Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 A Műegyetem lényegében politechnikum. Ha elemezzük a politechnikum szót,, akkor azt jelenti, hogy minden műszaki tudomány iskolája. Mindennemű technikusokat képző iskola ez, tehát mérnököket képez elsősorban és politechnikumot létesíteni, amely nem mérnököket képez, felfogásom szerint abszurdum. Ügy látom és azt nehezményezem, hogy a Műegyetemhez meglehetősen kegy élettelen kézzel nyúltak hozzá, kegyelettelen kézzel, amely a Műegyetem eddigi múltját nem értékeli kellőképpen, amely a Műegyetemnek saját munkájával megszerzett presztízsét nem értékeli megfelelően, amely a Műegyetem érdemeit nem hajlandó elismerni és amely a Műegyetemet — legalábbis a javaslat főcímében —"még a címétől is megfosztja és csak mellékeimként engedi ezentúl a »műegyetem« szót használni. Ebben a kényszertársulásban, amely a Műegyetemet most éri. a presztízst feltétlenül a Műegyetem hozza. Az egész intézménynek a presztízsét a Műegyetem fogja megadni, mert az, hogy alacsony abbrendű főiskolákkal kerül egy kalap alá és egy szervezetbe, minden esetre ezeknek az alacsonyabbrendű főiskoláknak ad több tekintélyt, a Műegyetem tekintélyében pedig feltétlenül csorbulást hoz létre. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt nem!) Feltétlenül csorbulást hoz létre.- Széchenyi, amikor a Műegyetem megalapításának előmunkálatait az ő agitatórikus erejével megindította, azzal argumentál, hogy a kultúréllamot a Balkántól két dolog különbözteti meg: az egyik az, hogy műegyeteme van, a másik; az, hogy operaháza van. Magyarország eddig a kultúr.államok közé tartozott, mert megvolt a műegyeteme is, amely a Balkánon nincsen és megvolt az operaháza is, amely a Balkánon szintén nincs. Most félek attól, hogy balkanizálódunik, mert az egyik intézményt, a műegyetemet elveszítjük, a másik intézmény pedig hajszálon függ és ha a székesfőváros nem mentené meg a másik intézményt, amely Magyarországot a Balkántól megkülönbözteti, akkor ez a másik intézmény is már régen a pénzügyminiszter kék ceruzájának áldozatául esett volna. Mélyen t. Képviselőház! A Műegyetem mindig megállotta a helyét. Megállotta a helyét abban a versenyben is, amely a különböző műegyetemek között természetszerűleg fennállott. A régebbi időkben, harminc évvel ezelőtt, még azt az embert tartottuk kiválóan képzett technikusnak, aki Zürichben szerezte meg diplomáját. Ma ezt már nem lehet mondani. Ma a budapeseti Műegyetem diplomájának értéke elismert az egész világon. Nincsen ok tehát arra, hogy végelbánás alá vonjuk — minthogy most a kormányok általában végelbánás alá szeretik vonni nemcsak az egyéneket, hanem az intézményeket is — és nincsen ok arra, hogy annak létalapját és fejlődési alapját veszélyeztessük. Nem lehet arra indokot találni, hogy ennek az önállóságától megfosztott intézménynek a fejlődési lehetőségeit miért kell veszélyeztetni olyan karok hozzácsatolásával, amelyeiknek háromötödnyi majoritása a Műegyetem megmaradó kétötödnyi .minoritásánál feltétlenül érvényesülni fog, esetleg a Műegyetemmel szemben. A Műegyetemet a mai életformájában — mint említettem — Széchenyi István létesítette és az ő elgondolásában is megvolt az, hogy a Műegyetem necsak a mű; szaki ismereteknek, hanem bizonyos gazdasági ismeretebnek is otthona legyen. Az Eötvösféle törvényben, amely a Műegyetemet újjászervezte, szintén megmaradt ez a tendencia ülése 19

