Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

194 Az országgyűlés képviselőházának 25 Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék engedni a szónokot, hogy nyugodtan interpelláljon. Hegymegi Kiss Pál: Azt sem tesszük szóvá, hogy a választás előtti napon pártunkból mind­azokat, akik nem képviselők, összefogják, be­hozzák csendőrkíséret mellett a járási főszolga­bíróihoz. Itt most 16-ot hoztak be vagy utasítot­tak ki a községből. Magyar gazdákat! stb. Az én Kun Béla barátom ilyenkor már ott ül a főszolgabírói hivatal előtt és várja, hogy a csendőrök mikor hoznak egy-egy becsületes ma­gyar embert, azért, mert a független kisgazda­párt mellett kiteszi magát. Ezt sem panaszlom, mélyen t. Ház, mert már ehhez is hozzá va­gyunk szokva. Még ahhoz is hozzá vagyunk szokva, hogy a választás utolsó napjáig, ha a falvakban járunk, a csendőrök becsületesen üd­vözölnek bennünket, a választás utolsó napján azonban már jön egy csomó idegen csendőr, és akikor mi, képviselők, kapcabetyárok leszünk, így bánnak velünk. Ehhez mi már hozzá vagyunk szokva, mert ez is hozzátartozik ehhez a mai politikai élet­hez, tehát én ezt neon panaszlom. Legfeljebb az igen t. jelölt úrhoz fordulok, akit a magyar parlament legideálisabb alakjának, Gaal Gas­tonnak társaságában ism.ertem meg. Legfeljebb hivatkozom Gaal Gaston erkölcsi felfogására és azt állapítom meg, hogy bizony ő az ilyen cselekedeteket nem helyeselte és meg vagyok győződve, hogy az igen t. képviselő úr is, akit megválasztottak, ha ezeket a kérdéseket meg­vizsgálja, — lehet, hogy nem tudta, én még ezt sem mondom, de ha megvizsgálja, mert mi be tudjuk neki igazolni — bizonyára nem fogja a maga részéről helyeselni. Hagyjuk tehát a választásoknak ezt a ré­szét, mert ehhez mi már hozzá vagyunk szokva. Sőt, megmondom őszintén, népünk is hozzá van szokva, tehát ezek a kérdések nem olyan fon­tosak. (Ulain Ferenc: Azért egy kicsit szomo­rúak!) Szomorúak. — Menjünk csak el oda a trianoni határhoz, a csonka járásba, amely — lehet, hogy Szilágyi főispán úr jól mulat ezen — nekem is szülőföldem. Tessék megnézni a régi könyveket, az 1890-es évek kimutatásait akármelyik lexikonban: a fehérgyarmati és a csengeri járás Magyarországnak legmagyarabb járása volt. Földje mindenképpen termékeny, jó, a népe becsületes, dolgos, gyönyörű szép emberfajta, amely uraival együtt a honfogla­lás óta él ott azon a földön és talán minden nevezetesebb nemzeti mozgalomban ott volt. Hiszen Esze Tamásnak vezetése alatt Rákóczi felkelését az a nép kezdte ott a Szamos és a Tisza hátán. 1848-han, amikor erdélyi hadsereg nem volt, éppen Teleki Sándor, Petőfi Sándor barátja és több más nemes szatmári úr, köz­tük az édesatyám, mint tábori lelkész vezetése alatt ez a nép állította ki az első erdélyi had­sereget, amely a magyar szabadságért küzdött. Egy becsületes, jóravaló, derék, dolgos nép, amelyiket Trianon megölt. (Felkiáltások bal­felol: Ez így van!) Kettévágta a határ a terü­letet. Lakossága nem tud kivinni sehova sem­mit. Bécs, Budapest neki távol van. Akármit dolgozik, akármit termel, annak nincs meg az értéke, mert onnan, akárhogyan leszállítják is a vasúti fuvart, azt nem lehet idehozni. (Ulain Ferenc: Nincs ^is vasútja!) Nem lehet ki vinnie, mert Galícia és azok a részek, ahova szállít­hatna, Ruszinszkó, el vannak tőle zárva. Amellett, valahogyan nem nyúltak 12 esz­tendő óta a hóna alá ennek a becsületes ma­gyar