Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

Az öfézág gyűlés képviselőházának 259. scher Ferenc belügyminiszter: De igenis letelt az öt év!) Az erre vonatkozó rendeletet Szekszárdon és > Pécsett nem méltóztatott szemügyre venni és megtartani, hanem csak Tolnán. A második elv, hogy tudniillik 5000 lakosra ad egy gyógyszertárt a miniszter úr, nagyon helyes, Azt méltóztatott mondani, hogy Szekszárdnak, 15 ezer lakos lévén itt, ad három gyógyszertárt, de ugyanakkor el méltóztatott felejteni a belügyminiszter úrnak, hogy Tolnán 16.051 lakos van. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Akkor még nem volt!) De igenis volt, tehát ott legalább három gyógyszertár járna, és ezzel szemben csak egyet méltóztatott adni. A miniszter úr természetesen nem beszélhet itt kulissza mögötti dolgokról, én azonban állítom és a belügyminiszter úr nem fog tudni megcáfolni, hogy igenis abban a kérdésben, hogy Tolnán nem adtak gyógyszertárakat, kizárólag a pártpolitika ^játszott közre, és a belügyminiszter úrnál járt a politikai felügyelő és a főispán. T. belügyminiszter úr, én nem kifogásolom a személyt, nekem teljesen mindegy lett volna, bárkinek adja a gyógyszertárt, adja egy jó, becsületes egységespártinak, semmi kifogásom nincs ellene. Méltóztatott említeni, hogy akinek Szekszárdon adta ezt a gyógyszertár-engedélyt, az derék, becsületes vitéz. Nagyon rendben van, de ennek a vitéznek egész nyugodtan, lelkiismeretét megnyugtatóan adhatta volna a jogosítványt Tolnán, ugyanakkor Szekszárdon nem tett volna tönkre két másik gyógyszerészt. Hogy Tolnán 16.000 lakos mellett egy gyógyszertár van, Szekszárdon pedig, ahol 15.000 a lakosok száma, három gyógyszertár van, belügyminiszter úr, ezt semmiféle számadatokkal megcáfolni nem lehet. Azt az állítást pedig, t. belügyminiszter úr, hogy én annak idején, mint kormánypárti képviselő, közbenjártam volna, hogy Tolnán ne adassék második gyógyszertár, tagadom és visszautasítom. A belügyminiszter úr ezt nem is állapíthatta meg, a belügyminiszter úrnak valószínűleg ezt olyanok mondták, akik tulajdonképpen ezzel akarnak nekem rekontrát adni, de ezt sohasem fogják elérni, mert állítom, hogy a belügyminiszter úrnak rossz szolgálatot tettek, amikor ilyet mondottak, mert ez nem áll. A belügyminiszter úr ezt sohasem fogja tudni igazolni, méltóztassék tehát a belügyminisztériumban utánanézni, —• ott meg kell lennie minden ügyben a közbenjárók neveinek —hogy én jártam-e közben olyan irányban annak idején, hogy Tolnán ne adassék másodili gyógyszertár. Ezeket az elveket tehát, amelyeket a belügyminiszter úr felállított, a belügyminiszter úr maga sem tartja be, ennélfogva nincs módomban a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sem lévén, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!)^ líérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Vázsonyi János képviselő úr interpellációja a kormányhoz Lillafüred fürdő fejlesztése tárgyában. A képviselő úr interpellációjának elmonülése 1934. évi április 11-én, szerdán. Í93 dására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a csengeri választás ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. Helyesli-e a miniszterelnök úr azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel a csengeri kerületben Mecsér Andrást képviselővé választották? Hegymegi Kiss Pál s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! En ezt az interpellációmat voltaképpen a miniszterelnök úrhoz intéztem. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) En már nem szeretek a parlament elé jönni választási kérdésekkel. (Zaj a jobboldalon.) Végre már megszoktuk ebben a tekintetben, hogy a belügyminiszter úr rendszerint mossa a kezeit, mi azután panaszkodunk és nem történik semmi. T. Ház! En most már nem is panaszkodom, hiszen elvégre ami bűncselekményt elkövettek... (Zsóry Lajos: Nincs is miért! — Egy hang balfelől: De van ám!) Képviselőtársam, neki az a hivatása, hogy azt mondja, hogy nincsen. Hagyja rá! (Ulain Ferenc: Azért választották meg!) Mondom, módunkban van a bírósághoz fordulni mindazokkal szemben, akik bűncselekményt követtek el. Módunkban van a csengeri választást, amelyen az összes választási huncutságok, amellett a választási erőszakosságok is kumulative elkövettettek, könyv alakjában a magyar társadalom elbírálása alá bocsátani. Ezt meg is fogjuk tenni. Ezért te<hát, mélyen t. Képviselőház, igazán nem panaszkodunk már, mert bele szoktunk, hogy a gyűlések engedélyezése körül mindig baj van. Akkor a belügyminiszter úrhoz egynéhány sürgönyt kell küldeni; megszoktuk, hogy utat, kutat és egyebeket ígérnek. Az már megszokott dolog, hogy egy kis szelíd nyomás jön. (Molnár Imre: Ököritón ki ígért bort! — Ulain Ferenc: Tessék megmondani, tessék a titkot elárulni! — Molnár Imre: Jékey László tud róla! — Felkiáltások a baloldalon: Tessék neveket mondani! — Ulain Ferenc: Tessék elárulni a titkot! Szívesen vesszük, ha megmondja! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Fel vagyok hatalmazva azoknak a t. 'barátaimnak részéről, akiket itt — akár Jékey Lászlót, akár másokat — távollétükben ilyen gyanúsításokkal illetnek, annak kijelentésére, hogy mivel mi a választások kezdetén becsületszavunkat adtuk egymásnak, hogy semmiféle szabálytalanságot nem engedünk elkövetni és nem is követünk el, s mivel ennélfogva annak az embernek, aki a magyar gazdatársadalomnak egyik dísze, a tisztességében feltétlenül meghízunk, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ezért ezennel kijelentem, hogy képviselőtársamnak ezt a róla tett állítását nem hiszem el. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Szó sem volt Jékeyről! — Zaj.) Mindössze 15 perc áll rendelkezésemre, méltóztassék tehát nekem megengedni, t. képviselőtársaim, hogy mondandóimat nyugodtan elmondjam. (Molnár Imre: Én azt mondtam, 'hogy Jékey László tud róla. — Zaj balfelöl.) . ,