Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

198 Az országgyűlés képviselőházának 260. kezeti iskola" neve« — tehát az autonóm iskola neve — »és ezek élhetnek csak azzal a szabadsággal, hogy maguk határozzák meg a tanítás célját, az ismeretek mértékét, a tanrendszert, a tantervet és a tankönyveket, a katolikusokra ellenben nem vonatkozik, nem felel meg sem a történelmi fejlődésnek,« — ez az az állapot, amelyet a gyakorlat létrehozott — »sem a vallások egymáshoz és az államhoz való egyenlő jogviszonyának.« Hanauer püspök megállapítja tehát, hogy teljesen a törvény félremagyarázásával kerültek a miniszter közvetlen rendelkezése alá és egy másik kategóriába a katolikus iskolák az autonóm protestáns iskolákkal .széniben. Éppen ezen a bizonytalanságon, amely származzék akár a terminológiának hiányosságából, akár a gyakorlatból, segít a jelenlegi törvény, amely tiszta jogállást és jogviszonyt teremt. Ez az, — amint említettem — amiért örömmel üdvözlöm a törvénynek ilyetén megkonstruálását, mert most az állam egyszerűen egyházi hatóság által fenntartott iskolákat ismer, és most már ugyanazokat a jogokat biztosítja az összes egyházak részéről fenntartott iskoláknak. Arra nézve, hogy erre a helyesbítésre, a jogi helyzet tisztázására, igenis, -megérett az idő, sőt erre szükség volt, utalok arra, hogy már az 1883-i törvény létesítésekor mi volt a püspöki kar álláspontja. Haynald bíboros, kalocsai érsek, amikor Trefort a Főrendiházban benyújtotta a középiskolai javaslatot, azt mondta (olvassa): »Mint most a törvényjavaslat élőnkbe került, én ugyan a katolikus egyház jogos óhajait, alapos követeléseit kielégítve nem látom, sok kívánnivalót hagy az hátra, sok olyat, miknek előbb-utóbb való elérésére nem fogunk semmi utat megkísérletlenül hagyni, de mivel« — mondja — »más tekinteteknél fogva a törvény szükséges voltát elismerem ... elfogadom.« Már akkor indítványozta azonban Haynald azt, amit most a Hóman-féle törvényjavaslat lehetővé tesz, és amit Haynald így fejezett ki: »Gyakoroltassák azon méltányosság a katolikus egyházra nézve is, hogy egy, az egyház világi vonatkozású ügyeit intéző királyi fő védnöki actio, által egyházi és világi katolikus férfiakból összeállított katolikus főtanhatóság kezébe fektettessék a katolikus középtanodai ügynek közvetlen vezetése.« Meg kell jegyeznem, t. Ház, amikor így teljesen csak jogi szempontból ismertetem a helyzetet, távolról sem akarok a kezelés ellen kritikát mondani, sőt azt mondom, amit maga Hanauer püspök elismer fejtegetéseiben, hogy a minisztérium e gyakorlatának az életben, a szoros miniszteri felügyelet ilyetén megállapí

