Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-260
Az országgyűlés képviselőházának 260, nak — jogosítva és képesítve van arra, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. A középiskolai tanulás befejező akkordja ez és most kérdezem sine ira et studio: mit jelent az, amikor a törvény ehhez még hozzáteszi, hogy mindez a kvalifikáció még nem elég, hanem jön egy külön bizottság, amely (Vázsonyi János: Külön képesítő hatállyal!) képesítő hatállyal vizsgál. Mit jelent ezí Ez nincs is magyarul, ennek értelme sincs. Miért nem mondják meg magyarul: ez annyit jelent, hogy a tetszvényjogot akarjuk feltámasztani, vagy a sic volo sie iubeo elvének az uralmát. (Vázsonyi János: Politikai megbízhatóságot! A középiskolában is kitűzik a párt jelvényeket! Majd folytatják az eleminél, az óvodánál, azután a bölcsőnél, a végén még a méhpetéket is megszervezik! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Gál Jenő: Miért nem vagyunk őszinték 1 ? 1 Azt kellene mondanunk, hogy vannak nem* tetsző elemek, akiket nem eresztünk fel az egyetemre, — ez magyarul van — akiknek a származása vagy az orra nem tetszik. Nem tartozunk érte felelősséggel. Ezt mondhatnák az urak, de ha ilyesmit írnak, hogy képesítő hatálysakkor valóban az ajkára tolul az embernek -Petőfi verse: »Diligenter frekventáltam iskoláim egykoron«. Hogy is van tovább T Elnök: Ne folytassa, képviselő úr a verset tovább! (Derültség. — Váry Albert: Szekundába ponált mégis sok szamár professzorom!) Gál Jenő: Nem is akartam folytatni. (Szűcs István: Írt Petőfi különbeket is, de nem mindenben volt igaza! — Vázsonyi János: Nem kapta volna meg a »képesítő hatályt«!) Mit jelent az, hogy jeles bizonyítvány és nem tudom micsoda, amikor tehetségkutató-intézetek működnek a világban, amelyek semmit sem adnak a bizonyítványra. Vagy miféle méricskélésekkel akarják megállapítani a hajlandóságot a 14 éves gyermeknél, amikor az V. osztálytól kezdve ezt a válogatási teóriát, ezt a hajlamossági teóriát, ezt a tanulási hajlandóságot felállítják 1 ? 1 Ez nem az a tanterv és nem az az eszmény, amellyel a magyar öntudatot nevelni kell. A magyar öntudatnak ilyen támogatásra nincs szüksége, a magyar ifjúság nem szorul rá erre, de viszont arra rászorulna, hogy a disciplina az legyen, hogy: csak a tanulás és semmi más. (Szűcs István: Es a magaviselet!) Igaza van t. képviselőtársam, de mit szól akkor ahhoz, hogy amint egy ifjúnak kezében van az érettségi bizonyítvány és szerencsés körülmények folytán megadja neki a képesítő hatályt az a bizottság, amely gondos mérlegelés alapján ezt külön megállapítja, akkor az ifjúnak legelső dolga az, hogy kiálljon az egyetem kapujába és fütyköst vegyen a kezébe? (Jánossy Gábor: Ezt nem lehet általában mondani! Dehogy vesz fütyköst a kezébe. Koldustarisznyát köt a nyakába! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez is előfordul. (Kabók Lajos: Tarisznyát is, de fütyköst is!) Megengedem, hogy így van, de annak sincs, akit fejbever. Hát ön, t. képviselőtársam, aki annyira demokratikus, és annyira kitűnő irodalmi egyéniség, azt állítja, hogy ezt el lehet tűrnit Amint hallom, urbi et orbi azt mondják, hogy ez micsoda kitűnő törvényjavaslat, micsoda nagyszerű előbbrevitelét jelenti a nemzeti eszmének! Minden olyan törvény, amely a szabadjogokat, a tanulási szabadságot korlátozza, reakciós és nem jelenti ennek az országnak előbbrevitelét. Erre jogos a megbélyegzés. Ma árról beszélnek, hogy a magyar ifjúságban a lése 193. f t. évi április 12-én, csütörtökön. 