Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

216 Az országgyűlés képviselőházának 260. títsa el a magyar publikum. Sok mindent lehetne rekrkninálni a múltból, és meg kell állapítani, hogy sok minden nem következett volna be, ha a mi tisztviselőink tudták volna az itt élő nemzetiségeink nyelvét. Éppen ezért én fordítva járnék el a pedagógiai politikában: a világnyelveket fakultatív tantárgyaknak venném, kötelező tantárgyakká pedig elsősorban ezeket a nyelveket tenném nemcsak a közép-, de a polgári iskolákban is. T. Ház! Most már rátérek a beszédem tulajdonképpeni gondolatmenetére. Érdekes dolog megfigyelni, milyen élénk érdeklődést váltott ki ez a javaslat. Az ellenzék hiánya a vitában annak a bizonyítéka, hogy ő sem tud a javaslat ellen felhozni kézzelfoghai«ó és stichhaltig bizonyítékokat. (Kóródi Katona János: Hol az ellenzék?) Ebben a kérdésben tulajdonképpen az egész Ház egy véleményen van, és kell is, hogy ilyen nemzeti kérdésekben ne válasszon el bennünket a pártpolitika. De látszott ez az érdeklődés a sajtóból is, amelyben a legkülönbözőbb rétegekből foglalkoznak vezető férfiak ezzel a kérdéssel, kapcsolatban a nevelés és a tanítás problémájával. Magától értetődő, hogy minden világnézet, minden mozgalom és szellemi áramlat, amely jogcímet igényel arra, hogy létezzék, hogy :

v

vője legyen, mindig az ifjúsággal foglalkozott. Erre veti rá magát a kommün izmus, erre vetette rá magát a marxizmus. Természetes, . hogy a nemzeti gondolat is

t a nemzeti irány is az if júságot tartja szem előtt, mert akié az ifjúság, azé a jövő. Sajnálom, hogy Wolff Károly véleményét erről a kérdésről nem itt a Házban mondotta el. hanem egy napilapban adott intervjúban, illetve cikkben, mert szerettem volna megfe-, lelni azokra a megállapításokra, amelyeket ott tett. Mondom, nem itt a Házban, hanem a Házon kívül hangzott el az a megjegyzése, hogv ez a javaslat nem időszerű. Aláírom azt a tételt, hogy^ egy gyengébb' középiskola jobb a folyton változó középiskolánál, mert a folyton változó iskola ma lerombolja azt, amit tegnap épített. Különösen a nevelésnél és a tanításnál nem lehet kísérletezni, mert a gyermek nem kísérleti nyúl. Meg kell állapítanom azonban ezzel szemben azt, hogv úgy a tanárok, mint a szülők, de a tanügyi kérdések iránt érdeklődő minden faktor is régóta hangoztatja annak sznkségessép-ét, hop-v jöjjön egy középiskolai reform, amely a sokféleséget próbálja egy nevezőre hozniÉn csak egyre mutatok rá. Egy állami tisztviselőt áthelyeztek. Véletlenül abban a városban, ahová helyezték, egy más típusú iskola volt. mint ahonnét jött és nem tudta, mit csináljon gyermekeivel, hogyan csináljon javíttatásokban rendet, hogyan állítsa be őket ennek a városnak más típusú iskoláiba. _ T. Házi Ami szükséges, az időszerű. Elég baj, hogy eleink a béke jó idejében sok reformot elmulasztottak és itthagyták a magyarságot nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is kiénítetlen sáncok nélkül és így kell a magyarságnak szembeállania azokkal a problémákkai. ameivpk rászakadtak. Szóba került a vita során az is, hogv a mai középiskola agyontömi a gyermekek fejét mindenféle tudnivalóval. Káth Zsigmond, a Kúria volt elnöke egy cikkében odáig nient, hogy magában a törvényben 'kívánta megállapíttatni azt a tananyagot, amelyet a tanár kénytelen legyen betartani és amelynél többet nem tanít-; hat. Tisztelettel megjegyzem, hogy ez a kíván- > ülése 19SU. évi április 12-en, csütörtökön. ság kissé mégis messze megy. Hogy a tanár, különösen az ambiciózus tanár ne tekintse egyetemi katedrának az ő középiskolai katedráját, hanem maradjon meg annál a tananyagnál, .amelyet a tanterv előír, az az iskolafelügyelet dolga, annak a feladata, hogy a sztratoszférából visszarángassa <a való élet talajára azt a túllelkes tanárt. En azonban egy dolgot tapasztalok, t. Ház: a gyakorlati 'élet azt mutatja, hogy a mai gyermekek idejét túlságostan lefoglalják. A tanulónak nincs ideje arra, hogy mindazt, #

