Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 h. ülése 193% március 21-én, szerdán. 11 Képviselőház a tárcaféltékenység fölött áll. (Sándor Pál: Nem! Ott van a nagy párt!) A Képviselőháznak mindenesetre kell annyi ön­állóságának lennie, hogy a tárcaféltékenysé­get a maga hatáskörében el tudja intézni. (Sán­dor Pál: Nincs!) A törvényhozás mindenesetre alkalmas erre. Kérnék tehát ilyen irányú kez­deményezést és meg vagyok róla győződve. hogy ez minden gondolkozó ember helyeslésé­vel fog találkozni és a miniszter úr olyan al­kotást, olyan eredményt fog produkálni, amelyre majd ép olyan büszke lehet, amilyen büszke lehet a középiskoláról közeljövőben meghozandó törvényére. En a^ tanárképzés kérdését, akárhogyan áttanulmányoztam ezt a javaslatot, nem látom semilyen formában megoldottnak. Azt mél­tóztatik mondana, hogy ez a javaslat meg­oldja nemcsak a keresik edeimi, nemcsak a me­zőgazdasági, hanem az ipari tanárképzést is. Méltóztatik itt pedagógiai osztályokat felállí­tani a Műegyetemen? Mert nem látok semmit sem a javaslatban erre vonatkozólag. A ja­vaslatiból r ezt nem tudom megérteni, mert az iparoktatás .tanárait műszaki diplomájuk kva­lifikálja erre, ezenkívül, mint tanárjelöltek szoktak idősebb tanárok (mellett pedagógiai gyakorlatot végezni. Lehet, hogy ez nem elég. De most mégegyszer megkérdezem: ha nem méltóztatik ezt elégnek tartani és azt iméltó«­f > +; k kívánni, hogy ezek filozófiát, pedagó­t, módszertant és egyebeket tanuljanak, ak­in éltóztatik itt a Műegyetemen most ilyen széket felállítani? (Hóman Bálint vallás­Jzoktatásügyi miniszter: Ez nem törvényi, m szervezeti kérdés!) Ha szervezeti ikér­dés, akkor valahol az indokolásban kelleno. benn lennie, azonban én nem látom. Kérem a miniszter urat, legyen szíves felvilágosítani engem, mert én elvben helyesnek tartom azt, «hogy tanárképzést létesítsünk valamilyen for­mában ezekben a szakokban is, de ezt csak maint egy kiegészítő stúdiumot gondolom azok számára, akik ezzel akarnak foglalkozni. De ak(kor arra is kérem a miniszter urat, méltóz­tassék az így kiképzendő tanárok számára el­helyezkedési t lehetőséget is biztosítani, mert 'az iparoktatásnál fokozatosan annyira lecsök­kentették a létszámot, hogy ma csak 78 tanár •működik az iparoktatásban. Ne képezzünk ki tehát tanárokat, mert 78 tanárnak utánpótlá­sára egy esztendőben kettő is elegendő, tehát 'nincs otk a kiképzésre. Ha pedig kiképeznük ilyen tanárokat és azoknak nem tudunk helyet adni, akkor csak az elégedetlenséget fogjuk fokozni ezzel ás. Ez tehát nagyon meggondo­landó és mindkét irányban még eldöntendő 'kérdés. Nem tudóim, elfelejtette-e a miniszter úr a kormánybiztosi intézményt ennél a javaslat­nál, mert újabban nincs törvényjavaslat kor­mánybiztos nélkül. Olyan törvényjavaslatot nem tudunk kapni, lamely a>7i autonómiát né sértené és kormányibiztost ne hozna. Itt az egyetemi autonómiát méltóztatik kikezdeni ez­zel a kormánybiztossal. Az egyetem autonó­miája nem tűri meg azt, hogy abba kormány­biztos avatkozzék bele és azután az a kor­mánybiztos, akit a, kormány küldene ki és nem a miniszter úr, a kormánynak felelős és nem a miniszter úrnalk. Kérdés, hogy a mi­niszter úr intenciói érvényesülnek-e. