Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

212 Az országgyűlés képviselőházának 260. költőnek ismeri el. Lenau a legszebb német költeményeket írta a magyar Alföldről (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és ebből a középiskolában nem tudtunk semmit, (Simon András: De igen!) vagy csak nagyon keveset. Vagy tanuLtuk-e Heinének azt a megrázó költeményét, amelynek címe: »1849 október«, amelyben a magyar fájdalomnak az egész világ által ismert, megrázó kifejezést adott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ezeket kellene a középiskolai németnyelvi oktatásba bevinni es akkor egész más lélekkel .tanulná a magyar gyermek a német nyelvet. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) Hasonlóképpen állunk a francia, angol es olasz irodalmaknál is. Itt is megvan a lehetősége annak, hogy a modern irodalmakból a magyar vonatkozásokat állítsuk előtérbe. Például, hogy mást ne említsek, Corneillet és Kacinet nagyon untuk, nagy élvezettel olvastuk volna azonban Coppée Petőfi fordítását. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezekről a középiskolákban alig tanultak eddig és én nagyon örülök, hogy a javaslat és az ennek alapján készülendő oly tanterv módot fog nyújtani arra, hogy nemzeti tárggyá tegyük még a német nyelvet is, amire pedig a 67-es világban gondolni sem lehetett volna, (Helyeslés jobbfelől.) nemzeti tárggyá tegyük az összes idegen nyelvek tanulását és így közelebb vigyük a gyermekhez azt a nyelvet, amely eddig grammatizálás volt neki, ezután pedig szellemi felüdülés lesz szh mára. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Okos beszéd! — Simon András: Mindig okosan beszél!) T. Képviselőház! Ha a nyelvtanításnál vagyunk, akkor fel kell azonban hívnom a kultuszminisztérium figyelmét arra is, hogy a nyelvtanításhoz a tanár egymaga nem elégséges. A nyelvtanításhoz kellenek jó nyelvtankönyvek és jó szótárak. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy a magyar szótár- és nyelvtanirodalom egyes igen lényeges vonatkozásokban háttérben marad a külföldi szótárés nyelvtanirodalom mögött. Ez a szempont pedig a kiejtés pontos megjelölése. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Simon András: Nagyon fontos!) Tessék csak elképzelni, hogy ha annak a diáknak a kezébe kerül egy német szótár, ahol nincs megjelölve a hangsúly, a legfonákabb hangsúlyozás lesz az eredménye. Itt van á legjobban elterjedt és ismert német szótár, a Kelemen-féle szótár, de a hangsúlyt ez sem jelöli meg sehol sem. Ha én valahol egy német szótárt keresek, amely a német hangsúlyozást és a kiejtést is precízen megadja, akkor a Langenscheidt-cég kiadásában jelent meg Berlinben egy magyar ember, Bal József elsőrangú zsebszótára, amely tökéletes kiejtést ad magyarok részére a német nyelvből és németek részére a magyar nyelvből. Ilyet a magyar szótárirodalomban nem találtam. Kitűnő a francia-magyar szótárunk, a Sauvageot-féle. Sajnos, hogy ennek megfelelő iskolai kiadás nincs. Ez a francia szótárunk a kiejtést igen jól jelzi. Kitűnő olasz szótárunk van, a Körösiféle, kitűnő angol szótárunk is van, ez a Yolland-féle. Sajnos, a bennünket legjobban érdeklő német nyelvből nemcsak iskolai szótáraink nem kielégítőéit, hanem sem a Simonyi— Balassa-, sem a Kelemen-féle szótár nem tökéletes. Olyan szavak hiányoznak belőlük, amelyekre pedig szükség volna. Hiányoznak belőlük szólásmódok, amelyekre szintén szükség volna. Hogy ne méltóztassék azt gondolni, merészen