Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

1Ô4 Àz országgyűlés képviselőházának M volna a gazdatársadalomnak, különösen a kisgazdatársadalomnak. Es nincs is nagy érdeklődés iránta. Még súlyosabb és nehezebb a helyzet azért, mert ezek a mezőgazdasági kaimará'k, amelyek az említett törvény alapján megalkottattak, túlbürokratizáltattak, rendkívül nagy költségekkel dolgoznak, nagy terheket vonnak maguk után és bizonyos tekintetben, különösen a kamarák vezetésében, politikai exponensek is vesznek részt és ezeknek szerepe .azután igen sokszor meglátszik a kamarák tevékenységében is, amennyiben ezek a kamarák voltaképpen a gazdatársadalom jogos törekvéseinek igen gyakran sajnálatos villámhárítói vagy elvezetői szoktak lenni. Sajnos, hiába akarjuk, nem tudjuk ezeket a szervezeteket olyanoknak tekinteni, amelyek a falu népének érdekeivel mindenben megegyeznének. Különösen látjuk ezt a kereskedelmi .szerződések megkötésénél, aboi a gyáripar egy Ferenczi Izsóval és másokkal erősen van képviselve, míg a mezőgazdasági oldalról, a gazdatársadalom oldaláról nincs meg ez az erőteljes ás poentirozott megfelelő képviselet. Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a gazdasági kérdésekben mindig a gazdatársadalom húzza a rövidebbet. T. Ház! Mi sem természetesebb, mint az, hogy a mezőgazdasági kamaráknak a legfontosabb érdekük lett volna az, hogy most a választások során a figyelmet minden irányban magukra vonják és különösen a kisexisztentciáknak egész tömegét vonják körükbe mert hiszen nagyatádi Szabó István ezt a szervezetet voltaképpen elsősorban a kisgazdatársadalom érdekében csinálta. Éppen erre való tekintettel mi azt vártuk volna, hogy a kormánynak olyan intézkedései lesznek, amelyek elősegítik a gazdatársadalom minden rétegének és árnyalatának: ezekbe a mezőgazdasági kamarákba, illetőleg a mezőgazdasági bizottságokba való bevonását. Most én itt a földmívelésügyi miniszter urat vádolom azzal, hogy ő az oka annak, hogy mind ennek az ellenkezője történik. (Meskó Zoltán: Egy miniszter sincs itt!) Vádolom a miniszter urat, hogy a miniszter úrék engedik meg azt, hogy a kamarai választásokat falvakban) hétköznapra, tehát olyan időre tegyék, amikor a falu népe ia tavaszi munkákkal van elfoglalva. (Dinich Ödön: Azért teszik hétköznapra!) Kérdem, hát a födmívelésügyi miniszternek nines fogalma ahhoz, hogy a választások csakis ünnepnapon, nem pedig dologidőben lehetnek? A földmívelésügyi miniszter úrék nem tudják azt, hogy ha az a falusi gazda szavazni akar, akkor le kell mondania arról, hogy arra a napra családjának a kenyerét megkeresse? Hiszen a bürokratáknak napidíjakat adnak, ha kiküldetésük van, de ugyanakkor annak a falusi embernek, ha jogait akarja f gyakorolni, le kell mondani az aznapi munkájáról. Hát lehetnek barátai az agrárérdekeknek azok, akik ilyen intézkedéseket tesznek? Még érteném, ha ellenünk, független kisgazdapárt ellen tennék ezt, de nem ellenünk, hanem a falusi dolgozóemberek ellen teszik ezt az intézkedést, különösen a Tiszántúlon, ahol 'féltik a jelenlegi elnök pozícióját, mert a gazdatársadalom jó része nem kívánja az aktív főispánt a mezőgazdasági kamara elnökének. Azért teszik ezt, hogy kijátsszák azt a falusi embert? (Diniclh. Ödön: ÍAzért!) Akkor felteszem a kérdést, vájjon nem helyesebb dolog-e az, hogy akkor ne méltóztassanak 'jogot adni a szavazásra, de ne is méltóztassék