népnek. Valahogyan hagyták ott seny­9. ülése 1934. évi április 11-én, szerdán. vedni és akik ma ott vannak, látják azt az irtó­zatos szegénységet, amely azon a részen van. Sőt valanogy úgy jött, hogy az országnak ép­pen ez a része a klimatikus viszonyok, a rossz termés folytán a legutóbbi hat esztendőben a legtöbbet szenvedett. Koldus a nép. Ez az egyik mélyen t. Ház, amit figyelmükbe ajánlok. A másik az, hogy amint a csengeri határ elvágó­dik Nagygécnél, Gacsályig fel, a szomszéd ma­gyarlakta vidék már Románia, nagyobb részt színmagyar lakosság. Ott a román határon túl a magyar párt vezérét, Jakabffy Elemért pénz­zel, bottal, itatással, községek megfutamításá­val idegen, a regátból jött jelölttel kiverték. Gömbös Gyula miniszterelnök urat nagyra­becsülöm, tisztelem, meg vagyok győződve róla, hogy ehhez a választáshoz, ahhoz, ami ott tör­tént, neki semmi köze.. (Ulain Ferenc: Sztra­nyavszky meg is tiltotta, mégis megcsinálták.) Mert ott a következők történtek. Idegen zsan­dárok — itt van az összes bizonyítók, több ezer polgár aláírásával — este hat órakor lezárták a falvakat, (Úgy van! a baloldalon.) nem volt szabad kimenni ellenzéki érzésű embernek. (Egy hang a baloldalon: Még képviselőknek sem!) Képviselőknek sem. (Dinieh Ödön: Én ugyan kimentem, ha hatvan csendőr is volt ab­ban a községben.) Kimenőbizonyítványuk^ volt a kortesek­nek (felmutatja) az egységespárt részéről; a községi jegyzők állították ki és folyt a kény­szervesztegetés. Volt olyan, akinek a házába betörtek. (Dinien Ödön: Ez így van!), de két­három pengőt el kellett neki venni. (Egy hang a baloldalon: Gyalázatos dolog!) Szám sze­rint kimutattuk, hogy az egyik helyen 55-öt, a másik helyen 45-öt, Császló községben 100-at, Rozsály községben 130-at, Csengerben több mint 100-at, amikor vasvillás emberek nem akarták engedni a vesztegetést, csendőrökkel verették meg őket. Simárban 25, Nagygécen 30, Tiszabereken 52 embert vesztegettek meg. (Nánássy Andor: Ott ugyan egyet sem! — Zaj a baloldalon.) Akik pedig azt a pénzt osztogat­ták, nagyobbrészt a közigazgatás alkalmazott­jai voltak. Átalányösszeget kaptak, amint meg­mondja a nép, erre és abból osztogatták széjjel ezt a pénzt. (Ulain Ferenc: Igazán nincs szük­ség ezekre az aljasságokra.) Nem tudom, hogy az urak erről tudnak-e. Egyet azonban megmondok. 1922 óta tart ez, tíz esztendő óta. (Liláin Ferenc: 1922! Ez Beth­len István rendszere!) Azóta ebben a várme­gyében így megy. Csenger korrupt kerüiel­nek van elkönyvelve, Trianon teljesen tönk­retette. A miniszterelnök urat egyre kérem. Itt van Jakabffy Elemér, nézéssé meg vele ezt a helyzetet, itt van Herczeg Ferenc, a magyar revíziós liga elnöke, vagy itt van bármely olyan más ember, aki pártpolitikai­lag nincs érintve, mondjuk Urmánczy Nán­dor, megmondja neki: szabad-e a trianoni ha­táron ezt megcsinálni? (Zaj a baloldalon.) Mi megyünk, visszük a magunk petícióját oda, ahova vinnünk kell, bizonyítani fogunk. Mi nem vádolunk senkit, legalább a miniszter­elnök urat nem vádoljuk, mert meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr a korrupcióval szöges ellentétban van. (Ulain Ferenc: A vezérkari főnöke csinálta az ösz­szes disznóságokat ottan!) De ha a dolog úgy van, amint mi mondjuk, akkor még egyre kér­jük a miniszterelnök urat: az abban a várme­gyében uralkodó 12 esztendős rendszerben seperjen egy kicsit a miniszterelnök úr. Ezt

Next

/
Thumbnails
Contents