Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 1934. évi április hó 12-én, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt Tárgyai : A középiskoláról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Túri Béla, Gál Jenő, Ernyei István, Krüger Aladár, Pintér László, Tóth Pál. — A közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottság beterjesztette együttes jelentését a miniszterelnöknek 1934/35. évi hivatalos statisztikai munkaterve tárgyában az országgyűlés elé terjesztett jelentéséről. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt : Hó man Bálint. (Az ülés kezdődik délután 5 óra d perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Frey Vilmos jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Herczegh Béla jegyző úr. Napirendünk szerint következik a középiskoláról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 718, 722.) Szólásra következik Túri Béla képviselő úr, aki beszédének elmondására előző ülésünkön halasztást kapott. Túri Béla képviselő urat illeti a szó! Turi Béla: T. Képviselőház! A középiskoláról szóló törvényjavaslat van előttünk, nekem azonban nem szándékom sem nagyobb pedagógiai fejtegetésekbe bocsátkozni, sem kultúrtörténeti szempontból vizsgálni középiskoláink fejlődését, — jóllehet, magam is azt tartom, hogy a középiskola döntő befolyással van a nemzeti műveltség s a középosztály, tehát a vezetőosztály nevelése szempontjából — mert mindezen pedagógiai vagy kultúrtörténeti kérdéseket nálam sokkal hivatottabbak már érintették, vagy hatalmas beszédben kifejtették. En tehát, mondom, ezektől a fejtegetésektől teljesen eltekintek. Amiért felszólalok, annak oka az, hogy precízen megállapítsam a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése és életbeléptetése után a középiskolákra vonatkozólag beálló jogi helyzetet. Az első kérdés már így is a jogi helyzettel kapcsolatban az, hogy szükség volt-e erre a javaslatra. Kornis Gyula t. barátom azt mondotta, hogy első érzése, első gondolata szerint nem is volt még szükség erre a javaslatra, mert nagyon rövid idő múlt el azóta, mióta az utolsó középiskolai reformról szóló törvényjavaslatot életbeléptettük, de mégis azt mondja, hogy igaza van a miniszternek is, amikor rendet akar teremteni a középiskolázmÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXI. tatás terén s azért ezt a javaslatot előterjeszti. Én azon az indokoláson kívül, hogy a középiskolai oktatásban rendet akar teremtem, idézem magát az indokolást, hogy miért is volt szükség erre a javaslatra, mert ezt az indokolást teljesen magamévá teszem. Az indokolás tudniillik azt mondja, hogy az 1924:XI. te. a középiskola három faját állapította meg, de nem érintette az alaptörvénynek, az 1883 :XXX. törvénycikknek a középiskola szervezetére, igazgatására, tanulmányi rendjére és jogviszonyaira vonatkozó, sok tekintetben jogbizonytalanságot okozó és ezért módosítást igénylő rendelkezéseit. Ennélfogva a pedagógiai szemponton kívül, vagyis azon kívül, hogy a mostani három középiskola helyett egységesebb típust állítsanak fel, ez a legfontosabb ok, amiért én a javaslat benyújtásának örülök s amiért a miniszter urat effész nyíltan az Ő határozott fellépéséért az 1883:XXX., jogbizonytalanságot teremtő törvénnyel szemben üdvözlöm és az ő javaslatát elfogadom. Az 1883 : XXX. te, a középiskoláról szóló törvény — amint tudjuk — nem is annyira a terminológiában, mint inkább abban, ahogy a törvényt a gyakorlatban végrehajtották, csakis a protestáns iskolákat tartotta autonóm iskoláknak, úgyannyira, hogy például Hanauer István váci püspök nemrég egész joggal állapíthatta meg a Katolikus Nevelés egyik számában a következőket: A törvénykönyv terminológiája szerint a felekezeti iskolák kategóriájába tartoznak a katolikus iskolák is. »Csodálatoskép azonban anélkül, hogy a törvény erre a legkisebb alapot szolgáltatná, a kivételes elbánásban részesülő és így autonómiával bíró iskoláknak a minisztérium gyakorlata csakis a protestáns iskolákat tekintette, a katolikusokat ellenben a miniszter vezetése alatt állókként kezelte. Nem menthetjük fel — mondta Hanauer — a felelősség alól azokat sem, akik az 1883 : XXX. törvénycikket létesítették és a kérdést így homályban hagyták s a katolikus iskolákat mintegy közjogi inferioritásba helyezték az autonóm protestáns iskolákkal szemben.« Es még a következőket mondja (olvassa): »Az 1883. évi XXX. törvénycikknek ama magyarázata, hogy csak a protestáns iskolákra vonatkozik a ,,fele29