állítok valótlanságokat, a napokban ülése 1934-. évi április 12-én, csütörtökön. volt alkalmam csak néhány szót és kifejezést összeszedni, amelyek véletlenül kerültek elém s amelyek sem a Simonyi—Balassa-, sem a Kelemen-féle szótárban nincsenek meg. Ilyen közkeletű szavak mint: zwangsläufig, blindnütig — hiányoznak. (Jánossy Gábor: Mi az? Borzalmas szavak!) Nem is olyan borzalmasak. Nincsenek bennük ilyen kifejezések mint: Sieh auf Gedeich und Verderb verbinden; egészen közkeletű kifejezések, de ha valaki nem ismeri, keresgetheti, szótárainkban nem tudja megtalálni. Amilyen tökéletes francia, angol és olasz szótáraink vannak, éppen olyan égetően szükséges volna nekünk egy nagy és lehetőleg teljes német szótár is, de különösen szükségesek volnának iskolai kis szótárak, amelyek a kiejtést és a hangsúlyt is pontosan megadnák. Ami a nemzetiségi nyelvek tanítását illeti, én a törvényben nem határoznám meg azt, hogy mely nemzetiségi nyelveket kívánnám j tanítani, mert ez attól függ, hogy a békerevizió hogyan fog sikerülni. Adja Isten, hogy minél teljesebben sikerüljön és ne csak azt a három nyelvet kelljen tanítani, amelyet Petrovácz t. képviselőtársam indítványoz, hanem még a rutént és a szerbet is. Teljesen tág teret nyitnék annak, hogy melyik nyelvet tanítsák. Itt is felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a nemzetiségi nyelvekről szótáraink úgyszólván nincsenek. Egyedül az oláh nyelvről jelent meg egy jó szótár, az sem CsonkaMagyarország területén, hanem megszállott területen, Kolozsvárott és pedig Keresztes Viktor és Valentiny Antal tollából. Sajnos, ez a Keresztes is valami renegát ember lehet, mert, becsületes jó magyar nevét így csúfította el: »Cherestesin«. Mindegy, a szótár kifogástalan, a hangsúlyt is, a szólásmódokat is adja. Ellenben nincs jó szótárunk horvát nyelven, abszolúte nincs szerb, vend és rutén szótárunk. Hogyan fogunk akkor majd nemzetiségi nyelveket tanítani? Tót szótárunk van, de az sem felel már meg a mai kívánalmaknak, pedig már bizonyos kezdeményezés a tót nyelv tanítása terén van: az egri jogi líceumban — tehát nem egy középiskolában — felvették a tót és az oláh nyelvek tanítását. A nemzetiségi nyelvek tanítását, mint rendkívüli tárgyat, egyes határszéli iskolákban bevezetném. Kívánatos is lenne, mert el kell készülnünk arra, hogy az itt nevelt intelligenciával teremtsük meg a kapcsolatot majd a visszatérő területekkel. (Élénk helyeslés.) Én a kultuszminiszter úr irányításától nagyon sokat várnék a szótárirodalom terén. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez valami tudományos kérdés. Nem, ez elsősorban gyakorlati kérdés. Ha nézzük, hogy a németek a kereskedelem terén micsoda hódításokat tesznek, akkor azt látjuk, ennek a magyarázata az, hogy a németek zsebében ott van a szótár, ott van a nyelvtan, amelyből magánúton is megtanulhatják néhány hónap alatt az illető nyeK vet. Nálunk pedig beszélünk most a bolgár kapcsolatokról is, ellenben bolgár nyelvtanunk egyáltalán nincs, magyar-bolgár szótárunk nincs, úgyhogy a Balkán felé el vagyunk zárva. Ha valaki keleti nyelvekkel akar foglalkozni, kénytelen a német vagy a francia nyelv segítségével megtanulni az illető nyelvet. Most áttérve a nyelvtanításról, amely tulajdonképpen a huimanisztikumhoz tartoznék, a reális tárgyakra, kérem a miniszter urat arra, hogy a reális tárgyaknál méltóztassék keresztülvinni lehetőleg bizonyos könnyítéseket. A nyelvoktatásnál már kimutattam azt, hogy a