: tásának a tanítás szempontjából mindezideig a katolikus iskola éppen nem látta kárát, (tjgy van! a jobboldalon.) Én tehát nem azt gondolom, hogy annak színvonalát kell emelni, vagy hogy az, hogy a minisztérium ilyen közvetlen vezetése alatt volt, hátrányára volt az iskoláknak, de ugyebár jogállamban élünk, így minden jogi helyzetnek tisztázása kötelesség, és ha ez megtörténik, azt az ember szívesen látja. Most Haynaldnak ezt a javaslatát, amely világi és egyházi emberekből ilyen katolikus főtanhatóság létesítését akarta, a mostani javaslat lehetővé teszi, mert beszél egyházi tanható«ágokról, amelyeket azután a maguk autonomikus hatáskörében meg is fognak szervezni. De még ennél is fontosabbnak tartom a jövő szempontjából, — mert ki tudja, hogy mikor nyúlnakníjra a középiskolához — hogy törvénybe kerüljön nálunk is mindaz, amit most ülése 193A. évi a/prilis 12-én, csütörtökön. elmondandó leszek. Szerintem azért történt a katolikus egyháznak ez a közjogi inferioritásba való kerülése, mert az volt a felfogás, hogy protestánsoknak van autonómiájuk, a katolikusoknak nincs, tehát nem is lehet egyenlő mértékkel mérni az állam részéről. Erre nézve mondja Haynald a következőket (olvassa): »Előállnak ezek először azzal, hogy a katolikus egyháznak nincsen autonómiája; mi, ha a szót valódi értelmében vesszük, annyit tenne, hogy nincs saját körében önállósága, önálló működése, mi pedig, tekintve a magyar katolikus egyház 900 éves történeti múltját s nagyszerű működését is, már első hallásra teljesen alaptalannak, sőt abszurdumnak mutatkozik; mindig megvolt és megvan az egyháznak valódi értelemben az, mit az autonómia szó tulajdonképpen jelent, azaz igáját céljai előmozdítására és az erre szolgáló saját eszközeinek önálló felhasználására kétségtelen joga. E nélkül nem létezhetett, nem létezett volna.« T. Ház! Haynald elismeri azt, hogy van különbség a protestáns és katolikus egyház alkotmánya között és van eltérés annak szervezeti különbségében, de nem a jogban, s azért így folytatja (olvassa): »Nem akarok talán igen jogosult szigorúsággal nyilatkozni, s éppen azért inkább csak a felfogás, mint a jóakarat hiányának tulajdonítom azon állítást, melynél fogva azon egyház, melynek önállóságát már maga a keresztyén államalapító első szent király Imre fiához intézett tanácsaiban proklamálván, mondja, hogy a »püspököknek legyen hatalma ez egyház ügyeit ellátni, igazgatni, kormányozni, s elintézni a kanonok tekintélye szerint«; azon egyház, mely kezdettől fogva maga intézte dolgait, maga alapította, vezette iskoláit, önálló vezetési jogát belalkotmányának a később beállott vallásfelekezetekéivel va

l° meg nem. egyezése folytán nem veszthette el«. Tehát Haynald maga is nagyon helvesen azt a következtetést vonja le (olvassa): »Azon , legtöbb védnöki hatalommal és apparátussal világi tekintetben is kiegészítve, megvolt hazánkban mindenkor a katolikus egyháznak a most sokszor hangoztatott értelemben is az ő autonómiája és megvagyon most is.« T. Ház! Azért olvastam fel mindezt, mert á Homan-fele javaslat erre a helyes jogi álláspontra helyezkedik és jóllehet, azóta sem létesült az az autonómia, amely már kétszer is a maga kongresszusain szervezetté próbált alakulni, de nem alakult, mégis azon az alapon áll a törvényjavaslat is, mint amelyen Haynald állott, hogy tudniillik a katolikus egyháznak egész léte óta megvolt tulajdonképpen alkotmánya szerint a maga autonómiája. Ez nem jelenti azt, hogy az 1870-es, 1890-es, 1903-as katolikus autonómiatörekvések nem voltak üdvösek s nem akarták kiszélesítését a jogoknak és a világ bevonását az egyház világi vonatkozású ügyeiben. Mondom, én csak a jogot akarom konstatálni, mint azt Haynald a Főrendiházban az 1883-as törvény tárgyalása alkalmával konstatálta. így állván a dolog, tisztázottnak látom a jövő szempontjából a katolikus középiskolák jogi helyzetét is és csak arra kérem a miniszter urat, — nem is annyira őt, mert róla tudom, hogy ebben az irányban fog haladni — hogy az autonómiának ilyen elismerése ne vezessen az állami és egyházi iskolák között valamilyen széthúzásra: ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy azt a kulturális munkát, amelyet eddig i végeztek és a jövőben is végeznek, továbbra is abban a harmóniában végezzék, mint eddig, erejüket egymásnak kölcsönösen