Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-258

• 150 Az országgyűlés képviselőházának 258. itt most külön címe van a tárgyak felsorolásában, ebben a középiskolában megfelelő helyet juttassunk. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Már benne is van!) A középiskola célja kétségkívül az emberré nevelés. Az emberré nevelésben pedig mégis csak a szellemi tudományok, a történelmi stúdiumok állanak előtérben. Mert mit tesz az az emberré nevelés? Ez annyit jelent, hogy beleakarjuk nevelni abba a történeti-társadalmi közösségbe, amely a nemzet keretében kifejlődött. Ez pedig a szellemi tudományokon, történelmi stúdiumokon alapul. Ezeknek mindig primátusa marad a természettudományok felett a nevelésiben, de vigyázzunk arra, hogy ezért a természettudományok se hanyagoltassanak el, mert akkor megint a világnézet egyensúlya bomlik meg, mert hiszen a modern természettudományon alapul a mi világképünk. Ezek a. természettudományok juttattak bennünket, emberiséget arra, hogy ez a Föld csak egy kis bolygó, egy porszem ebben az óriási világrendszerben, a spektroszkóp bűvös lámpájával épp ezek a természettudományok világítottak rá arra, hogy ugyanazon anyagokból állnak az égi testek, mint ez a kis Föld. Ezek a természettudományok készítették elő a talaját annak a technikának, amely az egész földgolyóbist és az ezen élő emberi társadalmat átalakította. De jön az élet a maga sokféle igényével, hogy ezt is, azt is gyömöszöljük bele a középiskola tantervébe és tananyagába. Mindenki újat kezd feltalálni, hogy ma ezt vegyük be, holnap meg amazt az »értékes« ismeretanyagot vagy gyakorlati készséget. Vigyázzunk, mert ez vezet a túlterhelésre, amelyről 50 évvel ezelőtt Trefort Ágoston olyan keservesen panaszkodott. Ennek voltaképpen négy oka van. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy tömegiskola lett a középiskola s amikor ilyen óriási tömegek kezdtek bele hömpölyögni, kétségtelenül demokratizálódott. Ha pedig nagy tömeg jön, evvel szellemi salak is jön. Természetes, hogy most már a középiskolába boldog boldogtalan a kóros »ascendismus«, társadalmi feltörekvés révén bejutván, nem bírják el mint kis intelligenciájúak azt az anyagot, amelyet egy müveit ifjútól a középiskola joggal elvárhat. A második ok a módszer. Itt nagy javulás állott be az újabb tanárnemzedék részéről, mert hiszen az eeryetemi tanárképző-intézet gondoskodik megfelelően a módszertani előadásokról és begyakorlásról. A tanárképzés lényeges része a gyakorló év. Régente a tanárok alig voltak gyakorló tanárok. Óriási különbség ez, s ez nagyon szépen ki van építve. Viszont azonban természetes, hcs-y az ilyen nagyon jól képzett tanárban meg több a reszortönzés, akkor ő meg a maga anyagát nézi a műveltség centrumának és akkor hajlamos arra, hogy mindig többet és többet kívánjon. (Ügy van! Ügy van!) Ez volt a második szempont. A harmadik a zsúfoltság kérdése. 