Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

14 Az országgyűlés képviselőházának í sam is azt mondotta, hogy az Állatorvosi Főiskolát egyesítik a Műegyetemmel. Nem a Műegyetem technikai szakosztályaival egyesítik az Állatorvosi Főiskolát, hanem a mezőgazdasági fakultással, illetőleg a mezőgazdasági osztállyal együtt alkot az Állatorvosi Főiskola közös fakultást. Ami magát a kérdés lényegét illeti, az Állatorvosi Főiskola, mint ezt annak sok éven át kiváló rektora, dr. Hutyra ismételten elmondotta különböző beszédeiben, a mezőgazdasággal kapcsolatos orvosi tudományokkal foglalkozik. De nemcsak abból a talán teoretikus vagy még inkább financiális okból, hogy rokontárgyakat adnak elő ezen a két fakultáson, hanem főleg abból a gyakorlati okból, hogy a mezőgazdaságot kétségtelenül elsősorban érdekli az állategészségügy, az állategészségügy orvosi szolgálatát pedig az Állatorvosi Főiskola végzett növendékei látják el. Az állattenyésztés — azt hiszem, ezt nem nekem kell elmondanom — igen fontos a mezőgazdaságban s azt sem kell elmondanom, hogy az állat és állati termékkivitel messze meghaladja jó és rossz gazdasági években is például búzakivitelünket. Befejezésül legyen szabad rámutatnom arra, hogy ezen az új egyetemen közös atmoszférában nőnek majd fel a gazdasági termelés összes tényezői. Azt hiszem, módjuk lesz ott felismerni közös rendeltetésüket és ráeszmélnek majd sorsközösségükre. Ezzel talán elérjük azt, hogy az életben is megteremtődik az a harmónia a termelés három főága között, amely a magyar gazdasági élet fejlődésének és a politikai nyugalomnak is, éppen ilyen válságos időkben, elengedhetetlen feltétele. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadom. (Élénk, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! Az előadó úr beszéde a régi római és görög rétorokra emlékeztetett engem, akik gyönyörűen fel tudták építeni szónoklataikat abban az időben, amikor a szónoklás a legnagyobb tudomány volt, amikor azonban lehetőleg arra koncentrálták figyelmüket, hogy szép legyen az előadás, de nem mentek nagyon a dolgok mélyére. Amint a régiek mindig az Odisszeára és az Iliászra hivatkoztak, az előadó úr is hivatkozott itt a régi nemzetgazdákra: Smith Ádámra és Ricardora, úgy érvelve, hogy ezek már eltemetett nagyságok, hogy ezek gondolatai ma már nem érvényesülnek a közgazdaságban, mert ma már az autarchia gondolatai és effélék érvényesülnek. Erre csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy az, amit a közgazdaságnak ezek a kimagasló oszlopai mondtak, örökéletre megmarad és ha egyes pontjaik kiegészíttetnek is, a közgazdaság alapját mégis csak ezek a férfiak állapították meg a mi számunkra. Arra az álláspontra sohasem szabad helyezkedni, hogy ezeknek a férfiaknak az elgondolásai nem maradnak meg. Ezt tagadom: állítom, hogy a mai közgazdasági felfogás egy téves irány, amely nagyon hamar kátyúba fog jutni, abban a pillanatban, mikor a nemzet látja, hogy nem lehet más irányt alapul venni, mint azt az irányt, amelyet ezek a régiek megállapítottak, a szabadság irányát, a szabadkereskedelmet, a szabad mozgást, minden tekintetben a szabadságot, de nem a szabadosságot. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Amint látom, Bud János t. '54- ülése 1934 március 21-én, szerdán. ! képviselőtársam ebben velem teljesen egyetért, j jóllehet politikailag, mint ellenfelek voltunk I itt egymással szemben. T. Képviselőház! Egyszer már egyik beszédemben felemlítettem, hogy Magyarországon egy fontos dolog van s ez az, hogy jól kell indokolni tudni. Nem az a lényeg, hogy az országra mi hasznos és mi előnyös, hanem az, — akármilyen rossz is az idea — hogy azt jól meg tudják indokolni, s akkor az határozottan törvényerőre emelkedik. Bocsánatot kérek, visszapillantást vetek a legutóbbi tíz esztendőre. Méltóztassanak megvizsgálni azokat a kérdéseket, amelyek az utóbbi tíz esztendő alatt a törvényhozás asztalára kerültek, méltóztassanak egybevetni az ellenzék munkáját, az ellenzék véleményét és méltóztassanak most tíz év után levonni a konzekvenciákat. Be kell ismerniök, hogy legtöbb esetben az volt igaz, amit mi mondtunk innen, az ellenzéki padokból. Sajnos, az országnak nagyon meg kellett keserülnie azt, hogy az ellenzéknek semmiféle szava, semmiféle befolyása nem volt Magyarország politikájába, Magyarország gazdasági életébe és különösen Magyarország financiáiba. T. Ház! Kénytelen vagyok ajkaimra szordinot tenni és eltérek eredeti elgondolásomtól, látva azt, hogy mindkét egyetemen mozgolódik az ifjúság és Ő akarja előírni a törvényhozásnak, hogy mit csináljon. (Farkas Elemér előadó: így van!) En ugyan ellenzem azt, amit a miniszter úr proponált és a legerősebb érvekkel oda fogok ihatni, 'hogy lehetőleg meggyőzzem őt. — ha lehet — arról, hogy ebben az egy javaslatban — mert a többiekben mindannyian egyek voltunk — az irány téves; ez azonban nem adja meg az ifjúságnak azt a jogot, hogy a törvényhozást terrorisztikusan más irányba akarja, befolyásolni. Ez az ifjúság valamikor a mi helyünkre lép és itt a törvényhozásban foglal majd helyet. Kérdem, jól esnék neki, ha az akkori ifjúság felállana és a törvényhozás autoritását kétségbevonná? Ezt a törvényhozásnak nem szabad tűrnie. Ezért teszek szór din ót az ajkaimra és ezért nem leszek olyan éles, mint akartam lenni ebben a kérdésben, mert nem akarom segíteni ezt az irányt. Nem úgy van, amint Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam mondta; nem mindig ideális irányba mentek elődeink és sokszor eltértek Kossuth és Deák tradícióitól. Elismerem, hogy a legtöbb esetben ezen az úton mentek, de azt is el kell ismernünk, hogy ettől sokszor el is tértek. Nem láttam mindig azt, hogy be tudták volna dugni fülüket azok előtt, akik őket bizonyos politikai irányban fel akarták heccelni. Az egyetemi hallgatók bojkottját és az ő befolyásukat a törvényhozásra tehát perhorreszkálom és remélem, hogy ebben a tekintetben pártkülönbség nélkül egyek vagyunk. Már régi harcosa vagyok ennek a Háznak, tehát már régóta tudom, hogy itt egy úgynevezett mechanizált többséggel van dolgom. Nagyon jól tudom, hogy mi beszélhetünk itt, amit akarunk, ez csak kutyaugatás a mennyországba, önök azt csinálnak, amit akarnak. (Bud János: Azért fogadtam el én is a képviselő úr javaslatait!) Nem mindig annak van igaza, akinek hatalom van a kezében. (Bud János: Hányszor elfogadtam a képviselő úr javaslatait!) Sajnos, a t. volt miniszter úr lényegében nem fogadta el azokat. Méltóztassék elhinni nekem, és a t. képviselő úr maga is be fogja vallani. hogy jobb lett volna, ha javaslataimból többet fogadott volna el, mint amennyit elfogadott.