Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-254
10 Az országgyűlés' képviselőházának 25 lésnek, a technikus nevelést értve közgazdasági neveléssel kapcsolatosan is, így szét tudná választani és azután össze tudná kapcsolni a többi kart egy önálló gazdasági egyetem magjaként, hogy e magból késő ob, jobb időkben évről-évre fejlessze ki a lehetőséghez képest a nagy magyar gazdasági egyetemet. A kereskedelmi tagozatnak a műegyetemhez való csatolását a magam részéről azért sem tartom egészséges gondolatnak, mert a kereskedelmi tagozat felvételi feltételei között eltérő rendelkezéseket tartalmaz a többi egyetemi felvételi feltételekhez képest. Egyetemre általában középiskolai érettségivel lehet beiratkozni ós az az egyetem, amely ezt az alapfeltételt megtartja, egyenrangú a külföldi egyetemekkel. A közgazdasági egyetem kereskedelmi, tagozatán be lehet iratkozni kereskedelmi érettségivel is, amely kereskedelmi érettségi a reciprocitás szempontjából nem ekvivalens a középiskolai érettségivel. (Sándor Pál: Miért nem? Talán több!) Lehetséges, hogy több, de nem ekvivalens. (Sándor Pál: Határozottan több!) Az egyetemi felvétel szempontjából már csak azért sem ekvivalens, mert kereskedelmi érettségivel csakis erre az egy karra lehet beiratkozni. En disztingválok és hivatkozom arra, hogy mint felsőipariskolai tanár, a magam részéről is es a felsőipariskolák részéről is állandóan döngetjük a Műegyetem kapuit abban a tekintetben, hogy a felsőipariskolákat kiválóan végzett növendékek előtt méltóztassék megnyitni a Műegyetem kapuit. Ezzel a kívánságunkkal azonban nem tudunk érvényesülni éppen az érettségi vizsgának olyan jelentősége miatt, amely sine qua non-ja a Műegyetemre való bejutásnak. Konstatálni akarom azt is, hogy volt egy időpont, — sajnos, szomorú időpont, a Károlyi-kormány ideje — amikor a kereskedelemügyi miniszter ár megengedte, hogy a felsőipariskolák jelesen végzett növendékei, amennyiben azokat a tanártestület egyhangúlag erre ajánlja, felvehetők a Műegyetemre. Az az intézet, amelynek én 25 esztendőn át tanára voltam, ezzel a joggal csupán négy íziben élt, négy egyénről állította ki azt a bizonyítványt, hogy az illetők a középfokú ipariskolának kiváló'an .tiszta jelesen- végzett növendékei, alkalmasak és méltók arra, hogy a Műegyetemen építészi tanulmányokat folytathassanak. Mind a négy a Műegyetemen is tiszta jeles bizonyítványt kapott és kitűnő oklevelet nyert. Ez tehát igazolja azt az elgondolást, hogy nem általánosságban, ellenben egyes kiváló egyedek előtt lehetséges megnyitni a Műegyetem kapuit is ilyen intézkedéssel, amelyek egyrészt a középiskolákban mutatott kiválóságra, másrészt a. tanártestületnek arra a véleményére van bazírozva, hogy ez az egyed alkalmas a továbbfejlődésre, mert ez sem áll meg minden esetben. En tehát nem protestálok az ellen, ha ilyen kiváló egyedeket kereskedelmi érettségivel felengednek a Műegyetemre, marosak az előbb említett elvi szempontból sem, de az ellen, hogy a Műegyetemre kereskedelmi érettségivel általában be lehessen iratkozni, mindenki protestál, már csak azért is, mert ez a Műegyetem lefokozása, és félő, hogy a diplomák nosztrifikálása alkalmával ebből nehézségek származhatnak, mert ha most, amikor nem vagyunk barátokkal körülvéve, amikor köröskörül ellenségeink vannak, elterjed annak a híre a külföldön, hogy a királyi József Műegyetemre való beiratkozásnak a középiskolai érettségi bizonyítvány nem feltétlenül előfelté•4. ülése 193 If március 21-én, szerdán. tel, akkor nagyon kérdéses, hogy a műegyetemi diplomák nosztrifikálása az ellenséges külföldön megtörténhetik-e, igen vagy nem! Franciaország biztosan bele fog kapaszkodni ebbe. