Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. odaadva. Mert sok előnye is volt annak, hogy az értékes emberek kiválasztása terén az ál­lamnak nagyobb területe volt. Megmarad ez most is, de ha mindenáron szétválasztó irányt követnénk, akkor a tanügy teréről éppen az általános nemzeti művelődés szempontjából ér­tékes erőket veszíthetjük el. Ami ellen azonban óvást kell emelni ezen helyes jogi álláspont után is, ez az, hogy a jelenlegi törvény is a tanulmányi alapból fenntartott iskolákat nem veszi egyszerűen úgy, mint katolikus egyházi iskolákat. Érdekes, hogy a törvény ugyan ebben a tekintetben is világosan beszél, mert katolikus tanulmányi alapnak mondja ezt az alapot, tehát még azt sem mondhatom, hogy 3z a törvény elvileg nem állapítja meg ennek az alapnak teljesen katolikus jellegét. De a mi­niszter úr valószínűleg nem akart olyan kér­dést most felvetni, amely még némely oldalról elvileg is megtámadtatik, bár szerintem a 80-as években az a bizottság, amelyben boldogult Apponyi Albert gróf vitte az egyik vezető sze­repet és az alapítványokról a jogi elaborátu­mot kildolgozta, teljes munkát végzett vagy ha elő méltóztatik keresni a magyar püspökök­nek Haynald és Schlauch szellemi vezérlete alatt ugyancsak az 1880-as években készült me­morandumát a király Ö Felségéhez, ebben a dolog jogi része szerintem tisztázva van. És ha nem sorozta a miniszter úr a katolikus tanul­mányi alapból fenntartóit iskolákat az egy­háziak közé, ezt azért sajnálom, mert ha ezek az iskolák egyformán ítéltetnek meg és ugyan­abba a kategóriába tartoznak, mint az egyhá­zak, a szerzetesek által fenntartott iskolák, ta­lán jobban kiépülhetne az a tanügyi hatóság, amely majd ebben a kérdésben ezentúl hivatott lesz a minisztériummal érintkezni. Most már igen röviden a javaslattal szem­ben csak azt akarom magam előtt mintegy fel­vetni, hogy helyes-e az a főelv. amely itt a kö­zépiskola egységesítése szempontjából a tör­vénybe bekerült, tudniillik az, hogy humanisz­tikus műveltségű egységes iskolával kezdődje­nek a középiskolai tanulmányok, és az, hogy ez a javaslat most szakít a felsőbb hármas ta­gozattal is. Nem lehet ugyan azt mondani, hogy legyen azért a középiskola felső osztá­lyaiban különböző műveltségre is képesítő négy osztály, de, mondom, ezt a hármas tagoza­tot mégis eltörölte, és teljesen egységes közép­iskolai típust adott főleg a Kornis-féle indít­vány elfogadása után. Igaz ugyan, hogy a há; rom-négy felső osztályban is lehet választani különböző nyelveket és csoportokat, de mégis teljesen egységes középiskolával állunk szem­ben. S hogy nagy részben mégis humanisztikus jellegű marad a középiskola, ez minden techni­kai haladás mellett is, azt tartom, nagyon he­lyes, mert, hiába, azt a műveltséget, amelyet mi a középiskolában akarunk adni, hogy képe­sítjük a szellemi gondolkozásra, a további mű­velődésre az ifjúságot, nagy pedagógusok meg­állapítása szerint mégis a humanisztikus kö­zépiskola adr&, annyira, hogy maga a javaslat is hivatkozik arra, hogy maga a műegyetem is megállapította, hogy a növendékek, akik a gimnáziumból jönnek, még a megfelelő szak­ban is több képesítést mutatnak, előbb vannak, mint azok, akik a reáliskolából jönnek. Tudom, hogy a mai civilizáció és kultúra jellege min­denesetre természettudományi jellegű, de hi­szen nincs is elnyomva, ezt az új középiskola is szolgálni fogja. De hogy ezt sem szabad túl­zásba vinni, ezt főleg azért mondom, mert ta- l ilése 193 A. évi április 12-én, csütörtökön. 