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, az ugyanaz!) Szó sincs róla. A minisztertanács, a kormány mindenesetre magasabb fóruim és mindenesetre a miniszter úr is iazon magasabb "fórum alatt van. (Hó­man Bálint vallás- és közoktatásügyi minisz­ter: Tessék megnyugodni, az ugyanaz! Nem vagyok alatta, mert vagy ugyanaz, -vagy nem vagyok miniszter!) Méltóztassék akkor meg­elégedni egy szerényebb szóval, a miniszteri biztosi szóval. Miért kell akkor kormánybiz­tost hozni, ha az ugyanaz? (Hóman Bálint val­lás- és közoktatásügyi miniszter: Ha szó kell, meglesi!) En úgy képzeltem, hogy a kormány­biztos valamivel magasabb fórum, mint a mi­niszteri biztos. Nagyon kére tehát a miniszter urat^ hogy az autonómiáknak ezt a sorozatos megsértését ne tetézze ebben á javaslatban is ilyen kor­mánybiztos kiküldésével. A miniszter úr figyelmébe és jóindulatába ajánlom — bár tudom, hogy ott van — az egyetemek alkalmazottainak jogait is, mert hiszen az elérhető megtakarításoknál a minisz­ter úr ezekkel szemben kénytelen lesz szintén végelbánási eljárást lefolytatni úgy, mint a Műegyetemmel szemben méltóztatott végelbá­nást foganatosítani. Itt is újabb munkanélkü­liek lesznek, vagy áthelyeznek tisztviselőket, amennyiben pedig nem lehet őket elhelyezni, végelbánás alá vonják őket. Megint egy csomó ember munkanélkülivé lesz, megint egy csomó embert megfosztanak a kenyerüktől. Ez tervez­tetik ebben a javaslatban is, mint az utóbbi javaslatokban mindig. Szeretném, ha a miniszter úr azokat a szer­zett jogokat, amelyeket ezek az urak szereztek eddigi működésükkel, lehetőség szerint respek­tálná és nagyon szeretném, ha a miniszter úr az ifjúságnak azokat a jogait is, amelyeket az ifjúság a beiratkozás által már megszerzett, a lehetőség szerint respektálná és biztosítaná, ha biztosítaná azt, hogy az egy karon már meg­kezdett stúdiumot a hallgatók abban a rend­szerben folytathassák és abban a rendszerben végezhessék be, amely mellett oda beiratkoz­tak (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez természetes! Magától értetődik!) és azoknak szerzendő diplomája egyenértékű legyen az újabb rendszer szerint való diplomá­val. Mélyen t. Képviselőház! Két mondatban összefoglalom azt, amit a javaslattal szemben itt kifejteni voltam bátor. Egészségtelen do­lognak tartom az össze nem tartozó karoknak egy szervezetben való összekapcsolását (Sán­dor Pál: Ügy van!) és egészséges, a miniszter úrhoz méltó gondolatnak tartanám, ha ezt a javaslatot kettévágná a közepén. Ha egy sala­moni ítélettel úgy méltóztatnék ezt a javaslatot kettévágni, hogy megadja a műszakiaknak azt, ami a műszakiaké, (Sándor Pál: Ügy van!) és megadja a gazdaságiaknak azt, ami a gazda­ságiaké, (Sándor Pál: Ügy van!) megcsinálja a műegyetemet kiegészítve azt a soproni isko­lával, a többit pedig egy kalap alá véve, meg­vetné velük a jövendő nagy magyar gazda­sági egyetem alapjait, (Sándor Pál: Ügy van!) olyan alapokat, amelyek fejlődésképesek és amelyek ehhez a nemzethez, ehhez az agrár­nemzethez egyedül méltóak. Miután azonban ezt nem látom a javaslat­ban, a miniszter úr iránt való minden tisztele­tem ellenére sem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? 1 Dinich Ödön jegyző: Söpkéz Sándor! Söpkéz Sándor: T. Ház! Mint régi mű­egyetemi professzor mindenekelőtt hálás kö­szönettel és elismeréssel adózom Petrovácz Gyula t. kollégámnak azért a meleg szerété-

Next

/
Thumbnails
Contents