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem tudom, vájjon Németország is nem fogja-e megtenni, Münchenben ugyanígy van!) Elvileg híve vagyok annak, hogy az egész oktatásügy egy kézben, a kultuszminiszter úr kezébe egyesíttessék. Ezt már itt a Házban is többször hangzotattam, és a dolog racionális voltáról annyira meg vagyok győződve, hogy a magam részéről most is szükségesnek tartom hangoztatni, hogy véget kell vetni annak, hogy az egyes tárcák az oktatásügyekkel játsszanak, hogy minden tárca kezében tartson egy olyan oktatásügyet, amely nála másodrendű, harmadrendű, sőt talán utolsó rendű feladat (Farkas Elemér előadó: Ügy van!) és a tárca tisztviselői közül sem a megfelelőket helyezik abba az osztályba, hanem rendszerint egy stráf kompánia az, amelyet oda helyeznek. Tisztelet a kivételeknek, mert vannak kivételek is, de általánosságban ezt kell mondaniok azoknak, akik ezt ismerik. Nem tudom megérteni, hogyan folyhat majd ezentúl az oktatás ebben a formában például a mezőgazdaságnál? Az alsófokú mezőgazdasági iskolák a kultuszminiszter úr hatáskörébe vannak utalva, a mezőgazdasági népiskolák a kultusztárcához tartoznak, a középfokú mezőgazdasági iskolák, sőt még az akadémiák is, a földmívelésügyi miniszter úr alá fognak tartozni (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: De az én hatáskörömben is vannak.) és most a felsőfokú oktatás, a mezőgazdasági főiskolák ismét a kultuszminiszter úr kezébe kerülnek. Hogyan lehet ez? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A középfokúak is!) Hogyan lehetséges az, hogy az oktatásügy nincs szervesen egy kézben 1 ? Most a következő példát hozom. Méltóztassék megmondani, hogyan lehetséges az, hogy a legalsófokú iparoktatás, az iparostanonciskolák a kultuszminiszter úr kezében vannak, a középfokú iparoktatás pedig a ke reskedelemügyi miniszter úr, a felsőfokú iparoktatás ismét a kultuszminiszter úr kezében van? (Sándor Pál: Régi baj ez!) Rendszer ezl (Söpkéz Sándor: Nem! Meg kell változtatni!) Ez sürgősen gyógyítandó seb, sürgősen megoldandó probléma. (Sándor Pál: Harminc év óta mindig reklamáljuk!) Ezek azok a problémák, amelyeket fel szoktam hozni. Tizenkét év óta. minden költségvetésnél a kereskedelemügyi tárca ipari és kereskedelmi oktatás című fejezetének tárgyalásánál mindig elmondom, hogy ipari és kereskedelmi oktatás címet látunk a kereskede lemügyi költségvetésben, de ebben kereskedelmi oktatásról egyáltalában szó sincs. (Sándor Pál: Okosabb lett volna ezt megoldani miniszter úr!) Ezek azok a problémák, amelyeket a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlok. Itt lehet egészségeset, racionálisát alkotni és én nagyon szeretném, hogy ha a dilettantizmusnak a közoktatásügy terén intézményesen véget lehetne vetni (Sándor Pál: Ez igen nehéz dolog!) és minden oktatásügyet egy kézbe lehetne venni. Tudom, hogy ez nehéz dolog, tudom, hogy ennek a kérdésnek a megoldásánál az egyes tárcák közötti féltékenység is szerepet játszik, de azt hiszem, hogy a mélyen t.