amit az iskolában hallott, odahaza megtanulja, mert a délutánját a késő esti órákig lefoglalják, úgyhogy este lesz, mire a gyermek holtfáradtan hazaér. (Fáy István: Ügy van!) Ezen segíteni kell. A gyermeknek időt kell hagyni arra, hogy megeméssze azt az anyagot, amelyet a tanár előadott. (Ügy van! a jobboldalon.) De időt kell hagyni a gyermeknek arra is, hogy kipihenhesse magát, T. Ház! Ma már nem sporadikus, hanem úgyszólván mindennap, visszatérő jelenség á diáköngyilkosság. Ez arra mutat, hogy sok az ideges, beteg gyermek, mert csak a beteg idegzetű gyermek dobja el magától az életét. Igaz, hogy ez csaJk reflexe annak az idegességnek, amelyet főleg ta gazdasági bajok és nélkülözések, a bizonytalanság érzete idézett elő a szülők lelkében. A szülők lelkéből t

verődik ez rá a gyermekek lelkére, de folyománya ez annak a metódusnak is, amely a gyermektől reggeltől késő estig elveszi az idejét és nejm,.ßid neki módot arra, hogy tanuljon és pihenjen. Arra az állításra, tfiogy a mai iskola több anyagot kíván, mint a régi, én, aki szintén tanítottam, azt vagyok kénytelen megállapítani, ha visszagondolok a "mi időnkre: hogy a mi időnkben sokkal nagyobb és bővebb volt .az érettségi anyaga, mint amennyit ma kívánnak a tanulótól és regyáltalán a tárgyakból évközben is nagyobb anyagot volt kénytelen megtanulni^ és átrágni a gyermek ^mint amennyit ma kívánnak tőle. Nem .az anyagban, hanem az időbeosztásban, az elfoglaltságban és a foglalkoztatásban van tehát a hiba. Kérem ta miniszter urat, hogy ezen a téren csináljon rendet és úgy osztassa be a gyermekek óránkívüli foglalkoztatását, ahogy azt a gyermeki lélek a maga adottságainál fogva megkívánja. T. Ház! Krüger Aladár t. barátom azt mondotta (beszédében, hogy ia modern élet a gyakorlati oldalát domborítja ki a tanításnak és azt kívánja a mai élet, hogy a gyerek minél több gyakorlati tudást nyerjen az iskolában. T. Ház! Itt ezzel kapcsolatban bátor va

: gyök megemlíteni a gyorsírást. Nagy _ haladás, hogy az első és második osztályban kötelező a gyorsírás. Én azonban tovább mennék. Az alsó négy osztályban igenis, elrendelném és kötelezővé tenném a gyorsírást. Ha ma valaki el a,kar helyezkedni egy irodában, nem azt kérdik tőle, hogy négy osztályt, kereskedelmit, vagy érettségit végzett-e, hanem, hogy tud-e gépelni és tud-e gyorsírni, ért-e valamit a könyveléshez. Lehetővé kell tenni, hogy a szegény gyermek is külön tandíj nélkül birtokéba jusson ennek a tudásnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A külföldön már annyira vannak a gyorsírással, különösen a mai rohanó és ideges időben, hogv a gyorsírásban felvett jegyzeteket, jegyzőkönyveket át sem teszik gépírásba, vagy rendes írásba, hanem ágy, ahogy vannak, gyorsírásban őrzik meg, mert a hivatal minden egyes tagja tud olvasni gyorsírást. Ez pedig igen nagy időmegtakarí-