Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 193!*. evi április 12-én, csütörtökön. 211 ban, csodálkozva tapasztalják, hogy hány in- ; telligens emberrel találkoznak, akik, két, három, esetleg négy idegen nyelven is tökéletesen, vagy legalább is megfelelően tudnak beszélni. En tehát a magyar értelmiséget továbbra sem féltem attól, hogy három idegen nyelvvel kell foglalkoznia. Csak arra az egyre akarom a miniszter úr szíves figyelmét felhívni, hogy a három idegen nyelv elsajátításában és tanításában bizonyos különbségtevésre van szükség, mert nem lehet valamennyit egyforma tökéletességgel megtanítani. Igenis, törekednünk kell arra, hogy a német nyelvet a diák értse, beszélje és az irodalmával is tisztában legyen. (Jánossy Gábor: Akkor már tudja iá!) Igen, majdnem tökéletesen. A latin nyelvnél nincs szükség beszélőképességre, azt csak érteni kell és annak csak az irodalmát kell ismerni. (Jánossy Gábor: Azt nem is tudják ma megtanulni!) A harmadik nyelv volna, vagy a görög, vagy egy modern nyelv. A görög nyelvnél ugyanazzal kellene megelégedni, mint a latin nyelvnél, de valamivel még csekélyebb mértékben, mert hiszen a görög nyelvnél a tökéletes irodalmi ismeretre és a tökéletes megértésre nincs is szükség. Ha a franciát,» ha az angolt, vagy az olaszt veszem harmadik nyelvnek, ezeknél nincs szükség arra, hogy az irodalmat behatóan tanítsuk, olyan behatóan ismerje meg, ellenben a gyakorlati használatra, a, beszédre és a megértésre kellene fektetni a fősúlyt. Egy ilyen hármas fokozat mellett a hármas nyelvtanítás kérdése egészen nyugodtan megoldható. Különben is legyünk tisztában azzal, hogy a jövő fejlődés iránya bizonyos tekintetben a reális iránynak az érvényesülését, további előbibrehaladását fogja majd napvilágra hozni, mégpedig a görög nyelv fokozatos háttérbeszorulásával. Nem a görög „szellem fog háttérbe^ szorulni, mert a görög szellem kincseit a reáliskola is bizonyos mértékben jobban közvetítette a növendékekkel, mert például a rajzoktatásban a görög művészeti motívumokat imi, realisták jobban megismertük, mint a gimnazisták. A görög irodalom remekeit nem szükséges nekünk görög nyelven megismernünk, mert az összes görög remekírók tökéletes magyar fordításban hozzáférhetők és nem a görög nyelv a kincs, hanem az a szellem, amelynek közvetítőjéül - a görög nyelv szolgál. A görög nyelvre szükségük lesz továbbra is a teológusoknak, a történettudósoknak és a nyelvtudósoknak, ez kétségtelen, de a többi értelmiségi pályán csak a görög szellem kincseire lesz szükség, a görög nyelvre azonban nem. íme, ez a törvényjavaslat is megadja a miniszter úrnak azt a jogot, hogy az egyes középiskolákat a görög nyelv tanításától ideiglenesen felmentsen. Nincs többé anynyira szükség a görög nyelvre, mint azelőtt. Szükséges azonban a latin nyelvnek intenzív tanítása. Itt a miniszter úr figyelmét kívánóim felhívni arra, hogy hibának tartanám, ha a latin nyelvet az első osztályban kezdenék. Ez teljesen felesleges. Az első osztályban én semmiféle idegen nyelvet nem tanítanék. Az első osztályban nagyon különböző magyarnyelvi ismerettel jönnek a gyerekek, az egyik ilyen, a másik olyan fokban, a harmadik pedig semilyen fokban sem tud helyesen írni. A helyesírással, a helyes magyar nyelvhasználattal kell foglalkozni az első osztáyban. Nagy kár volna az