Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. -' tást jelent. Természetesen a gyorsírás eminenter gyakorlati tudás, amelyet nem elméletileg kell tudni,'már pedig ha az alsóbb osztályokban kötelezővé is tétetik a gyorsírás, még mindig nem fogja tudni a tanuló úgy elsajátítani, hogy az életűén meg tudjon felelni a kívánalf máknak. Ezt a tudást ifjúsági gyorsírókörökben lehetne tovább gyakoroltatni a felsőbb osztályokban. Szó esett a vita során a testnevelésről is. Régi latin közmondás: mens sana in corpore sano. Az egyház sohasem volt a testnevelésnek ellensége, ahogyan bizonyos baloldali körök ezt beállították. Az egyház szerint a természeti törvény, amely felette áll minden törvénynek, parancsolja, hogy az ember vigyázzon testére es ápolja. Sőt az egyház továbbmegy, a testről azt mondja, hogy a Szentlélek temploma. Senki nagyobb méltóságot nem adott tehát a földön a testnek, mint éppen az egyház. Az egyház . egyet kárhoztat; ez a túlhajtott sport, a sportőrület, (Jánossy Gábor: Igaz!) amely már nem neveli, hanem tönkreteszi a testet. Az egyház egyet mond: nem a test minden, hanem a testr nél magasztosabb és fennköltebb a lélek, amely a testnek életet ad. T. Ház! Én is köszönöm Krüger Aladár t. barátomnak, hogy rámutatott a középiskolai oktatásban és nevelésben a hit- és erkölcstan fontosságára. A javaslat megokolása is rámu. tat a jellemképzés fontosságára, és az új kor ezen a téren állította rá a nevelés kocsiját a hibás vágányra. Az úgynevezett laikus morál, amely elválasztotta az erkölcsöt a hittől, amely azt mondotta, hogy a technikai tudás egyúttal jellemképzés, végzett e téren végzetes rombolást, pedig ha többre nem, csak magára a világháborúra vagyok bátor rámutatni, amikor kitűnt, hogy az okos embernek jó, jellemes és erkölcsös embernek is kell lennie, mert a tudás "" az ember kezében emberpusztítássá is válhatik, (Ügy van! a jobboldalon.) ha nem párosul a lélek nemességével. (Jánossy Gábor: Nem a sokaság, hanem a lélek tesz csodadolgokat!) Természetes, hogy száz százalékban aláírom, amit Krüger Aladár t. barátom mondott, hogy tudniillik a középiskolába az egyházak legjobb papjaikat tegyék. A vallás nem lehet formalizmus, hanem a vallásnak életnek kell lennie, és hogy ezzé legyen, olyan emberek kezéből kell kikerülnie annak a fiatal léleknek, akiknek életéber. a vallás szintén nem formalizmus, hanem meggyőződés és élet. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) T. Ház! Itt kénytelen vagyok ismét rátérni Wolff Károly t. barátom cikkére, aki azt az állítást kockáztatta meg cikkében, hogy (olvassa): »Alkalmas-e az ilyen reform a jellemképzés elméleti biztosítására, mikor a gyakorlati közélet a legaggályosabb mértékben tárja elénk a jellemtelenség prosperálásának lehetőségét. (Jánossy Gábor: Azért kell!) A politikai h függőség, az érdekhajhászat^az állásokért váló versengés, a hatalmi tényezők bizantikus töms jénezése nem olyan gyakorlati példa, amely alátámaszthatná az iskolareformot.« En azt szeretem, hogyha valaki ilyen vádat emel, akkor azt a vádat konkretizálja, mert még sem lehet azt állítani, hogy a magyar közéletben a jellemtelenek prosperáljanak. Mert ha körülnézünk Európa közéletében és nézzük Európában a parlamentek életét és azok eseményeit, akkor azt kell mondanunk, hogyha itt-ott nálunk is voltak botlások és kívánnivalók, bátran megálljuk a versenyt közéleti tisztaság és morál dolgában. (Ügy van Ügy van!) Altalánosülése 193U. évi április 12-én, csütörtökön. 