Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 h. ülése 193% március 21-én, szerdán. 11 Képviselőház a tárcaféltékenység fölött áll. (Sándor Pál: Nem! Ott van a nagy párt!) A Képviselőháznak mindenesetre kell annyi önállóságának lennie, hogy a tárcaféltékenységet a maga hatáskörében el tudja intézni. (Sándor Pál: Nincs!) A törvényhozás mindenesetre alkalmas erre. Kérnék tehát ilyen irányú kezdeményezést és meg vagyok róla győződve. hogy ez minden gondolkozó ember helyeslésével fog találkozni és a miniszter úr olyan alkotást, olyan eredményt fog produkálni, amelyre majd ép olyan büszke lehet, amilyen büszke lehet a középiskoláról közeljövőben meghozandó törvényére. En a^ tanárképzés kérdését, akárhogyan áttanulmányoztam ezt a javaslatot, nem látom semilyen formában megoldottnak. Azt méltóztatik mondana, hogy ez a javaslat megoldja nemcsak a keresik edeimi, nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari tanárképzést is. Méltóztatik itt pedagógiai osztályokat felállítani a Műegyetemen? Mert nem látok semmit sem a javaslatban erre vonatkozólag. A javaslatiból r ezt nem tudom megérteni, mert az iparoktatás .tanárait műszaki diplomájuk kvalifikálja erre, ezenkívül, mint tanárjelöltek szoktak idősebb tanárok (mellett pedagógiai gyakorlatot végezni. Lehet, hogy ez nem elég. De most mégegyszer megkérdezem: ha nem méltóztatik ezt elégnek tartani és azt iméltó«f >

+;

k kívánni, hogy ezek filozófiát, pedagót, módszertant és egyebeket tanuljanak, akin éltóztatik itt a Műegyetemen most ilyen széket felállítani? (Hóman Bálint vallásJzoktatásügyi miniszter: Ez nem törvényi, m szervezeti kérdés!) Ha szervezeti ikérdés, akkor valahol az indokolásban kelleno. benn lennie, azonban én nem látom. Kérem a miniszter urat, legyen szíves felvilágosítani engem, mert én elvben helyesnek tartom azt, «hogy tanárképzést létesítsünk valamilyen formában ezekben a szakokban is, de ezt csak maint egy kiegészítő stúdiumot gondolom azok számára, akik ezzel akarnak foglalkozni. De ak(kor arra is kérem a miniszter urat, méltóztassék az így kiképzendő tanárok számára elhelyezkedési t lehetőséget is biztosítani, mert 'az iparoktatásnál fokozatosan annyira lecsökkentették a létszámot, hogy ma csak 78 tanár •működik az iparoktatásban. Ne képezzünk ki tehát tanárokat, mert 78 tanárnak utánpótlására egy esztendőben kettő is elegendő, tehát 'nincs otk a kiképzésre. Ha pedig kiképeznük ilyen tanárokat és azoknak nem tudunk helyet adni, akkor csak az elégedetlenséget fogjuk fokozni ezzel ás. Ez tehát nagyon meggondolandó és mindkét irányban még eldöntendő 'kérdés. Nem tudóim, elfelejtette-e a miniszter úr a kormánybiztosi intézményt ennél a javaslatnál, mert újabban nincs törvényjavaslat kormánybiztos nélkül. Olyan törvényjavaslatot nem tudunk kapni, lamely a>7i autonómiát né sértené és kormányibiztost ne hozna. Itt az egyetemi autonómiát méltóztatik kikezdeni ezzel a kormánybiztossal. Az egyetem autonómiája nem tűri meg azt, hogy abba kormánybiztos avatkozzék bele és azután az a kormánybiztos, akit a, kormány küldene ki és nem a miniszter úr, a kormánynak felelős és nem a miniszter úrnalk. Kérdés, hogy a miniszter úr intenciói érvényesülnek-e. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, az ugyanaz!) Szó sincs róla. A minisztertanács, a kormány mindenesetre magasabb fóruim és mindenesetre a miniszter úr is iazon magasabb "fórum alatt van. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék megnyugodni, az ugyanaz! Nem vagyok alatta, mert vagy ugyanaz, -vagy nem vagyok miniszter!) Méltóztassék akkor megelégedni egy szerényebb szóval, a miniszteri biztosi szóval. Miért kell akkor kormánybiztost hozni, ha az ugyanaz? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ha szó kell, meglesi!) En úgy képzeltem, hogy a kormánybiztos valamivel magasabb fórum, mint a miniszteri biztos. Nagyon kére tehát a miniszter urat^ hogy az autonómiáknak ezt a sorozatos megsértését ne tetézze ebben á javaslatban is ilyen kormánybiztos kiküldésével. A miniszter úr figyelmébe és jóindulatába ajánlom — bár tudom, hogy ott van — az egyetemek alkalmazottainak jogait is, mert hiszen az elérhető megtakarításoknál a miniszter úr ezekkel szemben kénytelen lesz szintén végelbánási eljárást lefolytatni úgy, mint a Műegyetemmel szemben méltóztatott végelbánást foganatosítani. Itt is újabb munkanélküliek lesznek, vagy áthelyeznek tisztviselőket, amennyiben pedig nem lehet őket elhelyezni, végelbánás alá vonják őket. Megint egy csomó ember munkanélkülivé lesz, megint egy csomó embert megfosztanak a kenyerüktől. Ez terveztetik ebben a javaslatban is, mint az utóbbi javaslatokban mindig. Szeretném, ha a miniszter úr azokat a szerzett jogokat, amelyeket ezek az urak szereztek eddigi működésükkel, lehetőség szerint respektálná és nagyon szeretném, ha a miniszter úr az ifjúságnak azokat a jogait is, amelyeket az ifjúság a beiratkozás által már megszerzett, a lehetőség szerint respektálná és biztosítaná, ha biztosítaná azt, hogy az egy karon már megkezdett stúdiumot a hallgatók abban a rendszerben folytathassák és abban a rendszerben végezhessék be, amely mellett oda beiratkoztak (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez természetes! Magától értetődik!) és azoknak szerzendő diplomája egyenértékű legyen az újabb rendszer szerint való diplomával. Mélyen t. Képviselőház! Két mondatban összefoglalom azt, amit a javaslattal szemben itt kifejteni voltam bátor. Egészségtelen dolognak tartom az össze nem tartozó karoknak egy szervezetben való összekapcsolását (Sándor Pál: Ügy van!) és egészséges, a miniszter úrhoz méltó gondolatnak tartanám, ha ezt a javaslatot kettévágná a közepén. Ha egy salamoni ítélettel úgy méltóztatnék ezt a javaslatot kettévágni, hogy megadja a műszakiaknak azt, ami a műszakiaké, (Sándor Pál: Ügy van!) és megadja a gazdaságiaknak azt, ami a gazdaságiaké, (Sándor Pál: Ügy van!) megcsinálja a műegyetemet kiegészítve azt a soproni iskolával, a többit pedig egy kalap alá véve, megvetné velük a jövendő nagy magyar gazdasági egyetem alapjait, (Sándor Pál: Ügy van!) olyan alapokat, amelyek fejlődésképesek és amelyek ehhez a nemzethez, ehhez az agrárnemzethez egyedül méltóak. Miután azonban ezt nem látom a javaslatban, a miniszter úr iránt való minden tiszteletem ellenére sem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik?

1 Dinich Ödön jegyző: Söpkéz Sándor! Söpkéz Sándor: T. Ház! Mint régi műegyetemi professzor mindenekelőtt hálás köszönettel és elismeréssel adózom Petrovácz Gyula t. kollégámnak azért a meleg szerété-