Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

20Ö Az országgyűlés képviselőházának 260. a Széchenyi-féle gondolatból, amelyet a magyarság európaiságának nevezhetünk. Tudom azt is, hogy a miniszter úr ugyanezen az állásponton van, de amikor az indokolást olvastam, amely szerint ezentúl a nemzeti művelődésre és a nemzetismeretre kell a hangsúlyt helyezni és szinte az egész történettanításnak vagy az egész középiskolai tanításnak ebből a nemzeti szempontból másnak kell lennie, arra gondol; tam, hogy nagyon kitűnőnek ismertem a mi öregapáinknak, nagyapáinknak, szabadsághőseinknek, a további magyar politikusoknak szellemét, akik nem éppen ennek a középiskolai reformnak alapján készültek az életre. Kérem tehát, hogy a magyarságnak ezt az európai gondolatát ne ejtsük el, mert úgyis sokszor hallom a politikában elejteni illetékes tényezők részéről, nagyon sokszor látom, hogy Széchenyi István magyarsága, középeurópai látása itt másképpen magyaráztatik. Még néhány szót akarok szólni arról, hogy elősegíti-e ez a javaslat, hogy úgy mondjam, az igen nagyszámú intelligencia lecsapolását.. Tudjuk, hogy az egyetemek túl vannak terhelve. Nem is annyira az egyetemek vannak túlterhelve, mint azután nincs az ifjaknak kenyerük, ha az egyetemet elvégezték, mert hiszen az egyetemen még csak elférnének. Arra a kérdésre tehát, hogy a javaslat e tekintetben mutat-e legalább valami irányt, azt mondom: igen, és Vázsonyi képviselőtársammal szemben állítom, hogy ebben semmiféle burkolt olyan numerus clausus, amely Vázsonyi Jánosra vagy más társaira, vagy a nemzet egy részére vonatkozhatnék, nincsen. Nézetem szerint te- | hát, igenis fel kellett venni a javaslatba olyan szakaszt, amely még szigorítja az egyetemi felvételt az érettséei bizonyítványon kívül, amely disztingvál a kétféle érettségi között, hogy az egyik képesítsen az egyetemre való beiratkozásra, a másik csak állásra, szóval lehetőséget ad a meghozandó törvény arra, hogy bizony gondoljuk meg, hogy túlságosan ne szaporítsuk az intelligenciát, mert ennek nagy veszedelme van. Nagyon örülök ennek a rendelkezésnek, annyival is inkább, mert már a Klebelsbergféle javaslat tárgyalásakor magam indítványoztam, bogy rá kell vezetni az érettségi bizonyítványokra egy klauzulát, mert nagyon sokszor látjuk, hogy kitűnő fizikusok, matematikusok nem jó történészek vagy a nyelvekben nehezebben tudnak haladni, de ha valaki az érettségi bizonyítványt megnézi, abból nem fogja megtudni, hos:y itt "esetleg egy tehetség lappang bizonyos irányban, holott a tudomány specializálása mellett nasryon fontos, hoar ilyen emberek előtt ne zárjuk el az utat. A javaslat erre is módot ad és én ezt teljesen helyeslem. A javaslattal kapcsolatban azonban aggodalommal hallottam Gömbös miniszterelnök x\vnu~k a^t a tervét, hogy valami nemzeti felsőbbiskolát, vagy internátust, nevelőintézetet állítanának fel, amely a tehetségeket, a zseniket kitermelné itt a magyar földön és amelynek révén ezeket a tehetségeket valahogyan össze lehetne gyüj.teni. Mert én nem tehetek róla, de úgy látom, hogy a zseniket sehol sem így termelték ki és nagyon örülök annak, hogy Kornis Gyula t. barátom is azt mondotta felszólalásában, hogy bizony a szelekció az életben és a mai világban nem mindig a tehetségek szerint igazodik és hogy túlzóit dolog