tkövetelni . ülése lÖSí. évi április ii-én, szerdáit. a járulékokat ennek az intézménynek fenntartásához. (Andaházi-Kasnya Béla: Bár úgy szeretné a miniszter úr a népet, mint 'a Filaxiát! — Derültség half elől.) De a földmívelésügyi miniszter úréknak másra is volt gondjuk. Nagyatádi Szabó István törvényét úgy akarta Kállay Miklós végrehajtani, hogy Vásáry Józsefek és más kitűnő, szókimondó, gerinces gazdák bele ne kerüljenek a törvényhatóságokból, tehát a törvényhatóisági városokra nézve kimondották, hogy csak azokat lehet jelölni ... {Egy hang half elől: Hol van a miniszter? — Meskó Zoltán: Legalább helyetesítse valaki! — Dinich Ödön: Egymás között vagyunk, egészen nyugodtan pihenhetsz.) Erre az interpellációra nem jön el Kállay Miklós. Hogy tehát ne kerüljenek bele, mélyen t. uraim, értékek a törvényihatósági városokból, a gazdatársadalomiból, fogja magát a földmívelésügyi miniszter úr és kiad egy rendeletet, hogy csak azok közül lehet választani, akiket a választási bizottmány jelöl, tehát hivatalos jelölteket. Debrecen főispánja, báró Vay László és társasága állapítja meg tehát, hogy Debrecen gazdatársadalma kik közül válasszon. Miikor elhatároztuk, hogy emiatt a törvényellenes cselekedet miatt a miniszter úr ellen a vád alá helyezési indítványt benyújtjuk, akkor a miniszter úr visszakozz-t fújt és maga ás belátta, hogy törvénytelenséget követett el és tegnap visszaszívta a rendeletet. De a választások már ki vannak: tűzve, ennek jegyében most már méltóztassanaík választani. (Farkasfalvi Farkas Géza: A forma a fő!) Nem leihet ezzel a néppel ilyen módon eljárni, (Ügy van! Ügy van! balfelőt.) nem lehet a törvényeket felelős kormányférfiaknak sérteni, mert akkor én nem csodálkozom Hajdú vármegye alispánján, aki meg van ijedve, hogy Hajdú megyében megbuknak: a mezőgazdasági kamarai választáson. (Dinich Ödön: Meg is buknak! — Meskó Zoltán: Természetesen!) és például pártunik titkárát, Tóth Bélát, Egy ekén, aiki velünk együtt harcolt a osengeri választató on legelőször fogatták el, le akarták szerelni, az egyeki jegyzőségnél állást Ígértek neki azért, hogy ezt a választást, amelyről még nem tudják, hogy vasárnap lesz-e vagy szombaton, leszerelje, hogy otthagyja, hogy megszöíkjék, hogy a nép ne tudjon azokra szavazni, akikre akar. Egy vármegye alispánja — ott van a nyilatkozata, az egyeki községi pénztári hivatalban, a jegyző által leadott nyilatkozat — amely szerint igér egy becsületes fiatal embernek béneket az állam, a köz költségére azért, hogy azon a mezőgazdasági kamarai választáson az egyeki polgároík ne válasszák meg azt, akit akarnak, (Andaházi-Kasnya Béla: Biztosan a közerkölcsök emelése érdekében!) ötven pengőt utalnak ki neki a község pénztárából, hogy feljöjjön ide, hozza Betri Pálhoz a protekciós levelet, amelyben benne van a községi főjegyző írása szerint, hogy minden rendben van, tessék ezt a fiatalembert, akit Tóth Bélának hívnak és aki becsületes, derék fiatalember, most fenntartani Pesten, mert, ha fenntartják, akkor Egyeken nem buknak me^ a mezőgazdasági kamarai választásnál. (Meskó Zoltán: Ez borzasztó!) Egy alispán, aki a folyosón Gaal Gaston életében azt igérte nekünk, hogy soha sem követ el törvénytelenséget a politikai szervezkedés terén, ha nemzeti alapon áll egy párt, ilyen cselekményekre vetemedik. Ilyen kézben van a közhatalom, ezek vezetik a mezőgazdasági kamarai yá-