Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 193 h. évi április 10-én, kedden. 147 történelem oktatása javára. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hiányok vannak!) Merem állítani, — ismerem a világ számottevő országainak tanterveit — hogy egyetlen nemzetnél, még a legsovinisztábbnál sem találunk több órát a nemzeti nyelv és irodalom, másrészt a történelem számára. Ha az ember megnézi a tantervet és benne él az iskola belső szellemében, tudja, hogy az a nemzeti szellem nem külön tárgyakhoz van hozzákötve, nem ahhoz a magyar irodalomhoz vagy történelemhez, hanem az áthatja az összes tárgyakat a magyar nyelvtől a történelmen keresztül egészen az egészségtanig, (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) amely a faj fennmaradásának közegészségügyi feltételeit vizsgálja; egészen a rajzig^ amely a magyar stílus-motívumoknak, a díszítő-motívumoknak és a magyar képzőművészeti alkotásoknak ismertetését adja és egészen a matematikáig, amely az alsó osztályokban a tanulókat tanítja meg szorozni, osztani, kivonni, az egyes műveletekre azon a statisztikai adatokon, amelyek a nemzet életébe vágnak. Ott tanítják meg a gyermekeket a matematikában, tehát a lecrracionálisabbnak, a legszárazabbnak látszó tárgyban, hogy mit vesztettünk Trianonban, mi jutott az egyes szomszéd államoknak, mennyi ma a hadereje a cseheknek és az oláhoknak, mennyi a mi haderőnk, mennyi az exportunk és az importunk éri így tovább; egész sereg naerv nemzeti ismeretre, igazán életbeváe-ó ismeretre, a matematika keretében iutnak. Egyálta'án helytelen gondolat volna folyton hans-súlyozni. hoo-v csak masryar szemmel^ nézzük a^viláírot. Nekünk igenis- arra kell tanítanunk fiainkat, hoary vilá^szemmel lássanak. (ËUnk helyeslés ) azaz hogy bele tudják magukat é'iil a töfoibá nemzet lelkiségbe, hoar rt legyenek hatva annak a tudatától, mit Jelentenek a többi nemzetek nekünk és mit Jelentünk mi a t^bbi nemzeteknek, ki a barátunk, ki az ellenségünk A külpolitikai érz^k nevelésének a közéniskolában kell megindulnia, mind gazdasáp-i mind történeti, mind kulturális szemnontból (Élénk helyeslés és tavs.) mert Ausztria gvámsásra alatt nőtt fel ez a Generáció és Ausztria Rrámsáp-a külpolitikailag elfátvo^ozta a mi önállóságunkat. Mi i+t vakon nőttünk fel. A iövő nemzedékiek tehát most az önálló Magyarországon úgy kell nevelkednie, hogy erre az önállóságra, a helyes értelemben vett viláe'szeimmel és nem pusztán maervar szemmel rendezkednék be. Szakítsunk végre a szén, hazafias szólamok retorikájával. (Élénk helyeslés) Szakítsunk végre a nemzeti szólamok inaktív statikájával, mert a hazafiassal e

1 sósodban a cselekvésnek, a tettnek dinamikája. Ez egy ihalk valami, ez nem hangos, ez nem szónokol, ez nem a iingoizmus, nem ajak-gimnasztika, hanem mély érzés, szívósság, kitartás, összetartás és nem beszéd. (Élénk helyeslés.) Fájdalom- a régi magyar retorikai típusú iskola, amelyet Petrovácz t. barátom anynyira dicsőített, (Derültség.) amely azonban nem volt igazán magyar, hiszen latin volt egészen 1844-ig. nem tanított egyébre, mint retorikára, mint cifra latin szövegeknek megtanulására. Ezzel a retorikai ősi hagyománynyal amit itt ma nagyon követeltek, nem értek egyet. (Helyeslés.) Továbbá: ne dicsőitsük folyton magunkat, hogy micsoda termőföldje a tehetségeknek ez az ország, milyen tehetséges fai. Sok igaz van benne; tehetséges faj, de lusta, nincs