Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

224 Az országgyűlés képviselőházának 261 gróf Tisza István emlékével kapcsolatosan megörökíttessenek. »Lélekharang jajgatása kíséri vándorútján a magyarságot. Nádasdy és Zrínyi, Thököly, Bercsényi, Batthyány Lajos, Kossuth, Perényi és az aradi tábornokok, ők és mások, százan és százan a magyar gondolat ánkarnációi voltak, végig akarták gondolni ezt a szép, szomorú gondolatot és ezért hóhérkéztől vagy bujdosás­ban kellett meghalniok. Az októberi forradalom első áldozata a legigazabb magyar ember lett. Az összeomlott régi Magyarország óriás romjai állottak oda katafalknak legnagyobb fia, gróf Tisza István teteme alá.« »Nem máról holnapra termett: alakján ezer esztendő dolgozott. Hozzáfoghatok csak azok le­hettek, akik századok óta útrakeltek. Magyar­ságát Pusztaszerről hozta, lovagiasságot az Ár­pádok udvarában tanult, ereje, virtusa a fekete seregben izmosodott ki, hátét a reformátorok gyújtották fel, látni, Bethlen Gábor tanította, hideg szenvedélye Széchenyiből rögződött bele. Minden benne volt, ami magyar, még a végze­tünk is. Benne megnőve és elbukva önmagun­kat látjuk. A múlt nagy kongó boltívei alá te­metjük őt és imádkozunk, hogy halott kezében ne vigye el a jövendő parányi piros virágát.« Az ősi magyar erények, a magyar lovagias­ság, a hősi bátorság, a vasaikarat, az önfelál­dozó hazafiság sokszor méltatlanul elkoptatott fogalmai új patinát kapnak gróf Tisza István szobrán. Amíg élt, atlaszi vállain biztosan hordozta a magyar Glóbust s most, halála után, ércbe­öntött alakja áll őrt a magyar Duna partján. Gigászi bronzalakja hatalmas felkiáltójel itt az Országháza előtt, minden idők politikusainak a történelmi felelősségérzetről, de örök me­mento a nemzetnek is, hogy tanulja meg idejé­ben felismerni azokat, akiket a Gondviselés hivatott vezéreivé kijelölt. Elete a magyar éjszakákon messze világít. Mártírhalálának tragikus fénye tisztánlátóvá tette a magyart. A feltámadás első tavaszi hir­nökei, a nemzeti ujjáébredés az ő vérével ön­tözött^ földről sarjadnak. Példája éltető eszmévé nemesült, politikája történelemmé, élete magyar mithosszá, halála magyar feltámadássá. {A képviselők elfoglalják helyeiket.) Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr levelét, amely hen a házszabályok 142. §-ának (2) bekezdésére való utalással az 1934—35. évi hivatalos statisztikai munkatervről szóló jelen­tás tárgyalásának tartamára megbízottjaként Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtit­kár urat bejelenti. A Ház ezt tudomásul veszd. r Bejelentem a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünkön a napirend megállapítása után a bel­ügyminiszter úr írásbeli választ ad: 1. Ra­kovszky Tibor képviselő úrnak a tiszaföldvári főbírónak egy táncmulatság betiltása tárgyá­ban hozott határozata miatt folyó évi január hó 17-én és 2. Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a mátészalkai községi választások aniatt folyó évi február hó 21-én előterjesztett interpellá­cióira. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr jelentését, amelyben közli, hogy a zúgirá­szatról, valamint a magyar tengerhajózási vál­lalatok kedvezményeiről szóló s az országgyű­lés két Háza által alkotott törvények, mint 1934. évi III. és IV. tc.-kek az Országos Tör­vénytárban kihirdettettek. . ülése 19$ If, évi április 17-én, kedden. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a Felsőház elnöké­nek átiratát, amelyben tudatja, hogy a Felső­iház az önkormányzati háztartási rendelkezések hatályának meghosszabbításáról szóló törvény­javaslatot a Képviselőház szövegezése szerint változtatás nélkül elfogadta. A bejelentést a Ház tudomásul veszi s az ily módon létrejött törvényt további alkotmá­nyos eljárás céljából a miniszterelnök úrhoz fogom áttenni. Bemutatom a Felsőház elnökének egy to­vábbi átiratát, amelyben tudatja, hogy a tör­vényhatósági és községi üzemekről, Kiskunfél­egyháza megyei városhoz, Makó megyei vá­roshoz pénzügyi ellenőr kiküldéséről s végül a Sió szabályozásával kapcsolatos területi át­csatolásokról szóló jelentéseket a Felsőház letár­gyalta, elfogadta s azokat országos határozat erejére emelte. A bejelentést a Ház tudomásul veszi, a ho­zott országos határozatokról pedig a belügy­miniszter urat értesíteni fogom. Napirendünk szerint következik a középis­koláról szóló törvényjavaslat (írom. 718, 722.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Madai Gyula képviselő úr, aki előző ülésünkön beszédének elmondására halasztást kapott^ Madai Gyula képviselő urat illeti a szó. Madai Gyula: T. Ház! (Halljuk! (Halljuk!) Régi vitakérdése a neveléstudománynak, váj­jon a nevelés célkitűzésére ki a hivatott, a tu­dósok-e, az elméleti és gyakorlati pedagógusok, vagy pedig a társadalom, amelynek fiait ne­veljük és amelynek számára neveljük azokat. Az bizonyos, hogy a különféle nevelési irány­zatokat, a különböző korokban a nagy peda­gógusok, nagy neveléstudományi gondolkozók nevével szoktuk megjelölni. Comenius szeme előtt példának okáért a vallásos ember eszmé­nye lebegett; Locke a tökéletes társadalmi em­ber kiformálásáról álmodozott; Rousseau a ter­mészeti embert akarta az iskola vegylombikjá­ból kiemelni, hogy a benne rejlő különböző ké­pességeket természetes úton engedje kifejlődni, úgy, mint ahogy a növényzetet kiformálja a napsugár és a levegő; Pestalozzi az összhang­zatos emberi lélek kiformálására törekedett, míg a kor nagy pedagógusa és követői — mert hiszen egész iskolát teremtett — Herbart már magasabb régiókba emelkedik és a nevelés cél­jául az erkölcsös jellemnek és a jóra hajló aka­ratnak a kiképzését jelölte meg. Ez a vitakér­dés valószínűleg századokon át fogja még fog­lalkoztatni az emberiséget. Minden iskolaügyi reform ki fogja hívni azt a vitát, hogy a nagy neveléstudományi el­vek meghatározására ki a leghivatottabb, a pe­dagógusok-e vagy pedig maga a társadalom, illetőleg az államhatalom. A miniszter úr tör­vényjavaslatában és annak indokolásában, úgy érzem, a felé a felfogás felé hajlik, hogy nem emberek által megalkotott dogmák szerint akarja a maga reformját megvalósítani, hogy nem hatalmi szóval akar középiskolai refor­mot teremteni, hanem súlyt helyezett arra, hogy ennek a reformtörvényjavaslatnak elő­készítése igen alapos retortákon menjen ke­resztül. Közvetlen tudomásom van arról, hogy a miniszter úr nem csupán a maga szakköze­igeit, nem csupán az Országos Közoktatásügyi Tanácsot hallgatta meg, mem csupán velük tár­gyalta meg ennek a törvényjavaslatnak vezető szempontjait, hanem módot adott arra is, hogy elméleti és gyakorlati pedagógusok, a középis-

Next

/
Thumbnails
Contents