Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. állítani. Erről azonban nem akarok hosszasan beszélni; inkább a rézgálicról szólok. A rézgálickartell a maga prepotenciájában, a maga frechségében oly arcátlanul csapta be a kereskedelemügyi miniszter urat, (Meskó Zoltán: Be lehet csapnia) oly arcátlanul állította be számításait, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr — én nem is tudom, hogyan történhetett — elfogadta azokat a kalkulációkat, amelyeket a kartell beállított. (Jánossy Gábor: Mit szólt ehhez az árelemző bizottság? — Meskó Zoltán: Elment a Sóhi va tálba adatokat gyűjteni!) 1933-ban a gyáraknál a rézgálic ára 52 pengő volt métermázsánként. De ha valaki ebből nagyobb tételt rendelt, egy pengőt, sőt némelyik két pengőt is leengedett. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) A kisgazdák ennek alapján a gazdakörökben tömörülve rendelték meg a rézgálicot és átlagban 44 pengőért kapták meg a kampány alatt, annak ellenére, hogy a rézgálickartell, mivel észrevette, hogy esős a nyár, mesterséges áruhiányt idézett elő és a kereskedelemmel öszszejátszva, az áruhiány folytán a rézgálic árát egészen 70 pengőig merte felemelni. Szabadon engedték portyázni tavaly a rézgálickartellt nem a gyárakon keresztül, hanem a kereskedelmen keresztül azért, mert a gyár a felesleges rézgálicot kiszállította Magyarországból. A rézgálic előállítási ára a következő: Egy métermázsa rézgálichoz 26 kilogramm réz szükséges, 65 kilogramm kénsav. A réz ára métermázsánként 20 pengő, a kénsav ára 5—7 pengő, de csak akkor, ha saját maga állítja elő a gyár, — mint ahogy például a Hungária és a Weisz Manfréd teszi — és akkor 7, ha ezektől kell venni a kénsavat. A gyártási költség, a rezsi, az amortizáció, a kamat métermázsánkint 7 pengő és a haszon 20%-kal kalkulálva, ugyancsak 7 pengő. így jön ki az, hogy 41 pengőbe kerül a rézgálic. Tavaly a rézgálic hivatalosan megállapított ára 52 pengő volt, de a kereskedelemben feltornázta magát egészen 70 pengőig. Az idén megállapított ár először 42 pengő volt, később felment egészen 44—54 pengőig. Amikor a kereskedelemügyi miniszter úr látta, hogy a kereskedelmen keresztül illegitim eszközzel fel lehet tornászni a rézgálic árát egészen 70 pengőig, 1933 novemberében felhívta a rézgálicgyárakat, adjanak be árelemzést, amelyből meg tudja állapítani, hogy a rézgálic előállítási ára mennyi? A rézgálicgyárak be is adtak egy beadványt, amelyben az egy métermázsa rézgálichoz szükséges rézanyagot 20 pengőre becsülték, ehhez hozzáadták a 13%-os valutafelárat s a többi költséget 22 pengőre becsülték. Ebben benne volt a gyártási költség, az amortizáció, a kamat, a központi rezsi és a haszon is. r A miniszter úr ezt hosszas tárgyalások után elfogadta és a 31.500/1934. számú földmívelésügyi miniszteri rendelet kapcsán közölte az érdekeltséggel, hogy a rézgálic ára, ha 100 q-t vásárol valaki, métermázsánként 42 pengő; ha 50—99 q-t vásárol, akkor métermázsánként 43 pengő; ha 25—49 q-t vásárol, akkor 46 pengő; 'ha 1—24 q-t vásárol, akkor 47—50 pengő. Ez az ár a gyárban. A bizományosnál ne dig a következőképpen alakul az ár: 100 q és azon felüli mennyiség vásárlásánál 44 pengő; 50—99 q vásárlásánál 45 pengő; 25—49 q vásárlásánál 48 pengő; 1—24 q vásárlásánál 49—50 pengő; 1 q-ás tételben való vásárlásnál 52 pengő. Ez a rendelkezés 1934 február 19-én jelent KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ütése Í9EU. évi április 11-én, szerdán. 