217 ságban odavetni a publikum közé egy ilyen vádat vagy sejtetést: ez nézetem szerint nem egyezik meg éppen azzal az erkölcsi felfogással és világnézettel, amelynek harcosa volt egy emberöltőn át Wolff Károly, ö is érezte, hogy tovább ment. mint szerette volna és le akarta tompítani cikke végén állításainak élét, mikor azt írta, hogy lesznek talán olyanok, akik azt mondják, hogy egy beteg ember rémlátásai azok, amiket cikkében megállapít. Mondom, vádat mindenkor illik konkretizálni, mert csak akkor állhat meg a vád, ha konkretizálják. De amikor általánosítok, és a köztudatba belopok egy ilyen sejtést, az többet árt, mint használ. Még akkor sem volna szabad megtenni^ ezt, ha annak alapja volna, de nincsen alapja. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Még egyet: Petrovácz t. barátom is ebben a kérdésben kifogásolta a javaslat tendenciáját. Nézetem szerint a javaslat nagyon helyesen teszi, amikor a jellemképzésre és a kötelességtudásnak a tanulókba való belenevlésébe helyezi a fősúlyt, mert ebben a kérdésben kívánni valók voltak a magyar nevelés körül. Ebben például a németek sokkal előbbre voltak. Kötelességtudás legyen az első minden téren, a magánéletben, a családi életben, a társadalmi és hivatali pozícióban, de a közéletben is. Itt rátérek Kornis^ Gyula t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére, amelyet hangoztatott, tudniillik, hogy szükséges bizonyos külpolitikai nevelést is adni annak a fiatalembernek. Elismerem, sokszor és sokban megboszszulta magát az, hogy a magyar azt gondolta, hogy a magyar glóbuszon kívül nincs világ. (Jánossy Gábor: El is volt zárva Ausztria miatt a külföldtől! — Tóth Pál: Extra Hungáriám non est vita!) Azért Ausztrián keresztül meg lehetett volna látni a világot, ha a nevelés erre súlyt helyezett volna. (Jánossy Gábor: Vérünket szívta mindig! 400 évig!) Egyet kénytelen vagyok megállapítani: egy bizonyos állampolgári nevelést már a középiskolában is kell adni annak a fiúnak, hogy tudja, hogy a közélettel, embertársaival, a magyar állammal szemben is kötelességtudásra van szüksége. Egy .típust ki kell irtani. a magyar közéletből: a magyar hidalgó típusát. Ami a magyar beamtert sokszor szembeállítja a publikummal, — amit lelketlen demagógok kihasználnak IVA £LZ H típus, amely azt gondolja, hogy Őérette van a köz és nem ő a közért. (Jánossy Gábor: Nem típus, csak kivétel!) A magyar hajlamos erre. Tessék megnézni: sokszor egy magyar bakter azt gondolja, hogy ő mint köztisztviselő, úr, pedig nem úr, hanem szolgája a köznek. Erről a mentalitásról nézetem szerint le kell nevelni a fiatalságot s erős szociális érzést kell belenevelni. Nem egyszer panaszkodunk, hogy nem kívánatos elemek járszalagjára kerültek a tömegek a múltban. Ennek sokszor a magyar intelligencia is oka volt. (Ügy van! jobbfelől.) A magyar intelligenciának 100%-ig magáévá kell tennie a tömegek szociális, gazdasági érdekeit, s akkor a tömegek maguktól el fogják őket ismerni vezetőknek. (Jánossy Gábor: Ügy van! A magyar értelmiség elhanyagolta a falut!) Ha ma nézem a gyermekeket,^ azt látom, hogy meglehetősen puha nemzedék kerül ki a szülők kezei alól, már pedig a mai élet viharai közt — mert nem élünk minden téren szélcsendes időket — csak keménykötésű karakter és embertípus állja meg a helyét. Ilyen irányban kell haladnia nevelésünknek főleg