199 pasztáijuk, hogy az a túlterheltség, amelyről nagyon sokan beszéltek és még talán fognak is beszélni, tényleg megvan. Ez onnan ered, uogy a humanisztikus alapműveltség megadása mel­lett még a természettudományos és minden más irányú művelődésből is akarunk valamit adni úgy, hogy végül ez az, ami a materiát megduzzasztja és a túlterhelést előidézi. A törvényjavaslatnak az a gondolata, hogy ebben a humanisztikus műveltséget adó középiskolában is a nemzeti ismeretek és a nemzeti tárgyak tanítására helyezi a fősúlyt, természetesen szintén helyeslendő és a nemzeti műveltség szempontjából igen fontos. Ezt senki sem fogja kifogásolni, legfeljebb azt kell meg­jegyeznem, hogy az indokolásba valaki egy kis túlbuzgalomból mégis olyan mondatokat szúrt be, amelyek szerintern, feleslegesek. Felesleges, hogy #zt akarjuk dokumentálni magunk előtt, hogy mi most kezdünk igazán magyarok lenni, hogy a nemzeti műveltségnek ilyen módon a tanítás gerincévé való tétele eddig hiányzott, (llöman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Ez csak félreértés!) Az indokolásból egy kicsit kiérződik az a szellem, hogy ez eddig nem volt meg, mert ez az indokolás hivatkozik arra, hogy a Thun-féle osztrák rendszer alap­ján volt kiépítve középiskolai rendszerünk, te­hát hogy kvázi ennek a rendszernek a nemzeti szellemre valamiféle káros befolyása lett volna. Pedig ugyebár, ez nem volt meg. Mindnyájan tudjuk, hogy a Thun-féle rendszer is tulajdon­képpen azért került előtérbe, mert hiszen olyan nívón állt — és a pedagógusok is olyannak tartották — amelyhez igazodni lehetett. De hogy mennyire nem volt nálunk a magyar nemzeti szellem a középiskolákban elnyomva, erre vo­natkozólag a történelemtanításra hivatkozom. Jönni kellett egy Hóman Bálintnak és egy Szekfű Gyulának, akiknek ami történelmi tan­könyveink szellemét mintegy át kellett korri­gálniuk műveikkel, mert még a szerzetes isko­lákban is — emlékezzünk csak vissza — és min­den iskolában egyforma történeti beállítás volt a török-német harcról, a, Habsburg-kér­désről, szabadságharcainkról és még sok más dologról, amely egyáltalán nem a nemzeti szel­lem elnyomását szolgálta, hanem megfordítva, szinte hamis történeti képletben ábrándokat is mutogatott az ifjúság előtt. Nem akarom esst a történetírást leszólni, mert hazafias szándék vezette, de mindenesetre tény az, hogy később ezen a szellemen változtatni kellett az igazságos­ság érdekében és szellemében. Ilyen körülmé­nyek között nem igen lehet arról beszélni, hogy talán a nemzeti műveltségnek és a nemzeti ér­zésnek elhanyagolása jellemezte volna a kö­zépiskolát. (Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Ezt nem mondtam, csak az anyagról van szó, a többlet-anyagról!) Ezt a szemrehányást inkább csak úgy érzem, amikor az indokolást olvasom. Nem szeretem, ha az in­dokolásban is olyanok vannak, hogy: hazánk­nak Ausztriával való közjogi kapcsolata miatt a Thun-féle rendszer . . . stb. Amikor az ember füle ezt hallja, rögtön azt érzi ki belőle, hogy itt valamiféle olyan dologról van szó, hogy most cifrább nemzeti öltözetet kell felennünk. Pedig nem azt kell tennünk, hanem a komoly nemzeti szellemet és művelődést kell munkál­nunk. Már most abból a szempontból is fontos­nak tartom ezt felemlíteni, mert nagyon nem szeretném, ha a nemzeti műveltségnek ilyen nagy hangsúlyozása bármit is letörülne abból 29*

Next

/
Thumbnails
Contents