Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

170 Az országgyűlés képviselőházának 259 nusítanak az adózókkal szemben a pénzügyigazgatóságok, alaptalannak kell minősítenem. A pénzügyminisztérium által kiadott rendeletek mindegyike megfelelő rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy az adóhatóságok az adózó közönséggel szemben méltányosan járjanak el. így a közadóhátralékok fizetésére engedélyezendő kedvezmények tárgyában kiadott 16.400/1933. M. E. számú rendeletre vonatkozó végrehajtási utasítás figyelmezteti a pénzügyi hatóságokat, hogy a kedvezmények időtartamának megállapításánál mindenkor kellő körültekintéssel és az adózó viszonyainak gondos mérlegelésével, méltányosan járjanak el, mert ahol azt tapasztalnám, hogy az eljárt hatóságok a kedvezmények engedélyezését felületesen végezték, vagy ott, ahol a méltányosság gyakorlására minden feltétel megvolt, a kapott felhatalmazással még sem éltek, a helytelen intézkedést kiadó tisztviselővel szemben szigorúan fogok eljárni. A folyó évi általános kereseti-, valamint jövedelem- és vagyonadó kivetése tárgyában 14.000/1934—

VII. a) szám alatt kiadott rendelet is figyelmezteti az adókivető közegeket, hogy a földbirtok jövedelmének kiszámításánál mindenkor vegyék figyelembe azt, hogy az elmúlt évben a rossz értékesítési lehetőségek, továbbá a magas termelési és kezelési költségek s végül az alacsony terményárak károsan befolyásolták a mezőgazdasági ingatlanok jövedelmezőségét. Erre való tekintettel különös gondot kell fordítani arra, hogy a törvényes rendelkezéseknek a nehéz gazdasági .helyzet által kellően indokolt méltányos szabályai alkalmazást nyerjenek. E tekintetben tehát nincs szükség újabb rendelkezések kiadására, mert a pénzügyi hatóságok a kiadott rendelkezések szerint járnak el és nem érheti őket az az általánosságban elhangzott vád, hogy egyes adóalanyok koldusbotra juttatnak. A helyzet nem kellő ismeretéből ered az interpelláló t. képviselő úrnak az az állítása, hogy a székesfőváros lakossága aránytalanul nagyobb értékben veszi ki részét a közterhek viseléséből, mint a vidék lakossága. Annak ugyanis, hogy a főváros lakossága a jövedelem- és vagyonadónak több, mint felét fizeti, az az oka, hogy az idevonatkozó törvényes rendelkezések szerint a jövedelem- és vagyonadót az Összes jövedelem- és vagyonforrások után az adózó lakhelyén kell kivetni. A legnagyobb adóalanyoknak Budapesten lévén állandó lakása, a vidéken lévő jövedelem- és vagyonforrások után is Budapesten vannak jövedelem- és vagyonadóval megróva. Ez az eset még fokozottabb mérvben áll a társulati adóra. Az országban lévő részvénytársaságoknak több mint fele Budapesten adózik, a legnagyobb s legtőkeerősebb vállalatoknak Budapesten van a központja, ennélfogva természetes az, hogy a társulati adó címén előírt adóknak több, mint felét a székesfővárosi vállalatok fizetik. Ugyanez áll a közúti adónál is, mert az országban futó gépkocsiknak több mint fele *a székesfővárosi gépjárómü. kerülethez tartozik. Budapesten, 1934. évi március hó 26-án. Dr. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: A képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Vázsonyi János: T. Képviselőiház! Hónapokkal ezelőtt bátor voltaim a pénzügyminiszter úrhoz ... (Zaj jobbfelőL) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi János : ... interpellációt intézni egyes adóihatóságok könyörtelen magatartása . ülése 19$A. évi április 11-én, szerdán. ügyében. Nem tárok fel új adatokat a Ház előtt, ha megismétlem, hogy az adóbehajtás kíméletlensége mindenütt közismert volt mindaddig, amíg bizonyos korlátozó és mérséklő rendelkezések két-három hónappal ezelőtt meg nem jelentek. A pénzügyminiszter úr válaszával kapcsolatosan Ibátor vagyok leszögezni, hogy sok helyen még ma sem gyakorolják az adóhatóságok azt a kíméletet, amelyet pedig a pénzügyminisztérium utasítása szerint gyakorolniok kellene. A pénzügyminiszter úr téved válaszában, amikor azt mondja, hogy helytelen adatokat ismertettem arra vonatkozólag, hogy Budapest székesfőváros sokkal súlyosabb terheket visel, mint amilyeneket elbírna és téved akkor is amikor azt mondja, hogy nem helyes ( 1 /j cl megállapításom sem, hogy Budapest székesfőváros^ sokkal több adót fizet, mint az egész ország együttvéve, kivéve a földadóalapot. Erre vonatkozólag csak az a válaszom, hogy azok az adatok, amelyeket ismertettem... '(Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi János: ...a pénzügyminiszter úráltal összeállított adóstatisztikákból ímeríttettek, ha tehát bármely adatom nem lett volna a tényeknek megfelelő, az nem az én hibám, hanem a pénzügyminisztériumnak, elsősorban pedig a pénzügyminiszter úrnak a hibája. Azt mondotta a pénzügyminiszter úr válaszában, hogy egyes adóhatóságokkal szemben alaptalan vádat r emeltem, mert ahogyan én magam is megemlítettem, hogy Bácsbodrog vármegyében és Baján, valamint Szegeden a főispán intézkedése következtében kíméletesen járnak el az adóhatóságok, ugyanez áll fenn az ország többi részeiben is. En bátor vagyok rámutatni arra, hogy nem általánosságban emeltem vádakat, hanem konkrétumokat jelöltem meg; megjelöltem többek között Hajdú megyében a nádudvari hengermalom dolgát, ^nelyet misztán és kizárólag az adóhatóságok könyörtelen magatartása juttatott arra a sorsra, amely végiül is a malom megszűnéséhez és üzemének bezárásához vezetett. Ez pedig nem egyetlen eset az országban. Elmondottam azt a konkrét esetet is, hogy a tételes (törvényeknek és így a kereskedelmi törvényinek ellenére is, amely kimondja, hogy a betéti társaság kültagja ellen háromszor olyan nagy összeg erejéig, mint amennyit hetét je kitett, Végrehajtást vezettek és árverést tűztek ki a betéti .társaság adóhátraléka miatt. Ezek tehát nem alaptalan, nem általánosságban tartott vádak voltak. Ezek konkrét Vádak, amelyekre ez a válasz orvoslást nem hozott és nem is igér.t. A pénzügyminiszter úr válaszában azt mondja; nem szolgálja az ország érdekét az, ha valaki túlpesszimista színekkel festi le közgazdaságunk helyzetét. Maga is tisztában van azzal, hogy nagyon súlyos helyzetben van Magyarország egész gazdasági képe, ellenben szerinte nem szolgálja az ország érdekét, ha ezt valaki a nyilvánosság előtt pesszimisztikusan, tehát reálisan festi meg. Szerény felfogásom szerint sokkal inkább szolgálja az ország érdekét az igazság feltárása, mint az a módszer, az a rendszer és az a politika, amely tíz éven keresztül állandóan rózsaszínben festett mindent, amely mindig úgy tárt fel minden egyes kérdést, hogy itt minden rendben van, hogy itt bőségben élünk, végül pedig egyik napról a