benne KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. a szívósság, tehát a nemzet hibáit, gyengéit is tanítsuk az iskolában, (Ügy van! Ügy van! — Tavs.) még pedig a nagy Széchenyi szellemében, aki a magyar történelemnek önostorozó Oedipus királya. Nekünk ő legyen az ideálunk. (Ügy van! Ügy van!) A világháború óta erősen kiéleződött az ember-ökonómia gondolata, hogy az állam úgy, ahogyan a nyersanyagokat a természetben mindenütt felkeresi és ezért vannak neki kísérleti, kutatóállomásai, amelyek a földgázt, a kőszenet, a vasat, a petróleumot, stb. felkutatják, hasonlókép a szellemi nyersanyagokat, a tehetségeket is kutassa ki. Innen van a világháború óta az a nagy tehetségkultusz. Minden talentum legyen a maga helyén

v vigyázzunk arra, hogy csak a tehetség érvényesüljön, stb.; közfrázisokká tompultak. Kétségtelen, hogy a tehetségekre szükség van és azokat ápolni kell, fájdalom azonban a pszichológia nem rendelkezik olyan eszközökkel, olyan pszichotechnikával, amely egészen exaktan tudná megállapítani a magasabbrendű tehetségeket. A pszichológia meg tudja állapítani, hogy valaki való-e villamoskalauznak, megvan-e a megfelelő megfigyelőképessége, vagy valamely ipari pályához szükséges tehetsége, érzéki készsége, ügyessége, de mihelyt magasabb szellemi tehetségről van szó, akkor csődöt mond ez a pszichotechnika. Továbbá: a tehetség nem puszta ismeretapparátus, intellektuális készség, hanem a tehetséghez, hogy valóban kibontakozhassék, hozzátartozik a karakter, az akarat szívóssága. (Úgy van!) Hiába zseniális valaki, elzüllik, ha nincsenek meg a megfelelő akarati, érzelmi és érzületi feltételei. (Ügy van! a jobboldalon.) A zseni nem racionalizálható valami, a pozitív zsenitenyésztés pszichológiai utópia. A kultúrpolitikának itt az a feladata, hogy a tehetségesnek látszó emberek elől az akadályokat eltávolítsa. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) S most megint csodálkoznom kell, t. Ház, hogy Klebelsberg Kunó gróf egyebet sem tett, mint ösztön díjakciókat szervezett, — itt a Házban is egy törvényjavaslatot tárgyaltunk akkor —ösztöndíjakat adott, Collegium Hungaricum-okat épített, folyton kutatta a tehetségeket; velem kidolgoztatott egy pszichológiai munkát, hogyan lehetne kiemelni a középiskolában a tehetségeseket, s ma cikkeket olvasok, ahol követelményül állítják fel, mint valami újat: a tehetségek védelmét. Egyebet sem teszünk, mint védjük a tehetségeket, az egész szelekció principiuma nem egyéb, mint a tehetségek védelme. T. Ház! Egy kiváló publicistánk, Milotay István t. képviselőtársam írt néhány héttel ezelőtt egy cikket, amely szerint nem számolunk eléggé a magyar faji géniusz vonásaival az iskolában, hogy milyen mások az angol, francia és német iskolák, azoknak mind megvan a maguk történeti sajátszerű angol, francia, német, olasz karaktere, ellenben a magyar kö; zépiskola az egy absztrakt ifjút akar kinevelni s voltakép nem tudjuk, hogy mivé neveljük. T. Ház! Amikor Milotay t. barátom követeli azt, hogy most tudományosan,^ exaktan kell megállapítani a magyar faj sajátságait, a magyar géniusz különösségeit s amikor aztán ezeknek a jegyeknek rendszere együtt van. akkor eszerint kell 'berendezni a magyar iskolarendszert s az egyes iskolatípusok szellemi belső életét, akkor ez megint pszichológiai utópia. Először is azok a francia, angol, stb. iskolák nem ilyen racionalista eszmék, nem ilyen 22