Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-259
186 Az országgyűlés képviselőházának 259 Hogy ez a szellem mennyire antiszociális, azt megmutatja a másik panaszos levél is, amely a következőket mondja (olvassa): »Budapestről kikültöztünk Kákospalotára és a telefont áthelyeztettük. A vonalat nekünk kellett 120 pengőért kiépíttetnünk és 62 pengő szerelési díjat hat héttel előbb befizetnünk. Ebbe még belenyugodnék az, ember, de miért kell az én befektetett tőkémre, amely abban a percben, amikor kifizettem, a posta tulajdona lett, havonta 16 pengő büntetéspénzt fizetnem, amikor a szerelést megfizettem, a készülék megvolt és az 50 beszélgetést is megfizettem, sőt nem ötvenet, hanem 40 helyet 92-t.« T. Képviselőház! Én a miniszter úrnak figyelmébe ajánlom a miskolci kereskedelmi és iparkamarának 1932. évi június hó 2-án tartott teljes üléséről szóló jegyzőkönyvet. Ebben egy igen kitűnő munka foglaltatik a telefon- és távbeszélő díjtételek megreformálása szempontjából. Nevezetesen megállapítja azt, hogy (olvassa): »A beszélgetésenkénti díjszabás bevezetése a vidéki gyakorlatban annyit jelentett, hogy napi két beszélgetés esetén 26-6, három beszélgetés esetén 56-5, öt beszélgetés esetén 116-6 és 10 beszélgetés esetén 2666%-kai drágult a telefon.« Ehelyett a rendszer helyett inkább a bécsi rendszert kellene életbeléptetni, amely a beszélgetéseket percenként számlázza, egy sokkal olcsóbb alapdíjtétellel, mint a budapesti rendszer teszi. De ha bármelyik külföldi ország statisztikáját nézzük a díjtételek szempontjából, meg kell állapítanunk, hogy mindenütt olcsóbb mind az interurbán, mind a helyi telefon alapdíja és beszélgetési díja. Most csak egyetlen országot nevezek meg, mert a többieket már múltkori interpellációim során voltam bátor ismertetni, Finnországot. Finnországban az évi előfizetési díj 54 pengőnek felel meg a mi pénzünk szerint, az egyhavi előfizetési díj 4-50 fillér. A beszélgetés korlátlan, átalányrendszer van. Például napi tíz beszélgetés esetén egy beszélgetés másfél fillérbe kerül, nálunk az előfizető számára minimálisan 14 fillérbe. Napi öt beszélgetés esetén egy ^beszélgetés Finnországiban 3 fillérbe kerül A telefon, a külföldi országokat tekintetbe véve, minden egyes országban tetemesen olcsóbb, mint nálunk. Napi átlagos nyolc beszélgetést véve alapul, ez nálunk 15*3 fillérbe kerül, Ausztriában 7, Csehszlovákiában 6-5, Svédországban 4, Finnországban 21 fillérbe. Mindezeknek alapján kérem tehát, ne álljon meg a kereskedelemügyi miniszter úr félintézkedésnél, ne álljon meg annál, hogy most a telefon kapcsolási díját leszállította, hanem folytassa azzal a mindenütt örömmel várt intézkedéssel, hogy az alapdíjat és a beszélgetési díjat is leszállítja és ezzel végre ezt a kérdést, amely az egész magyar társadalmat izgatja és érdekli, teljesen és tökéletesen nyugvópontra juttatja. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Elnök: Következik Petro Kálmán képviselő úr interpellációja a (kereskedelemügyi miniszter úrihoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter únhoz. Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr a rézgálickartellt arra kényszeríteni, Jhogy a gazdakörökbe tömörült szőlősgazdák részére ! április 15-ike utáni megrendelésre vagóntétel- » ülése 1934, évi április 11-én, szerdán. ben métermázsánként 44 pengő vételárért a gazdák szükségletéhez mért mennyiségben rézgálicot eladjanak és szállítsanak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petro Kálmán: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Már a imult alkalommal, amikor legutoljára interpellációt jegyeztem be és mon- » dottam el, megfogadtam magamban, hogy sohasem fogok interpellálni, mert úgylátszik, a képviselő interpellációs joga teljesen illuzórius. (Meskó Zoltán: Az elnökségnek kellene gondoskodni! — Ügy van! a baloldalon.) En mindig a lehető legkomolyabb ikérdésekben szeretek ide jönni a Ház elé és sohasem csinálok sem személyi, sem pártpolitikát, mindig csak gazdasági kérdésekben emelem fel szavamat, (Helyeslés.) mindig csak a kisemberek és a nép érdekében. (Egy hang a baloldalon: Es ezt sem hallgatják meg!) Ma sem mondottam volna el interpellációmat, ha ebben a rézgálie-ügyben, a rézgálienak elég olcsón való szállítása és eladása ügyében az én különböző eljárásaim eredményre vezettek vo.lna. S Voltam a kereskedelemügyi 'minisztérium illetékes szakosztályánál és kértem, hogy az 1934 április 15-iki terminust, amelyre később rá fogok térni, lehetőleg tolják ki. Az illető szakreferens azt mondotta, ihogy ez nagyon kívánatos volna. Voltam azután a mezőgazda-. > sági kamaránál, báró Diószegöiy titkár úrnál » aki ellenőrzi a rézgálickartell működését és kértem, igyekezzék odahatni, hogy ez a bizonyos sérelmes terminus minél jobban kitolás- f! sék. Ennek megfelelően tényleg különböző tárgyalások voltak a szőlősgazda-egyesületek révén a földmívelésügyi minisztérium bevonásával, a rézgálickartellel. Az elvi megállapodások ugyan állítólag — mint alhogy az újsá „ goikból, a Borászati Lapokból és a Köztelekből olvasom, és a .tárgyalófelektől tudom — létre is jöttek, azonban ezek olyanok, amelyek semmi .körülmények között sem kötelezhetik a rézgálickartellt akkor, ha egy lefektetett rendeletben jogosítva van arra, hogy 1934 április 15 : ike után vagóntételben ne adjon ki árut senkinek. i Az ország lakosságának egynyolcadrésze van érdekelve ennél a kérdésnél, részben ^mint szőlőmunkás, részben mint kisgazda és éppen azért kötelességünk nekünk, akik ebben a Házban együtt ülünk, — különösen a napszá- *moknál, amelyek ennél a művelési ágnál a legnagyobbak — hogy minden olyan gátló tételt, 'amely ennek a művelési ágnak rentábilis vol- * % -tát veszélyezteti, megakadályozzunk. Nemcsak (természeti ellenségeik vannak a szőlősgazdadáknak,- hanem vannak, hogy úgy mondjam, ipari és kereskedelmi ellenségeik is, amelyeket röviden csak két szóval tudok megemlíteni: * a szeszkartell és a rézgálickartell. (Ügy van! ** Ügy van!) Az utóbbi lapban látjuk, hogy a szeszkartell milyen nagyszerű támadást tud intézni a sző- fe lősgazdák és a szőlőgazdaság ellen. Igaz, hogy Î megkapta rá a választ, részben báró Waldbott Kelementől, részben pedig Reizman Zoltántól. (Meskó Zoltán: Megkapják majd a nemzeti szocialistáktól, ha hatalmon leszünk!) Ez azonban mind csak falrahányt borsó addig, amíg a föld- i mívelésügyi miniszter úr nem szánja el magát annak az ígéretének beváltására, amelyet Egerben és több helyen is tett, tudniillik, hogy a fo> gyasztási szeszt ezentúl a borból lehet csak elő- v