SU március 21-én, szerdán. 7 és^ez a tendencia megvolt mindig a magyar műszaki karban is, tudniillik az, hogy az, ő műszaki képzettségét kiegészíthesse és tökéletesíthesse gazdasági irányú stúdiumokkal. Az előző kultuszminiszter úr, gróf Kleibelsberg Kunó minisztersége alatt tulajdonképpen erről volt lényegében szó. Arról volt szó, hogy a magyar királyi József Műegyetem kibővüljön egy olyan közgazdasági karral, amelynek nem volt más célja, mint kizárólag az, hogy az okleveles mérnököket lássa el közgazdasági és némileg mezőgazdasági ismeretekkel (Farkas István: Ez volt a helyes álláspont!) és lássa el közigazgatási tudományágak ismeretével is, mert hiszen mi mindig azt valljuk, hogy a mi közigazgatásunknak egyik hibája az, hogy ottan kizárólag a jogi képesítés minősít. (Farkas István: Igaz!) Nekünk az a törekvésünk,— és a technikus világ sohasem fog megállni e törekvés erőteljesebb hangoztatásánál és az új minősítési törvénynél természetszerűleg érvényesülnie is kell és érvényesülni is fog az az álláspont — hogy a műszaki diploma érvényesülése a közigazgatás terén is intenzívebb legyen, mint eddig volt. Ehhez természetesen kellenek közigazgatási és közgazdasági ismeretek s ennélfogva olyan műegyetemet elképzelni, amely közigazgatási és közgazdasági ismereteket nem ad a hallgatónak, én sem tudok, de természetesen nem önálló karban nyújtassanak ezek az ismereteik, ihanem, mint továbbképzés, mint tanulmányi kiegészítés, amelyben minden kar tagja, mindenféle kvalifiikációjú technikus, — a gépészmérnök éppúgy, mint az építész, a vegyészmérnök éppúgy, mint a mérnök — résztvehet. Ez fűtötte a Klebelsbergféle elgondolást: ő nem akart egyebet, mint csak ezt a közgazdaságtudömányii kart akarta beolvasztani a Műegyetembe. Azok a tárgyalások, amelyek akkor folytak, teljesen helyénvalók voltaik. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter közbeszól. — Zaj.) Csak a technikusok számára kívánta ezt a továbbképzést, nem pedig a mezőgazdáknak. Ügy tudom, magától a miniszterelnök úrtól, hogy a miniszterelnök úr álláspontja szerint a technikusoknak a közigazgatásban, úgy az állami közigazgatásban, mint a törvényhatósági közigazgatásiban való érvényesülése az ő elgondolásának igen megfelelő formája. A miniszterelnök úr többször hangoztatta, hogy a mérnököknek a közigazgatásban való szereplése micsoda rendkívül értékes eredményeket produkált. Igen gyakran hallottam az ő ajkáról azt az Összehasonlítást, milyen különbség van egy mérnök-referens és egy jogász-referens referátuma között, tehát nemcsak a magam véleményét, hanem egy elfogulatlan és mindenesetre koncepciózus államférfinak a véleményét is tolmácsolom akkor, amikor azt mondom, hogy a műszaki tudományoknak igenis helyet kell kapniok a nap alatt, amely napot Magyarországon a közigazgatás jelenti, mert csak erre süt a nap. Nem nyugszunk addig, amíg a városok polgármestere -is nem lehet mérnök, nem nyugszunk addig, amíg minden műszaki ügyekkel foglalkozó ügyosztálynak a vezetője nem mérnök, amíg a forgalmi ügyosztályokat a kereskedelemügyi minisztériumban s a műszaki ügyosztályokat a földmívelésügyi minisztériumban nem technikus vezeti. Nem folytatom a felsorolást, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban is vannak ilyen osztályok, amelyeket nem technikusok vezetnek. Szóval én a Műegyetemen létesítendő és