteremtette a reálgimnáziumi típust, ahol pedig csak reáliskolával rendelkezett egy vidéki város, ott pedig szintén a szülői mozgalmak miatt, kénytelen volt a kultuszkormány bevezetni a latin nyelv oktatását és így közvetve maga a társadalom formálta ki a reálgimnáziumi típust. Az iskolai rendszer bonyolult szövevénye helyett egyszerűséget akar látni a társadalom. A középiskola fejlődése számára tehát az élet ásott medret. A miniszter úr, nagyon helyesen, megsejtette az ezekből a tünetekből és jelenségekből levonandó konzekvenciáit, idehozta ezt a törvényjavaslatot, hogy merészen, a külföldtől függetlenül megteremtse az új magyar egységes középiskolai típust, amelyről, őszintén szólva, talán tudat alatt, de valamennyien sokszor álmodtunk. A második motívum, amely létrehozta ezt a törvényjavaslatot, tanulmányi, illetőleg világnézeti. 1924 óta tíz év telt el és a társadalom gondolkozásában is bizonyos fordulat állt be a középiskola feladatai tekintetében is, A társadalom ma már bizonyos távlatból tekinti a háborús eseményeket és a háborúutáni törvényalkotásokat is. A társadalom történetszemlélete ma egy kissé higgadtabb, a társadalom a középiskolától ma nem egyoldalú szakszerűséget és a modern filológiának esetleg túlhajtását kívánja. Módosult a társadalom elgondtolása ebben a vonatkozásban, a középiskola célkitűzésével szemben is. Ügy érzem, — és ezt a miniszter úr is megérezte és le is vonta a konzekvenciáját a törvényjavaslatban — hogy a társadalom szeme előtt ismét a régi ideál lebeg, a jellemképzés és a tanulók magyar, nemzeti lelkének a kiformálása, ez a legősibb és örök ideálja a nevelés tudományának. Ma már kétségtelen, hogy ia hangsúly ezen, a nemzeti, a nacionalista nevelésen van. Ma már nem csupán technikai szakembereket akarunk nevelni. Azokat is akarunk, pilótát is akarunk, de megköveteljük, hogy annak a pilótának a lelkét odafenn a magasságban a motorja mellett is öntudatos és fanatikus nemzeti érzés hevítse. (Úgy van! jobbfelőL) Elvégre a technikai szaktudást megadják a szakiskolák, megadja az élet, azt mindenki megszerezheti a maga pályáján, de az erkölcsös jellemet és az emelkedett, nacionalista öntudatot a középiskola csepegteti be az ifjú lelkébe az alaitt a nyolc fogékony esztendő alatt, amit az ifjú az iskola padjai közt eltölt.Ne méltóztassék ezen mosolyogni és ne méltóztassék anachronizmusnak tekinteni, ha mi most a naiciorjalizmus elvét baoigsúlyozzuk ki az új középiskola vezető pedagógiai elve 33*