f volna arra gondolni, hogy ilyen uniformizáló intézménnyel a nemzeti szellemese 1934. évi április 12-én, csütörtökön. met valahogyan még jobban kitermeljük és a nemzeti zseniket is fel tudjuk nevelni. A javaslatban, amint említettem, mint hiány mutatkozik előttem az, hogy a tanulmányi alapból fenntartott katolikus iskolák más kategóriába tartoznak Szabad lesz talán felhívnom a miniszter úr figyelmét arra, — javaslatot már nem .tehetek, de azt hiszem, Petrovácz igen t. barátom meg is tette a javaslatot — ihogy nemcsak felvenném a szakaszba azt, hogy lehet élő nyelveket, szomszéd nyelveket .tanítani, hanem megnevezném, nem mind, de legalább felhoznék enumeratíve néhányat stb.-vel, hogy meg legyen végre az a törvény, amelyből az a tót, horvát, szlovén, vagy román olvasihatja, hogy a magyar középiskolában éppen nemzeti szempontból és a középeurópai együttélés szempontjából igenis gondolnak erre, és fajgyűlölet helyett nyelvüket is tanítják középiskoláinkban. En tehát ennek felvételét kérem a javaslatba, vagy abban a szövegben, amelyet Petrovácz t. képviselőtársam terjesztett be, vagy, ha a miniszter úr más szöveget ad, úgy is jó, mert nem a szöveg a fontos, hanem a lényeg. A törvény sokat hárít át majd a későbbi rendelkezésekre. Ezt azonban a mai törvényalkotásban már megszoktuk, ezt tehát különös kifogásként nem is akarom felemlíteni. . Van még némi észrevételem a 9. § ellen is, amely szerintem teljesen ok nélkül megváltoztatja az 1883 : XXX. te. 50. §-át A törvény az »államellenes és a társadalom erőszakos felforgatására irányuló törekvés« kifejezést használja. Az első javaslat nem is így hangzott, mint ahogy most a 9. § szól. Nincsen nálam a minisztérium első elaborátuma, azonban tudjuk, hogy végül ezt a szöveget fogadták el, amely szerintem kissé homályos, mer.t azt mondja, hogy be lehet zárni valamely középiskolát, ha abban »a magyar állam, vagy a társadalom törvényes rendje ellen irányuló törekvés, vagy mozgalom jelenségei volnának észlelhetők«. Nem tudom, miért kellett eltérnünk az »államellenes és a társadalom törvényes rendje ellen irányuló törekvés« kifejezéstől, mert ez az újabb szövegezés kissé latitűd és jöhetnek idők, amikor bemagyaráznak mindent mozgalomnak, egy esetleges szavalást, vagy akármilyen kérdésről, egy ünnepi előadást és azt mondják, hogy ez mozgalom. Nem tndom tehát, miért tértek el ettől. Én szívesebben látnám a régi szöveget. Felemlítem azt, amit Kocsán t. barátom már megemlített. En nem érzek hivatottságot a kérdés szakszerű megtárgyalására, csak a miniszter úr figyelmébe ajánlom azt, hogy az országnak számos helyéről, de különösen oiyan városokból, ahol több klasszikus nyelvet tanító iskola is van, írnak és említik azt, hogy nem lett volna-e helyes a polgári iskolának és a földmívelési iskoláknak mostani reformja helyett, amelyek szinte napirenden vannak, egy tagozatot nyitni az ötödik osztálytól, amely bizonyos irányban nagyobb mezőgazdasági képesítést nyújtana. (Ügy van! Ügy van!) Ha tehát megmarad az alsó négy osztály egyöntetűsége, ne reálgimnázium, gimnázium stb. tagozat legyen, ami volt, hanem vegyük számba azt, hogy nem lehetne-e ennek az agrárországnak ifjúságát valamiképpen úgy nevelni a felsőbb osztályokban, hogy legalább a középiskola egyik ágazatában mezőgazdasági, közgazdasági ismeretekhez juthasson ma, amikor kivitelünkről, termelésünkről, az irányi-