187 meg. Megkapta a kartell és már 19-én eltűnt az ország minden kereskedéséből minden rézgálic; abban a pillanatban nem lehetett rézgálicot kapni. Ezt követőleg 1934 február 22-én újabb kérvényt adott be a rézgálickartell a kereskedelemügyi miniszterhez és ebben az újabb kérvényben elpanaszolta, hogy 13%-os valutafelár helyett 20%-ot kell fizetnie a Nemzeti Bankban. Ez igaz. De elpanaszolta azt is, hogy azóta horribilis rézáremelkedések voltak, ennek következtében nem tudja állni azokat az árelemzési adatokat, amelyeket novemberben beadott. A kereskedelemügyi miniszter úr erre négy nap múlva, minden egyes viszonylatban átlag 2 pengővel felemelte a rézgálic árát. Nem vették figyplembe azt, hogy a rézgálickartell rézszükségletének 20%-át nem külföldi, hanem belföldi rézből szerzi be, amelyet olcsón vásárol, amelyért nem kell angol fontot felhasználnia es amelyért nem kell 20%-os valutafelárat fizetnie. Nem vették figyelembe továbbá azt, hogy mikor 1933 novemberében a rézgálickartell beadta a kereskedelemügyi minisztériumhoz az árelemzést, azonnal lefedezte a maga rézszükségletét külföldön, nehogy valami meglepetés érje. Az a réz tehát, amelynek alapján megállapították az árat, február 19-én már rendelkezésére állott, semmi indoka sem volt tehát annak, hogy a február 22-i kérvényben réz áremelkedésről beszéljen, mert ezámára az egés'z kampányra biztosítva volt a réz. Ebbe a 42 pengős árba, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr először megállapított, már bele volt kalkulálva 20%-os haszon. A kereskedelemügyi miniszter úr egy 20%-os hasznot állapított meg a 44 pengős áraknál is, így tehát az 54 pengős áraknál, amely 54 pengős ár az egy métermázsán aluli rézgálic vételekre állapíttatott meg a rézgáláckartell több, mint 40%-os horribilis nyereségre tesz szert, különösen a következő indokokból: Magyarország rézgálic szükséglete egy esztendőben k>b. 700 vágón, ebből a 700 vagonból 5%-ot a nagytermelők nagy vagóntételekben vesznek igénybe, ez az 5% azonban 44 pengővel számíttatik. 50%-ot azonban a kistermelők kilónként vesznek igénybe és ennek az ára 54 pengő, 40%-ota középtermelők vesznek igénybe, amelynek ára átlagban 51 pengő 50 fillér, egyéb kategóriák számára a rézgálic ára 50 pengő. Az átlag 52 pengő 50 fillér. Ha tehát 44 pengőnél 20% a haszon, 52'5 pengős rézgálic-ár mellett a rézgálickartell & rézgálic előállításánál és forgalomba hozatalánál 40%-os haszonra tesz szert. Azt kérdezem: miért kell a 100 mázsás tételek árát ilyen lényegesen 'olcsóbban kalkulálni, mint az egy kilós tételek árát? Hol van itt a kisembereknek védelme? A nagygazdák, akiknek 100—200 vagy 300 holdas szőlőgazdaságuk van és akik a kereskedelemben jártasabbak, sokkal előnyösebben be tudják szerezni a rézgálicot, mint az az egyszerű kisember, akinek csak egy kiló rézgálicra van szüksége. Miért van égy kiló rézgálicnál^ 10 pengős differencia a kisember terhére azért, mert a kisember kilónkint vásárolja? Hol van itt a szociális gondoskodás? (Ügy van! Ügy van!) Hogyan lehet ezt megengedni akkor, amikor a rézgálickartell nagyon jól tudja, hogy nem száz métermázsás tételekben fogy a rézgálic, hanem a faluban vagy a városban a kiskereskedőnél vagy bizományosnál egykilós vagy ötkilós tételben fog elfogyni? 27