60—70 tanuló van egy osztálvhan. s minthogy az államnak nincs megfelelő pénze ahhoz, hogy új iskolákat építsen vao-y úi tantermeket nyisson, a kóros társa dal mi feltörekvéssel kapcsolatban, amelyet az előbb voltam bátor említeni, természetes, hogy zsúfolódnak a tanulók úgy, hogy most már 60—70 tanuló is van egy-ea-y osztályban s a miniszter úr mélyebb erkölcsi érzékéről tesz tanúságot az, hogy nem mer kodifikálni itt es:y számot, mint eddig volt a 40-es szám, mert tudja, hogy úgysem lehet ezt megtartani. l ülése 1934. évi április 10-én, kedden. (Ügy van! Ügy van!) De van egy negyedik ok is es ez nagyon súlyos: az iskolán kívüli délután elfoglaltságok halmazata. Önképzőkör, sport, t Vöröskereszt, cserkészet, ünnepélyekre való készület, stb., stb., szóval egy légiója azoknak a foglalkozásoknak, amelyek mind-mind a túlterhelést^ idézik elő. T. Ház! Öt évvel ezelőtt, mint államtitkár, egy országos szülői ankétet rendeztettem. Minden szülőt, akinek középiskolába járó fia vagy leánya volt, felszólítottunk arra, állapítsa meg, hogy naponként átlag hány órát tölt tanulással a gyermeke s mik a gyermek otthoni elfoglaltságai. Természetes, ez az ankétmódsz>.;r nagyon durva módszer, mert hiszen a szülők megfigyelőképessége, műveltségi színvonala, ítélőképessége igen külömhöző. TTgy 70—80-% a szülőknek mégis nyilatkozott és e nyilatkozatok alapján meg lehetett állapítani, hogy egyrészt a szülőknek egészen jelentékeny része azt mondotta, hogy sokkal többet kellett nekünk a mi korunkban tanulni, (Derültség.) akkor sokkal többet kellett magolni, mint most az iskolában, hiszen ma az a tendencia, hogy lehetőleg már ott az iskolában megtanítsák a gyermekeket, másrészt a szülőknek egy másik, szintén tetemes része azt mondotta, hogy agyon van sanyargatva a gyermek. (Jánossy Gátion: Ezeknek van igazuk!) A szülőknek 25%-a — iskolánként megállapítottam — azt mondotta, hogy átlag négy órát tanul otthon a gyermek egyik napról a másik napra. Természetesen igen különböző tehetségűek a gyermekek. 25—30%, mondjuk, közepesen alul lehet, de ha egy VII. gimnazista^ munkáját nézzük, megállapíthatjuk, hogy valóban naponként 10 órát van elfoglalva, mert hiszen napi 5 óra heteként 30 óra tanítás délelőtt, 2 óra ének, 2 óra zene és ott van még 2 óra önképzőkör, a sportkör, s ez már 38—40 óra. Most méltóztassék hozzávenni naponként 3 órát a másnapi 5 órára való írásbeli és szóbeli készülésre, ez 18 óra és most már közel vaaryunk a 60 órához, a vasárnapot persze leszámítva. Igen t szociáldemokrata képviselőtársaim a 8 órás rtunkanap mellett vannnV ó« íme. a 16—17 éves pubescens tanulókat napi 10 órával sanyargatjuk, amikor ebben még nincsen benne a délutáni német, vagy angol beszédgyakorlat, még akkor nem táncol, nem vív, még egy csomó társadalmi kötelezettségnek nem tesz eleget, akkor még nem cserkészkedik. Ha tehát ezt mind hozzávesszük, akkor egy enormis szám jön ki, valóban túl vannak a tanulók terhelve. Még szerencse az, hogv ezek az ifjak okosan segítenek magukon, (Dervltséa.) igaz, hoffy illegitim módon, de az életösztöneik nem engedik, hoery ezt a sok stúdiumot mind elvésrezzék. Nekünk pedagógusoknak azonban legitim formában kell ezt a könnyítést megcsinálni, wég pedig azzal, hogy először is redukáljuk, amennyire lehet, a tanítási anyagot. Ma már a középiskola a szellemi tarkaárucikkek túlzsúfolt kultúrbazárja, egy szellemi omnibusz. Nagyon Örültem, amikor olvastam az igen t. miniszter úr indokolásában, hoo"v rostálni akarja az anyae-ot, hogy ebből a kultűrbazárból ki akar rámolni egy csomó fe lesle^es és elavult anyae-ot. Ez az effyik. A másik az, hogy a vakációt, amennyire lehet, ökonomikusán kell elosztani. Fn ellene harcoltam annak, ho2"v a vakációt június közepétől szentember közepéig tartsák, mert bár ez az intézkedés az efirészsép

1 nevében történt, mégis az ideerekre meerv. Tudniillik kénytelenek koncentráltan, rövidebb idő alatt