első osztályban bármelyik idegen nyelvet tanítani kezdeni. Egyet kezdenék 'meg az első osztályban, a német írás és a német olvasás tanítását, hogy a német betűkkel — ez egy egészen új dolog a gyerekeknek — a nyelvtanítás kezdetén, a másodikban ne kelljen vesződni. A latin nyelvet még a második osztályban seni kezdeném el tanítani, mert a latin nyelv holt nyelv lévén, annak tanulása nagyobb teherrel jár a gyermekre nézve, mint egy élőnyelv tanulása. A tanítás célja sem az, mint az élőnyelv tanításánál, mert a latin nyelvnél csak megértésre törekedtünk és amint rámutattam, az ötödik osztálytól kezdve a reáliskolában ugyanazt az eredményt lehetett elérni a latin nyelv tanulása terén, mint a gimnáziumban nyolc év alatt. Tökéletesen elég a harmadikban elkezdeni a latin nyelvet. Még egyre kívánom felhívni a miniszter úr szíves figyelmét. Nevezetesen abban az esetben, ha az elsőben kezdik a latint és a harmadikban kezdik a németet vagy a másodikban a latint és a harmadikban a németet, akkor a polgári iskola negyedik osztályának elvégzésével a polgáriiskolai tanuló nagyobb német tudással kerül ki az életbe, vagy megy a kereskedelmi iskolába, mint az, aki négy gimnáziumot végzett tanuló. A középiskolai nyelvoktatás érdekében kívánatos, hogy az élőnyelvvel, a némettel kezdődjék a tanítás. A latin nyelvnél nagyon helyesen mutat rá az indokolás arra, — és ezt különösen nagy örömmel üdvözlöm — hogy a latin nyelv oktatásában szükség van újításokra, különösen az olvasmányok megválogatásában, ahol a klasszikus irodalomból főleg^ a jellemképző és a latin műveltség mibenlétét megvilágító olvasmányokat kell kiválogatnunk. Nagyon helyes ez a rendelkezés, és igen helyeslem azt az elgondolást is, hogy a közép kori magyar latinságnak az emlékeit szintén bekapcsoljuk a középiskolai latin oktatásba. En szívesen engednék el Ovidiosból és Vergiliusból is néhány oldalt és helyettük a középkori magyarországi latin költészetből válogatnék ki egyes darabokat, de ugyanezt tenném a középkori egyetemes latin költészettel is, hiszen csak most jutottunk rá, hogy annak is milyen kincsei vannak, amikor Babits Mihály »Amor sanctus« című nagyszerű r kötete megjelent. (Simon András-. Gyönyörű szép dolog!) En elengednék Liviusból és Tacitnsból is egyes oldalakat és helyettük a középkori latinnyelvű magyar krónikákból olvastatnék egyes részleteket, sőt Szent István intelmeit is odavenném, mint igen értékes, igen szép latin olvasmányokat, amelyek magyar szempontból is értékesek. Természetesen csak néhány oldalt vennék el a latin klasszikusok alkotásaiból. (Egy hang a .jobboldalon: Tacitust nagyon szeretik!) Lehet, csakhogy Tacitus mellett még inkább érdekelné a magyar közönséget, hogy Béla király névtelen jegyzője és Kézai Simon miket írt a magyarok eredetéről. A német irodalom Oktatása tekintetében szintén gondot fordítanék arra, hogy jobban kidomborítsuk a német irodalom magyar vonatkozásait. Emlékszem, hogy valamikor nagyon tanultuk és nagyon untuk Gottsohedne'k és Bodmernek híres irodalmi vitáját, nagyon untuk — bocsánatot kérek — még Lessinget is. Élveztük Goethét és Schillert, de nagyon sajnálom, hogy nem élveztük Lenaut, akit pedig, mint a magyar 'föld szülöttjét (Ügy van! Ügy van! jobb'felöl.) ki kellene sajátítanunk, mint ahogy a svédül író Runeberget a finnek finn nemzeti