203 nemzeti öntudatot és nemzeti érzületet erősíteni kell. T. képviselőtársam vidékről jött és ismeri a nagyszerű magyar ifjúságot, származásra való tekintet nélkül. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Hát kérdem: szabad-e így megbélyegezni és azt mondani: törvényt kell hozni abban a tekintetben, hogy vigyázzunk, meg ne romoljon a nemzeti érzület? Kitől féltik? (Erdélyi Aladár: A jó példáktól!) Bizonyára a kitűnő példáktól, nagyon igaza van t. képviselőtársamnak; féltik azoktól a példáktól, amelyek Európa színpadán és Európa előtt igazolják azt, hogy a nevelésnek nem ezek az eszközei viszik előbbre a nemzet ügyét. Ha itt megállanának, t. képviselőtársaim, fordítanának egy lapot és gondosan olvasgatnának,^ azt találnák, hogy ha valakit képesítenek és jogosítanak s ez a nem tudom kikből álló bizottság azt fogja mondani, hogy nem hatályos ez a képesítés, akkor kimondja a törvénytervezet, — ez nincs sehol a világon, még a faji megkülönböztetés ultrájában élő németeknél sem — hogy aki az érettségit letette és akinek a minősítése egy .tantárgyból meg nem felelő, vagy akinek vizsgálati eredményéből többet minősítettek, az megismételheti a vizsgát, de ha a második vizsgán meg nem felel, az egész érettségi vizsgálatot kell megismételnie. Ezek Scyllák és Charybdisek. Hogyan lehetséges az, hogy akinek a. képesítését ilyen külön hatálytól teszik függővé, akit ilyenmódon kalodába szorítanak, akinek nem engedik meg, hogy szabadon bontogathassa tehetségének szárnyait, azt így büntetik? A szelekciónak ez a neme kegyetlenség! A szelekciónak ályen formája nem méltó azokhoz ** a .tradíciókhoz, amelyeket Széchenyi rakott le, aki nem abban volt nagy, hogy a nemzetnevelés ügyét szóvátette, vagy hogy hivatkozott a nemzeti dicsőségre, amely akkor nem is késett az éji homályban, hanem el volt temetve, de abban volt nagy. hogy ostorozta a bűnöket, az elmaradottságot, a kegyetlenséget, a szigorúságot, a méltánytalanságot, az európaiatlanságot és ostorozta a nemzetét. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) T, Ház! Az ember nem tudja, hová legyen a sok dicshimnusztól. Legfeljebb Kornis Gytula kitűnő beszédére lehet rámutatni, aki valóságos ihlettel, költői lendülettel hirdette, hogy elég volt már ezekből a hazafias ömlengésekből, dolgozzunk egy kicsit. Itt aztán nagyon fogják képesíteni munkára az. embereket, itt aztán nagy kedvvel fognak iskolába járni! Hát nincs még elég tanulság? Hiszen ez annak a rendszernek a betetőzése, amely ellen annyit beszélünk mi, akik magánkat nem engedjük leszorítani a magyarság teljességéről, nem fogadunk el ilyen capitis deniinutiókat és büszkén hivatkozunk a Kármán Mórokra, akiről azt mondotta Kornis volt államtitkár úr, hogy a magyar pedagógiának atyamestere. Az ilyen Kármán Mór nem lenne hatályosabban képesítve e mellett a rendszer mellett. (Petri Pál: Nincs abban semmi tendencia!) Benne van kérem, olvastam. (Jánossy Gábor: De képesítve lenne! Most elragadta a Pegazus a képviselő urat, amikor ezt mondotta! — Vázsonyi János: De benne lesz!) En elfogadom ezt is, nem képzelem, hogy ez a kritika, amelyet itt hangoztatok, nekem csak egyéni sajátom. Nem, ez igénytelen tanulásomnak és meggyőződésemnek eredménye, (Jánossy Gábor: Elhiszem!) szent magyar-
